KÉPGALÉRIA – klikk a képre

A Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye jeles ünnepe a zarándokok fogadásával vette kezdetét. A székesegyházban tartott ünnepi szentmisére az egyházmegye papsága, szerzetessége, hívei, a hivatalos, illetve közéleti személyiségek, valamint hagyományőrző csoportok mellett a szomszédos egyházmegyékből is érkeztek vendégek – jelen voltak Roos Márton temesvári római katolikus és Virgil Bercea váradi görögkatolikus püspök is, valamint a testvéregyházak képviselői. A főoltár elé kihelyezett herma mellett a Szent László Líceum diákjai és a cserkészek álltak díszőrséget.

Az egybegyűlteket Böcskei László váradi római katolikus megyéspüspök köszöntötte magyarul, románul, szlovákul és németül. A főpásztor hangot adott azon meggyőződésének, miszerint a jelenlevők valamennyien hitük forrásait és megerősödését keresik az eljövetelükkel. „Ezt elsősorban Istennél találják meg, aki a mindenkori akadályokat legyőzve megszólít, üdvözítő akaratával reményt és biztonságot ad. Másrészt forrást jelent számunkra Szent László példája is, aki tanít és vezet bennünket a hit útján céljaink felé, ha bátran feltekintünk rá. Ezen kívül forrásra lelhetünk a közösségünkben is, amikor megtapasztaljuk, hogy velünk az Isten, és csak általa, az ő segítségével tudunk derűlátóan és bizalommal a jövőbe tekinteni” – fogalmazott Böcskei László.

Az evangéliumi részlet Szent Máté könyvéből szólt, homíliájában az egyházmegye főpásztora felidézte, miért tisztelgünk húsvét ötödik vasárnapján László király nagysága, kiválósága, vitézsége és szentsége előtt, hajtunk fejet előtte úgy, mint egy városalapító előtt, aki megtalálta az igazi alapot és sarokkövet, akire építkezni lehet, vagyis Jézust.

1914-ben Széchenyi Miklós püspök hirdette ki, hogy a Szentszék jóváhagyta: június 27-én kívül húsvét ötödik vasárnapja is legyen Szent László ünnepe – egyfajta tanúságtételként a világ előtt, illetve buzdításképpen a keresztény értékek művelésére és továbbadására. Néhány évvel később 1942-ben, a szentté avatás 750. évfordulója alkalmából Szent László-évet ünnepeltek; a rendszerváltozást követően az érdekvédők, a civilek és a testvéregyházak is bekapcsolódnak az ünneplésbe. 2010 óta ez a dátum egyházmegyei zarándoknap is egyúttal. Így tehát „a vágy és elköteleződés sokféle irányba rezonált”: egyfelől megerősítette Szent László erényei felismerésének időszerűségét, másrészt nyomatékosította, hogy a hit alapjaira támaszkodva nekünk is maradandót kell alkotnunk – hangsúlyozta a nagyváradi püspök.

Ezt követően a zarándoklatról szólt, mely tulajdonképpen egy utazás, általa újra és újra megilletődünk annak megtapasztalása során, amit Isten értünk tett. Az evangéliumi részletre utalva Böcskei László azt kívánta, hogy az ünneplők tanulják el a farizeusoktól azt a kíváncsiságot, amellyel azok kérdezni merték Jézust, eléje álltak, és türelmetlenül várták a válaszát. Emellett Szent Lászlóhoz hasonlóan vívják meg a mindennapi jó harcaikat és küzdelmeiket, ugyanolyan tartással, erővel és bátorsággal, amely Szent Lászlót is jellemezte, és amit a bazilika főbejárata előtti szobra is sugall.

A szentmise után körmenetet tartottak a hermával.

A tavalyi évhez hasonlóan az ünnepi szentmisén idén is ott volt az a zarándokcsoport, melynek 18 tagja csütörtök reggel indult gyalogszerrel a gyomaendrődi Szent Imre-templomtól, Dénes Zoltán esperes kanonok és Szonda István néprajzkutató vezetésével. A zarándokok a Körös mentén haladtak Körösladányon és Újrázon keresztül, majd szombat délben a körösszegi várromnál lépték át a zöldhatárt. Váradra érkezésük előtt útba ejtették Tarjánt, ahol Bărbuţ Péter plébános és az ottani hívek fogadták és vendégelték meg őket.