A bemutatót a május 20-án kezdődő, Szent Ignác zarándoklatára és megtérésére emlékező jubileumi év jegyében rendezték meg. A film két rendezője Nagy Anikó Mária és Szabó Attila, forgatókönyvírója Lukácsy György. A főszereplő Sebestyén Renáta, a Párbeszéd Háza munkatársa.

A megjelenteket Vízi Elemér tartományfőnök köszöntötte az Urániában. Emlékeztetett, hogy a zarándoklat nagyon régi hagyomány, jelen van az Ó- és az Újszövetségben. Amikor úton vagyunk, valami történik az életünkben, sok kérdés felmerül: identitás, otthon, gyökerek. Különleges alkalom, hogy ezt a filmet a Szent Ignác-év megnyitása után néhány nappal tekinthetjük meg. Szent Ignác az önéletírásában mindig zarándoknak nevezi önmagát. Egyes szám harmadik személyben beszél a zarándokról, aki mindig úton van, nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is.

Vízi Elemér SJ idézte Ferenc pápát: a megtérés úgy történik, hogy párbeszédben vagyunk Istennel, az emberekkel.

A zarándoklat éppen erre vezet bennünket, hogy párbeszédben maradjunk, kimozduljunk a biztonságunkból, megszokásainkból, kitegyük magunkat az ismeretlennek, engedjük, hogy vezessen minket Isten.

A zarándok az, aki tudatosan cél felé tart. Kívánom, hogy ez a film bennünket is meghívjon, inspiráljon a zarándoklatra, nemcsak fizikailag, nemcsak Csíksomlyóra, hanem lelkileg is indítson el, erősítse meg célunkat, kapcsolatunkat azzal, aki felé tartunk egész életünkben – zárta köszöntőjét a jezsuita tartományfőnök.

Ma már történelem, hogy a 2020-ban kitört koronavírus-járvány teljesen felforgatta az életünket. A határok lezárása miatt a csíksomlyói, pünkösdi búcsúra zarándokolni kívánó százezrek is kénytelenek voltak otthon maradni. Ám így is voltak néhányan, akik útra keltek a Gyimesekből, és elzarándokoltak Szűz Máriához Csíksomlyóra. Közéjük tartozott a gyimesi születésű Renáta is, aki évek óta Budapesten él mint a Párbeszéd Házának munkatársa. A dokumentumfilmnek ő a központi szereplője.

Aki ismeri Renátát, tudja, hogy olyan derű és természetes közvetlenség sugárzik belőle, amit sem tanulni, sem megjátszani nem lehet. Beszéde gyönyörű, ízes. Kántor édesapja székely, édesanyja csángó. Mondhatjuk, hogy beleszületett a hitbe, de ahogyan fogalmaz: szülei soha nem voltak ájtatos hívők, ám ha a szomszéd bajban volt, azonnal segítettek. Hitének fejlődésében nagymamájának kiemelt szerepe volt.

Az alkotók a film elején felvételeket játszottak be a korábbi búcsúkról – a hatalmas, végeláthatatlan tömeg látványa lenyűgöző. Majd látjuk a 2020-as búcsúra menetelő néhány zarándoklót, köztük Renátát. Egyszerű, puritán kép, mégis megrendítő: nem a külső, hanem a lélekben megélt hit az, ami valóban hiteles. Nincsenek ég felé emelt kezek és szemek, révedező tekintetek. Többségükben erős férfiak vonulnak. Mégis, érezzük, hogy

ezeknek a zarándokoknak olyan az istenhit, mint a levegővétel, nem tudnak létezni nélküle.

Ebben a világban békésen megfér egymás mellett a templom, illetve a kávézó. Renáta modern fiatal, szeret táncolni, szórakozni, de hitét megtartotta, folyamatosan erősíti.

Felidézi: volt néhány év, amikor nem vett részt a búcsún, mert úgy érezte, nem vallásos esemény, hanem inkább összmagyar népünnepély, de azóta felismerte: nem az a fontos, hogy más hogyan éli meg Csíksomlyót, hanem hogy ő mit érez.

A Mária iránti tisztelet közelebb hozza azt, akit gyakran távolinak, félelmetesnek érzünk. Mária anya, akinek közbenjárásáért bizalommal imádkozhatunk.

A hit és a szülőföld iránti szeretet összekapcsolódik Renátánál. Bár évek óta Budapesten él, vallja: „Renátát ki lehet venni Gyimesből, de Renátából nem lehet kivenni Gyimest.”

A bemutatót követően Süveges Gergő műsorvezető szólította színpadra a film alkotóit és szereplőit, akik válaszoltak kérdéseire.

A film egyik rendezője, Szabó Attila a járványnak köszönte meg, hogy részt vehetett a film elkészítésében. Székelyudvarhelyen kapcsolódott be a forgatásba, a gyimesi jeleneteket ő vette fel. Renáta abszolút profi módon, természetesen viselkedett a kamerák előtt. A másik rendező, Nagy Anikó Mária szavaiból kiderült, ő volt a felelős a budapesti felvételekért és a két anyag összefésüléséért.

Lukácsy György forgatókönyvíró felidézte: amikor leállt az élet a tavaly tavaszi karantén idején, Renáta hazautazott Gyimesbe. Lukácsyban felvetődött, hogy keressenek kontaktszemélyt, aki tájékozatja őket, hogy milyen a helyzet, mi lesz a csíksomlyói búcsúval. Szabó Attila anyagait látva hamar kiderült, hogy a történetnek Renáta lesz a központi szereplője, akit még hazautazása előtt is kérdezgettek. Lukácsy György kiemelte: a feleségével három gyermekük van, és nekik is ugyanaz lesz a dilemmájuk, mint Renátának, csak Madriddal és Londonnal kapcsolatban. Tudják-e őket olyan szellemben nevelni, hogy úgy döntsenek: itt kell maradniuk.

Sajgó Szabolcs SJ, a Párbeszéd Háza igazgatója rávilágított: a filmbeli zarándokok elindulnak és megérkeznek, oda, ahová eredetileg tervezték.

Ahogyan a tartományfőnök mondta, mindannyian zarándokok vagyunk, nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a földi élet egy út, amelyen valahonnan valahová tartunk – hívta fel a figyelmet Sajgó Szabolcs.

Renáta leszögezte: számára a film legnagyobb élménye az, hogy mennyi ember veszi körül és milyen sokan szeretik.

A főszereplő hírportálunknak elmondta, hogy ki kellett lépnie a komfortzónájából, mert nem nagyon szokott hitbeli dolgokról beszélni. A zarándokút közben lelkileg mélyre ásott magában, olyan kérdések is megfogalmazódtak benne, melyek a hétköznapokban nem nagyon jönnek elő. Örömmel töltötte el, hogy az otthoniak milyen szívesen vállalták a szereplést a filmben. Gyönyörű hozománynak tartja azt is, hogy tíz év múlva nagyon szép lesz majd visszanéznie a filmet családjával, barátaival.

Megkérdeztük Nagy Anikó Mária rendezőt is, aki felidézte: Lukácsy György szívügye volt, hogy elkészüljön ez a film, ő kereste meg ezzel. Keresték a szereplőket, és mivel Renáta gyimesi, bár évek óta Budapesten él, felkérték a szereplésre. Hamar kiderült, hogy ideális választás volt. A forgatás egészen különleges körülmények között zajlott, az egyik stáb Szabó Attilával forgatott Székelyudvarhelyen: a búcsú előtti jeleneteket, illetve magát a búcsút; Nagy Anikó Mária pedig a budapestieket, egészen más stábbal. Az utómunkálatok teljes mértékben a fővárosban zajlottak.

A rendezőnő elmondta azt is, remélték, hogy a film nem lesz ájtatos. Renáta abszolút hitelesen képviselte azt az örökséget, amit magával hozott a családjából. Belekerült egy teljesen más, modern világba, de az ő személyiségében ez a kettő harmonikusan egymásra talál: egyik sem üti a másikat, szépen összesimulnak.

Nincs benne a filmben, de Renáta úgy jellemezte a vallásosságát: „nem oltármászó”. A hit ott él benne, nagymamájától, az egész Gyimes völgyéből ezt hozta, de ettől ő még egy modern lány, aki éli a mindennapjait.

Szerző: Bodnár Dániel

Magyar Kurír