Szeptember 17-én, szombaton a Kattárs programjaival összefonódva rendezték meg a katolikus iskolák Szent Márton-zarándoklatát. Az esemény közös szentmisével zárult a Szent István-bazilikában, amelyet Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát mutatott be.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A Szent Márton-évben megrendezett zarándoklat a Katolikus Pedagógiai Szervezési és Továbbképzési Intézet (KPSZTI) által meghirdetett pályázatok díjátadásához és gálaműsorához kapcsolódott, amelyet a Kattárs nagyszínpadán tartottak a Március 15. téren délelőtt 11 órától. A díjakat Herczegh Anita, a köztársasági elnök felesége és Tokár János OFM, a KPSZTI igazgatója adták át. A pályázatokra beérkezett képzőművészeti alkotásokat, amelyek Szent Márton életéhez kapcsolódnak, a Sapientia Hittudományi Főiskolán tekinthették meg az érdeklődők, illetve a beérkezett drámapályázatok díjnyertes alkotásaival is megismerkedhettek a résztvevők.

A programot lezáró szentmisét a Szent István-bazilikában Szent Márton tiszteletére és közbenjárását kérve mutatta be Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát, többek között Dejcsics Konrád OSB és Tokár János OFM koncelebrálásával.

A szentmise elején Várszegi Asztrik azzal köszöntötte a részt vevő iskolák diákjait és tanárait, hogy felhívta a figyelmet az oltár mögött látható Szent István alakjára és az oltáron elhelyezett Szent Márton-ereklyére. Úgy értelmezhetjük ezt – fogalmazott –, mintha Szent István Mártonra mutatna, akitől megtanulhatjuk itt és most, a 21. században, mit jelent keresztényként élni.

A szentmisében elhangzott szentlecke és evangéliumi szakasz is a másokért életét adó, önfeláldozó szeretetre irányította a figyelmet. Szent János első levelének részlete ezzel a mondattal zárult: „Gyermekeim, ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal!” Ugyanígy az utolsó vacsora jelenetében is elhangzott: „Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért” (Jn, 15,13).

Várszegi Asztrik prédikációját egy Ferenc pápára tett utalással kezdte, aki bátorította a püspököket, hogy ne féljenek a nyájtól, menjenek közel hozzá. Ezzel a főapát utalt saját lelki és fizikai közelségére is, amellyel jelen volt a fiatalok között, egészen az oltárlépcső aljáig „ereszkedve” a szentbeszéd idejére.

Majd kérdésekkel fordult a diákok felé: „Ki szeretne katonatiszt vagy színésznő, esetleg varrónő lenni?” A kérdést saját édesapjának felé intézett kérdésével, illetve szándékával állította párhuzamba Várszegi Asztrik, ugyanis édesapja fiatalkorában ragaszkodni szeretett volna ahhoz, hogy fiából erdészmérnök legyen.

Ahogyan Sulpicius Severus leírja – mutatott rá a főapát –, Márton édesapja is ugyanígy szánta fiát a katonaságra. És bár Mártontól lélekben távol állt a katonai hivatás és szolgálat, mégis engedelmeskedett apja kérésének.

Mindezt azonban úgy tette, hívta fel a figyelmet Várszegi Asztrik, hogy hűséges maradt ahhoz az érzékeny, jólelkű fiatalhoz, aki valójában volt. Emberi nemességét megőrizve vált katonává, szeretve társait, szolgálva még saját szolgáját is. Így a kényszer ellenére a katonaéletet jóvá fordította.

A bencés főapát a fiatalokhoz fordulva hangsúlyozta, hogy nem könnyű hivatást választani a mai rengeteg kínálat, lehetőség közepette. Mégis, Márton arra hívhatja fel figyelmünket, mutatott rá, hogy hallgassunk a szívünkre!

„Merjétek vállalni önmagatokat, merjetek mások lenni, mint a környezetetek! Saját lábatokra kell állnotok, a saját lelkiismeretetekre kell hallgatnotok!” – buzdított Várszegi Asztrik. Majd mintegy cinkosan mondta, hogy provokálni szeretné hallgatóit, és felhívni a figyelmet arra, hogy Márton hite segítségével megfordította a kényszerhelyzetet. Zárásképpen még hozzátette: azért keressük együtt a hivatásunkat, hogy a szabadságot és igazságot tudjuk választani.

„Döntsetek az Úr mellett, mert Ő az Igaz, a Jó, a Szent!” – zárta szentbeszédét Pannonhalma főapátja.

A szentmise további részében Szent Márton közbenjárását kérve imádkoztak a pápáért, püspökökért, szerzetesekért és papokért.

Tokár János OFM a szentmise végén megköszönte Várszegi Asztrik szelíd bölcsességét, amellyel jelen volt, és azt a lelkületet, amely mindig teret ad a fiataloknak. A KPSZTI igazgatója köszönetet mondott továbbá a pannonhalmi diákok közreműködését a szentmisén. Várszegi Asztrik a szervezők munkájáért adott hálát, majd még egyszer a diákokhoz fordult, üzenve otthonlévő szeretteiknek, akiket nagy szeretettel köszöntött.

* * *

A szentmisén zenei szolgálatot teljesítő Bencés Big Band két tagja, Surányi András és Balogh Ádám elmondták, hogy 2006-ban Pannonhalmán alakult Kiss Zsolt vezetésével a gimnázium tanulóiból és diákjaiból álló ének- és zenekar, melynek műsorán klasszikus swing, latin és funky, illetve jazz és blues dalok, spirituálék és gospelek is szerepelnek.

Surányi András öregdiák négy évig volt tagja a Big Bandnek, ahol gitárosként zenélt. A jelenleg zongorakészítő pályára készülő fiatal megosztotta azt is, hogy a zenekar és kórus pannonhalmi évei alatt biztos pontot jelentett számára, igazi közösségre talált itt. A kérdésre, hogy mit jelent számára hit és zene kapcsolata, elmondta, a zenén keresztül könnyebben találja meg az utat az Isten felé is.

Balogh Ádám végzős pannonhalmi diák három éve tagja a Big Bandnek, ahol basszus-harsonásként játszik. Kiemelte, nemcsak örömzenélésről van szó e zenekar esetében, hanem komoly munkáról is, szakmai elmélyülésről egy-egy stílus esetében, így kapcsolódik össze munka és öröm. Szent Márton kapcsán elmondta, számára leginkább azért fontos szent, mivel rámutat arra, hogy mindig változtathatunk a világon, bármit is írjon elő.

Fotó: Merényi Zita

Várkonyi Borbála/Magyar Kurír