Zarándokútjuk a jásdi Szentkúthoz, hazánk egyik legrégebbi Mária-kegyhelyére vezetett, a Gaja patak mentén. Napsütéses szép időben tették meg a mintegy öt kilométeres, a Római fürdőt is érintő utat.

Egy-egy megállónál Munkácsi János állandó diakónus a Ferenc pápa által május 24-én elindított Laudato si’-évhez kapcsolódva Szent Ferenc Naphimnuszából, valamint a 14. zsoltárból idézve járult hozzá a lelki táplálkozáshoz.

Szentkúton, ahol a túrát vállalni nem tudók is csatlakoztak a csapathoz, Dasek Viktor plébános köszöntötte a jelenlevőket. Házigazdaként bemutatta a kegyhelyet és a falut.

Elmondta: a jásdi Szentkút az 1845. évi kanonika vizitációs okmány szerint 600 évnél régebbi. A legenda szerint Jásd nevét a remete Jásdi (Javas) Péterről kapta, aki e hegyre járt vezekelni nagy bűneiért. Tremmel Lőrinc Jásd-Szentkút történetében olvasható: „Egyik éjjel álmában Szűz Mária, karján a kis Jézussal megmondja, hol ásson, ahol majd vízforrásra talál. (…) a rózsafüzér Mária-érme beleesik a kiásott gödörbe, ahol jó víz fakad föl, mely alatt fénylőn tündöklik az érmen Szűz Mária. Jásdi Péter jónak ízlelve a vizet felfut Tésre, hívja az embereket, hogy olthatják már szomjukat, de a csodát is elmondja. A kúthoz jövők között egy sánta is van, akinek a víztől meggyógyul a lába. Azóta jár ide béna és néma, a sok-sok Mária-tisztelő messze földről.”

A kegyhely történetének megismertetését szentmise követte, amelyet Fodor János családreferens mutatott be.

A szentmisét a családok a jásdi hívekkel együtt ünnepelték.

Az Istennel való találkozás útja olyan, mint egy papírhíd. Egy teljesebb életre vezet, de rajtunk múlik, rá merünk-e lépni, járunk-e rajta – mondta prédikációjában a szónok. – Mária-kegyhelyen vagyunk, keressük, hogyan tudnánk jobban Máriához kapcsolódni. Egy erős, karakteres asszonyra vágyunk, aki megmondja, mit tegyünk, hogyan éljünk, de Mária nem ilyen. Isten üzenetét hallva ő is elgondolkodik a válaszon.

Simone Weil írt arról, hogy ha találkozunk az életben valamivel, ami jó, elgondolkodunk, csatlakozzunk-e hozzá. Valójában nem a jó és rossz csatája, a rossz dolgok léte a nehézség, hanem az, hogy a jót nem becsüljük, nem találjuk meg eléggé. Mária találkozik Isten szavával, végül elköteleződik, engedi, hogy az üzenet megtörténjen vele. Mi hagyjuk-e, hogy Isten szava jóvá formáljon bennünket, el tudunk-e köteleződni a jó mellett?

Mária-kegyhelyen vagyunk, ahol nyitottabb a Lélek. Engedjük meg, hogy a forrás új teret nyisson Isten felé bennünk! Engedjük, hogy a csoda megtörténjen ott, ahol erre nem is gondoltunk. Kérjük a jásdi Szűzanyát, járjon közben értünk! Legyünk nyitottak a csodára, a csodák segítségével új terek, új lehetőségek nyíljanak meg családjaink életében! – buzdította a jelenlévőket Fodor János atya.

H. Szukop Andrea beszámolója – melyet szerkesztett formában tettünk közzé – teljes terjedelmében ITT olvasható.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír