A Katolikus Karitász Magyarországon

Hazánkban a szegénygondozás mindig a világegyház szellemével haladt. Az egyházi szeretetszolgálati formákat összefogó, szervezett karitász kialakulását először Prohászka Ottokár sürgette a 20. század elején. 1914-ben meg is alakult Rott Nándor későbbi veszprémi megyéspüspök vezetésével Katholikus Karitász néven egy nagyszabású segélyakció, amely elsősorban a hadba vonultakat és családjaikat támogatta.

Az I. világháború után a püspöki kar Csernoch János bíboros vezetésével kísérletet tett a Katolikus Karitász szervezeti formában történő megalakítására is. Ez a szerveződés csupán kezdeményezés maradt, lényegi tevékenységet nem folytatott, és nem tudott mozgalommá válni, mert a proletárdiktatúra minden további tevékenységtől eltiltotta. Budapesten a Mészáros János érseki helytartó által létrehívott egyházközségek karitatív szakosztályai azonban nem maradtak tétlenek. Gyermeknyaraltatást szerveztek, szegénygondozást végeztek, és már létrejött a kapcsolat a karitatív alapon működő régebbi egyesületek és az egyházközségek karitatív szakosztályai között. 1920-ban egyházközségi mozgalom alakult szociális és karitatív szakosztállyal.

1924-ben az amszterdami Eucharisztikus Világkongresszus keretein belül összehívták az első nemzetközi karitászkonferenciát. Még ebben az évben kilenc európai ország katolikus vezetése – köztük hazánké is – elhatározta egy nemzetközi karitászszervezet létrehozását, amely 1928-ban alakult meg Caritas Catholica néven. 1926-ban Oslay Oswald egri ferences szerzetes elgondolása alapján létrejött az Egri Norma szegénygondozó rendszer, és szolgálatában a szegénygondozó nővérek rendje. Mindezek ellenére csak 1930-ban indult meg a szervezkedés az egyházi szegénygondozás és szeretetszolgálatok egységesítése céljából a szervezett karitász létrehozására.

Serédi Jusztinián, Magyarország bíboros-hercegprímása 1931. szeptember 17-én a Karitász érseki biztosának nevezte ki Mihalovics Zsigmondot, aki azonnal megalakíttatta Budapest minden egyházközségében az egyes szervezeteket. A harminckilenc budapesti és az egyházmegyei karitászok koordinálása és támogatása céljából 1931. október 7-én a püspöki kar megalapította a Szent Erzsébet Karitász Központot. 1931 végére országosan szervezetté vált a segélytevékenység. Az egyházmegyei karitászközpontok és a nagyobb városok élére püspöki biztost neveztek ki, a plébániai szervezetek vezetését pedig igazgató látta el.

Forrás: Karitász.hu