125 évvel ezelőtt, 1892. február 29-én született Apor Vilmos. Az évfordulón felidézzük Győr vértanú püspökének életét, emlékezetét.

Apor Vilmos székely nemes családban született Segesváron. Kisgyermekkorától a papi hivatásra készült. 1915. augusztus 24-én szentelték pappá Nagyváradon. Már gyulai káplánként igyekezett megismerni a híveit, a hozzá tartozó kis falvak valamennyi lakóját. Így találkozott a zsellérek, a föld nélküli parasztok küzdelmeivel is. Folyamatosan úton volt, tudta, neki kell elvinnie Krisztust az emberekhez. Mindenkivel jót tett a városban. Bölcsen, közérthetően beszélt, prédikációi, amelyekben mindenkinek utat mutatott, vonzották az embereket, már-már szentként tisztelték lelkipásztorukat, akit 1941. február 24-én szenteltek püspökké Gyulán. Az ünnep, melyen a főpapok és előkelőségek mellett a szegény galbácskerti és krinolinkerti hívek is részt vettek, évtizedekig emlékezetes maradt a város történetében.

Apor Vilmos március 1-jén érkezett püspöki székhelyére, Győrbe, és másnap, március 2-án megtörtént a hivatalos beiktatás. Püspöki jelmondata ez volt: „A kereszt erősíti a gyengét, szelídíti az erőset.” Az egykori gyulai plébános püspökként is emberszeretettel, alázattal kormányzott. Első körlevelében felvázolta lelkipásztori programját: „A lelkekért való munka, a lelkek iránt való szeretet és lángolás, az a vágy, hogy »mindenkinek mindene« legyen, teszi a papi életet széppé és minden áldozatra képessé.”

A harmadik zsidótörvény hatálybalépése után kezdte meg püspöki működését, és mélyen átérezte az Egyház felelősségét. Tiltakozással, kérelmekkel próbált segíteni, majd bújtatta a hozzá fordulókat, illetve továbbküldte őket Angelo Rotta nunciushoz vagy nővéréhez, Apor Gizellához, aki a Magyar Vöröskereszt vezetője volt.

A polgári lakosság sorsát is szívén viselte. Sokakat befogadott, elhelyezett, anyagilag segített. 1945-ben, a húsvét előtti napokban, miután az orosz csapatok ostromgyűrűt vontak Győr köré, sok százan találtak menedéket a püspökvár pincéiben. És Győr püspöke kijelentette: „Egyszer úgyis meg kell halni, inkább ilyenkor adja oda az ember az életét.”

Nagypénteken részeg orosz katonák el akarták vinni a pincében tartózkodó asszonyokat és lányokat. Egy katona rálőtt az ellenállást tanúsító Apor Vilmosra. Egy asszony, meglátva vérző homlokát, felkiáltott: „Püspök atyánk, ezt értünk tette!” Erre ő halkan, mosolyogva felelt: „Szívesen, nagyon szívesen!”

Apor Vilmos április 2-án, húsvéthétfő hajnalán halt meg.

A szent életű elöljárót, a szegények és az üldözöttek istápolóját, a kiváló közéleti szervezőt, a szelíd szavú lelkipásztort már halála után közvetlenül is bensőséges tisztelet övezte, mely a kommunista diktatúra ellenére sem halványult.

Szent II. János Pál pápa avatta boldoggá 1997. november 9-én Rómában. 

Vértanúhalála 70. évfordulójához kapcsolódva 2015-ben imaévet hirdettek a Győri Egyházmegyében, idén pedig Veres András püspök létrehozta az Apor Vilmos-imaszövetséget a papi hivatásokért. 

* * *

Ligeti Imréné Peredi Mária személyesen ismerte Apor Vilmost, azon lányok egyike volt, akikért a püspök életét adta. Visszaemlékezéseiből kiderül, hogy érettségiző diák volt 1941-ben, és több alkalommal is találkozott a főpásztorral. 1942 nyarán például egy falusi templom szentelésén. Az idős asszonyok letérdeltek a püspök előtt, palástja szegélyét és gyűrűjét csókolták; a kamaszlány azonban a püspök szemébe nézett és kezet rázott vele. Később aztán egy gyónás alkalmával bocsánatot kért ezért. A püspök nevetett, és megnyugtatta a lányt. Később tanácsot adott neki a katolikus diákszövetségbeli szociális munkájával kapcsolatban is.

1945. március 27-én édesapjával és unokahúgával érkeztek a püspökvár pincéiben kialakított óvóhelyre. A németek még a városban voltak, de másnap bezárult az ostromgyűrű. A szovjet járőrök 30-án, nagypénteken felfedezték, hogy nemcsak öregasszonyok, de fiatal lányok is vannak az óvóhelyen. „Konyhai szolgálatra” akartak elvinni nőket. Apor Vilmos elállta a katonák útját. A parancsnok le akarta tépni a keresztjét, majd lövések dördültek. 

Ligeti Imréné visszaemlékezése ITT olvasható teljes terjedelmében.

* * *

Jordán Lászlót és feleségét Apor Vilmos adta össze annak idején. Az esküvő előtt „Krisztus keresztre szögezett, mégis győzedelmes kezére mutatott, s azt mondta: Ő vezetett el titeket egymáshoz, fogjátok ezentúl is a kezét: szeretete, ereje segít benneteket a megpróbáltatások idején, gyermekeitek léte pedig az Ég mosolyát hozza majd ide a földre.” Az esküvő végén pedig, a bazilika kapujában így szólt az ifjú párhoz: „Akkor lesztek boldogok, ha mindig követitek Jézust, s ne feledjétek, a gyermekek léte tartja össze a családot.”

Győr 1944. áprilisi bombázása után Jordán László ismét találkozott a püspökkel a háború dúlta városban. A légitámadások géppuskatüze elől menekültek épp, amikor meglátta Apor Vilmost, ahogy az utcán siet. Rémülten hozzáfordult: „Püspök úr, mit keres ilyenkor az utcán, biztonságos helyre kellene menni. Bármikor jöhet újabb támadás, géppuskatűz.” Ő nyugodtan így felelt: „Nekem járnom kell a várost, mert segítenem kell.”

„Ő volt a megtestesült nyugalom abban a kaotikus világban. Példája és emléke elkísért egész életutamon” – fogalmazott Jordán László.

* * *

Apor Vilmos püspök és Hans Urs vo Balthasar rokoni kapcsolatáról Magyaros László készített összefoglalót levéltári kutatás, valamint a svájci Balthasar-intézettől kapott források alapján.

Apor Vilmos 1941. május 4-i keltezéssel levelet írt német nyelven a teológusnak. A levélből, mely teljes terjedelmében ITT olvasható magyarul, kitűnik a püspök szerénysége és alázatossága. „A te jó nagymamád folytonosan küldte nekem a könyveidet, amik a te tudományosságodról és buzgóságodról tanúskodnak. »Vannak bennük nehezen érthető dolgok« (2Pét 3,16). A német lélek apokalipszise nekem különösen »túl magas« volt. Én állandóan a lelkipásztori gyakorlatban voltam és nem volt alkalmam, hogy az egészen új és a tudományos irodalom nekem teljesen idegen stílusát megtanuljam, mert ahhoz hozzá kell szokni. De meg vagyok győződve arról, hogy ezzel a stílussal a mai emberhez közelebb kerültél, és ezzel az örök igazságokat a modern lélekhez jobban hozzá tudtad igazítani. Isten adjon neked további tudományos pályádhoz erőt és bölcsességet, hogy minél többet tehess az Ő dicsőségére.”

E levél szerint Hans Urs von Balthasar és Apor Vilmos csak egyszer találkoztak személyesen, 1910-ben, ekkor Balthasar csupán ötéves volt. Más források szerint Hans Urs von Balthasar bécsi tanulmányai során (1924–1927) kapcsolatba lépett Apor Vilmossal; illetve Apor Vilmos püspök Balthasar és más svájci rokoni támogatással földalatti segélyszervezetet hozott létre a Magyarországon üldözött zsidók támogatására. Az 1941-es levél után személyes találkozásra a püspök és a teológus között a világháború és a püspök vértanú halála miatt valószínűleg nem került már sor. 

Forrás: Győri Egyházmegye

Magyar Kurír