Az irgalmasság szentévében minden zarándok kapja meg azt az örömöt, hogy az egyház befogadja és szereti. Ezt kérte Ferenc pápa a zarándoklatszervezők és a kegyhelyek vezetői számára szervezett szentévi találkozó résztvevőitől, akiket január 21-én, csütörtökön fogadott a Vatikánban.

 

 

Zarándokként felkeresni egy kegyhelyet – ez Isten népe hitének egyik legékesszólóbb kifejeződése. Ferenc pápa nagy elismeréssel szólt a népi ájtatosságról, amelynek tisztelete még argentínai éveiből származik, és amely jelentős kifejeződésre jut az aparecidai dokumentumban. A pápa az evangelizáció őszinte formájának tartja a népi ájtatosságot, amelyet elő kell segíteni és értékelni kell.

A hívek a kegyhelyeken megélik mély spiritualitásukat, azt az ájtatosságot, amely évszázadok óta átjárja a hitet egyszerű, de nagyon jelentős módon. Hiba lenne azt feltételezni, hogy aki zarándoklatra indul, az nem személyes, hanem közösségi lelkiséget él meg. Valójában a zarándok magával viszi saját történetét, hitét, életének fényeit és árnyait. Mindenki egy különleges vágyat és imát visz szívében az útra – állapította meg Ferenc pápa.

Aki belép egy kegyhelyre, azonnal otthon érzi magát, befogadásra, megértésre és támogatásra talál. A szentély kiemelt hely az Úrral való találkozásra, és arra, hogy kézzel érintsük irgalmasságát. Egy kegyhelyen végzett gyónás ezt az élményt nyújtja. A pápa kulcsfogalomnak nevezte a befogadást. Minden ezen múlik. A szeretetteljes, ünnepi, szívélyes és türelmes befogadás nagyon fontos. Az evangéliumok Jézust mindig mások, a hozzá közeledők iránt befogadóként mutatják be, különösen is a betegek, a bűnösök és a peremre szorultak tekintetében.

Jézus beszélt a befogadásról, de mindenekelőtt gyakorolta azt – fogalmazott Ferenc pápa. Amikor a bűnös, mint Máté vagy Zakeus befogadja Jézust otthonába, megváltozik az élete. A befogadás valóban döntő jelentőségű az evangelizáció számára. Időnként elég egy egyszerű szó, egy mosoly vagy egy gesztus, hogy az ember érezze a befogadást és a szeretetet. A zarándok a kegyhelyre érkezve gyakran fáradt, éhes és szomjas. Gyakran ez a fizikai állapot tükrözi lelkiállapotát is. Ezért szüksége van arra, hogy jól fogadják fizikai és lelki értelemben egyaránt. Ugyanezt érdemli az érdeklődő turista is, mert mindenkiben van egy istenkereső szív, aminek gyakran nincs is teljesen tudatában. Ha így fogadjuk az embereket, hazatérve jó érzéssel emlékeznek majd a megtapasztaltakra, vágynak a visszatérésre, és elsősorban folytatni akarják a hit útját mindennapi életükben.

Különleges befogadást tudnak nyújtani azok, akik Isten megbocsátásának közvetítői. A kegyhely valójában a megbocsátás helye, ahol mindenki találkozhat az Atya gyengédségével, aki mindenkivel irgalmas. Aki gyónni kíván, azért teszi, mert megbánta bűnét. Érzi, hogy Isten nem ítéli el, hanem befogadja és átöleli. A kegyhelyeken gyóntató papok szívét járja át az irgalmasság – kérte a Szentatya. – A szentévet éljük meg hittel és örömmel, mint egy nagy zarándoklatot.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír