A zarándokok részvételével június 30-án Spányi Antal püspök, a Katolikus Karitász elnöke mutatott be szentmisét Székesfehérváron, a Prohászka Ottokár-emléktemplomban Écsy Gábor országos karitászigazgatóval, Szijártó László veszprémi karitászigazgatóval, Ugrits Tamás székesfehérvári egyházmegyés pasztorális helynökkel és Tóth Tamás helyi plébánossal együtt.

A főpásztor köszöntötte az indulás helyszínén a jubileumi zarándoklat résztvevőit, akik az ország minden részéből érkeztek, tuzenhat egyházmegye karitászcsoportjait képviselve.

A karitászosok azért vállalkoztak gyalogos zarándoklatra – tudtuk meg Zagyva Richárdtól, a Katolikus Karitász országos igazgatóhelyettesétől –, mert ennek keretében szeretnének hálát adni a segélyszervezetért, önkénteseiért, a szeretetszolgálatot végzőkért, a rászorulókért, valamint azért, hogy a „szeretet útját” járva közösen imádkozzanak és elmélkedjenek a másokat szolgáló szeretetről.

„Krisztusra hangolva végezhetjük csak munkánkat, szolgálatunkat, Krisztus szeretetének befogadásával.

Ennek a zarándoklatnak is az a célja, hogy közelebb vigyen Krisztushoz, nem pusztán azért, mert jó nekünk Krisztus mellett lennünk, vele bensőséges kapcsolatba kerülnünk, hanem azért is, mert Ő minket egy sajátos küldetésre, szolgálatra hívott meg”

– hangzott el Spányi Antal beszédében.

A püspök a karitásztevékenységet így jellemezte: „Szolgálatunk kifejezetten arról szól, hogy Krisztus szeretetét kell sugározni és vinni az embereknek. A tekintetünkből, a hangunkból, gesztusainkból, az értük hozott áldozatunkból, egész életünkből az Ő szeretetét kell megérezniük. Ezért fontos, hogy egyre közelebb kerüljünk Krisztushoz, hogy

a befogadott szeretetet egyre inkább csorbítatlanul, tisztán, épen, a maga teljességében tudjuk továbbadni azoknak, akik ezt várják, akiket az isteni gondviselés hozzánk irányít.”

A főpásztor arra biztatta a jelenlevőket, járják végig útjukat úgy, mint akik egyéni meghívást kaptak, hogy megújuljanak benső világukban, a gondolkodásukban, lelkületükben, amely kihat a cselekedeteikre, egész életükre. Majd arról beszélt, most egyben annak az intézménynek a megújulásáért is zarándokoljanak, amelyet képviselnek, amely az életet szolgálja, és mindig, mindenki felé az Isten szeretetét közvetítí.

„Szívből kívánom, hogy ez a zarándokút ne csak a fáradtságot hozza meg, hanem hozza meg mindnyájuk számára Istennek azt a kegyelmét, azt a belső élményt, amely megtisztulást és megerősítést ad. Kívánom, hogy a hosszú úton, amely ki tudja, mennyi kihívást és áldozatot is jelent majd, a Szűzanya oltalma segítse mindnyájukat, hogy épségben és örömben érkezzenek meg a célállomásra, az otthonaikba és már ott kezdődjön el az úton megtapasztalt isteni szeretet továbbsugárzása.”

A szentmise végén a főpásztor megáldotta a zarándokok zászlóit, és az áldás szavai után személyesen adta át azokat jókívánságai kíséretében az útnak indulóknak. A zarándokok a lelki útravalóval ellátva azzal a reménnyel indultak útnak, hogy felajánlásukkal sok kegyelmet imádkoznak ki szolgálatuk végzéséhez és mindazok számára, akiket szívükben magukkal visznek.

A jubileumi zarándoklat kiindulópontja a szociális, karitatív szellemiséget elmélyítő Prohászka Ottokár városa volt, célállomása a gazdasági válság miatt létrehozott Szent Erzsébet Karitász Központ egykori vezetője, a budapesti Karitász érseki biztosa, Mihalovics Zsigmond szülőfaluja. A négynapos út Bakonykútin, Bakonynánán és Bakonybélen át vezet Homokbödögére, ahol szombaton Udvardy György veszprémi érsek mutat be szentmisét, ünnepélyesen lezárva a jubileumi zarándoklatot.

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Szöveg: Berta Kata

Fotó: Somogyi Tamás

Magyar Kurír