Szeretettel köszöntelek a El Camino és a zarándok ma . közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
El Camino és a zarándok ma . vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a El Camino és a zarándok ma . közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
El Camino és a zarándok ma . vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a El Camino és a zarándok ma . közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
El Camino és a zarándok ma . vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a El Camino és a zarándok ma . közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
El Camino és a zarándok ma . vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
A Szentatya évről évre üzenetet intéz a katolikus hívekhez a nagyböjt kezdetén. 2021-ben nagyböjti üzenetének témája: „Íme, felmegyünk Jeruzsálembe…” (Mt 20,18). Nagyböjt: a hit, a remény és a szeretet megújításának ideje.
Kedves Testvérek!
Amikor Jézus előre közli tanítványaival szenvedését, halálát és feltámadását, mely az Atya akaratának teljesítéseként fog megvalósulni, akkor küldetésének legmélyebb titkát tárja fel előttük, és meghívja őket, hogy ők is vegyenek részt ebben a küldetésben a világ üdvösségéért.
Nagyböjti utunkon, mely a húsvéti titok ünneplése felé halad, arra emlékezünk, aki „megalázta magát, és engedelmeskedett a halálig, mégpedig a kereszthalálig” (Fil 2,8). A megtérés ezen időszakában megújítjuk hitünket, merítünk a remény „élő vizéből”, és nyitott szívvel fogadjuk Isten szeretetét, aki mindannyiunkat testvérré formál Krisztusban. Húsvét éjjelén megújítjuk keresztségi ígéreteinket, hogy a Szentlélek működésének köszönhetően új emberré szülessünk. De ezt a nagyböjti utat, akárcsak a keresztény élet egész zarándokútját, már most a feltámadás fénye világítja be, mely irányítja mindazok érzéseit, viselkedését és döntéseit, akik Krisztust kívánják követni.
A böjt, az ima és az alamizsna Jézus tanítása szerint (vö. Mt 6,1–18) megtérésünk feltételei és kifejezőeszközei. A szegénység és az önmegtagadás útja (a böjt), a megsebzett emberre való odafigyelés és a róla való szeretetteljes gondoskodás (az alamizsna), és az Atyával folytatott gyermeki párbeszéd (az ima) lehetővé teszi az őszinte hit, az élő remény és a tevékeny szeretet megvalósulását.
1. A hit arra hív bennünket, hogy befogadjuk az Igazságot, és tanúságot tegyünk róla Isten és minden testvérünk előtt.
Ebben a nagyböjti időszakban a Krisztusban kinyilvánuló Igazság befogadása és megélése
elsősorban azt jelenti, hogy megnyitjuk szívünket Isten igéje előtt,
melyet az Egyház nemzedékről nemzedékre továbbad. Ez az Igazság nem az
értelem szüleménye, mely néhány kiválasztott, kiváló vagy tekintélyes
elmének van csak fenntartva, hanem olyan üzenet, amelyet megkapunk, és
megérthetünk azon szív bölcsességének köszönhetően, amely nyitott Isten
nagyságára, aki már azelőtt szeretett bennünket, mielőtt mi tudatára
ébredtünk volna. Ez az Igazság maga Krisztus, aki azáltal, hogy teljesen
magára vette emberségünket, Úttá – sokat kívánó, de mindenki előtt
nyitott Úttá – tette magát, mely elvezet az Élet teljességére.
Az önmegtagadásként megélt böjt abban
segíti azokat, akik azt szívük egyszerűségében vállalják, hogy újra
felfedezzék Isten ajándékát, és megértsék az ő képére és
hasonlatosságára való teremtettségünket, amely őbenne találja meg
beteljesedését. Az önként vállalt szegénység megtapasztalásával az, aki
böjtöl, szegénnyé lesz a szegények közt, és felhalmozza a kapott és
szétosztott szeretet kincseit. Ha a böjtöt ily módon fogjuk fel és éljük
meg, az segít szeretni Istent és felebarátainkat, mivel – ahogy Aquinói
Szent Tamás tanítja – a szeretet olyan mozgás, amely figyelmünket a
másik felé fordítja, és őt önmagunkkal egynek tekinti (vö. Fratelli tutti [Mindnyájan testvérek] enciklika [a továbbiakban: FT], 93).
A nagyböjt arra szolgáló idő, hogy higgyünk,
vagyis befogadjuk Istent az életünkbe, és megengedjük neki, hogy
„lakást vegyen” nálunk (vö. Jn 14,23). A böjtölés azt jelenti, hogy
felszabadítjuk életünket mindattól, ami azt megterheli – az igaz és
hamis információk és a fogyasztási cikkek áradatától is –, hogy kitárjuk
szívünk ajtaját az előtt, aki egészen szegényen, mégis „kegyelemmel és
igazsággal telve” (Jn 1,14) érkezik hozzánk: az Üdvözítő Isten Fia
előtt.
2. A remény mint „élő víz”, mely lehetővé teszi utunk folytatását
A szamariai asszony, akitől Jézus inni kér
a kútnál, nem érti, amikor Jézus azt mondja, hogy „élő vizet” tudna
neki adni (Jn 4,10). Először természetesen a hétköznapi vízre gondol,
Jézus ellenben a Szentlelket érti rajta, akit bőségesen ad majd a
húsvéti misztériumban, és aki belénk önti a reményt, mely nem csal meg.
Jézus már akkor beszél a reményről, amikor szenvedését és halálát
meghirdetve azt mondja, hogy „harmadnapra feltámad” (Mt 20,19). Jézus
arról a jövőről beszél, melyet az Atya irgalma tárt elénk. Jézussal és
neki köszönhetően remélni azt jelenti, hogy hisszük: a történelem nem
zárul le hibáinkkal, erőszakos és igazságtalan tetteinkkel, a Szeretetet
keresztre feszítő bűnnel. Azt jelenti, hogy átszúrt Szívéből az Atya
bocsánatát merítjük.
A mai, gondokkal teli időben, amikor
minden törékenynek és bizonytalannak tűnik, provokációnak tűnhet
reményről beszélni. A nagyböjt azonban épp arra szolgál, hogy reméljünk,
hogy tekintetünket újra Isten türelme felé fordítsuk, aki továbbra is
gondját viseli teremtésének, jóllehet mi gyakran rosszul bántunk vele
(vö. Laudato si’ [Áldott légy] enciklika, 32–33; 43–44). Ez a
remény a kiengesztelődésre irányul, melyre szenvedélyesen buzdít
bennünket Szent Pál: „Engesztelődjetek ki Istennel” (2Kor 5,20).
Azáltal, hogy a bűnbocsánat szentségében, amely megtérésünk útjának
középpontjában áll, bocsánatot nyerünk, mi is bocsánatot adókká válunk:
mivel mi magunk is kaptuk, továbbadhatjuk azt másoknak, ha képesek
vagyunk a figyelmes párbeszédre és felkaroljuk a megsebzett embereket.
Isten megbocsátása – a mi szavainkon és tetteinken keresztül is –
lehetővé teszi, hogy a testvériség húsvétját éljük meg.
A nagyböjt
folyamán figyeljünk jobban arra, hogy „biztató szakkal szóljuk, melyek
bátorítanak, erőt adnak, vigasztalnak, előrelendítenek, és ne olyan
szavakkal, amelyek megaláznak, elszomorítanak, bosszantanak és semmibe
vesznek” (FT, 223). Ahhoz, hogy reményt önthessünk másokba, néha elég
egyszerűen „kedves embernek lenni, aki félreteszi saját gondjait és
teendőit annak érdekében, hogy figyelmet szenteljen, mosolyt
ajándékozzon, biztató szót szóljon, teret adjon a meghallgatásra az
általános közöny közepette” (uo. 224).
Az elmélyedésben és a csendes imádságban
inspirációként és belső fényként kapjuk a reményt, amely megvilágítja
küldetésünkkel kapcsolatos kihívásokat és döntéseket: íme, ezért olyan
fontos, hogy elmélyülten imádkozzunk (vö. Mt 6,6), és találkozzunk – a
rejtekben – a mi gyengéden szerető Atyánkkal.
A nagyböjt reménnyel való megélése
annak átérzését jelenti, hogy Jézus Krisztusban tanúi vagyunk az új
korszaknak, amikor Isten „újjáteremt mindent” (vö. Jel 21,1–6). Azt
jelenti, hogy megkapjuk Krisztus reményét, aki életét adja a kereszten,
és akit Isten harmadnapra feltámaszt, és hogy „mindig készen állunk
arra, hogy bárkinek megfeleljünk, aki a [bennünk élő] remény indoklását
kéri [tőlünk]” (1Pét 3,15).
3. Hitünk és reményünk
legtökéletesebb megnyilvánulása a szeretet, melyet Krisztus nyomdokain
járva az emberekre való odafigyelésben és a velük való együttérzésben
élünk meg.
A szeretet annak örül, amikor a másikat növekedni látja. Ezért
szenved, ha a másik bajban van: ha magányos, beteg, hajléktalan,
megvetett vagy szűkölködő… A szeretet a szív késztetése, mely kiszólít
magunkból, és megteremti az osztozás és a közösségvállalás kötelékeit.
„A
társadalmi szeretetből kiindulva előrehaladhatunk a szeretet
civilizációja felé, amelyre mindannyian meghívottnak érezzük magunkat.
Egyetemes dinamizmusával a szeretet új világot képes építeni, mert a
szeretet nem egy meddő érzelem, hanem a legjobb módja annak, hogy
hatékony utakat találjunk a fejlődéshez mindenki számára” (FT, 183).
A szeretet ajándék, mely
értelmet ad életünknek, és lehetővé teszi, hogy a rászorulókra
családtagként, barátként és testvérként tekinthessünk. A kevés, ha
szeretettel megosztjuk, sosem fogy el, hanem az élet és a boldogság
forrásává válik. Így történt a száreptai özvegyasszony lisztjével és
olajával, aki hamuban sült lepénnyel kínálta Illés prófétát (vö. 1Kir
17,7–16); és a kenyerekkel, melyeket Jézus megáld, megtör és a
tanítványoknak ad, hogy szétosszák a tömegnek (vö. Mk 6,30–44). Ugyanez
történik a mi adományunkkal is, akár kicsi, akár nagy, amikor örömmel és
egyszerű természetességgel adjuk.
A szeretet nagyböjtjének megélése
azt jelenti, hogy gondját viseljük azoknak, akik a koronavírus-járvány
miatt szenvednek, elhagyottnak érzik magukat vagy aggódnak. A jövő
miatti nagy bizonytalanság idején, ha emlékezetünkbe idézzük, amit az Úr
az ő Szolgájának mondott: „Ne félj, mert megváltottalak” (Iz 43,1),
szeretetünkkel bizalmat közvetítünk és megéreztetjük velük, hogy Isten
gyermekeiként szereti őket.
„Csak a szeretet által átformált, a másik
ember méltóságát felismerő látásmóddal lehet a szegényeket mérhetetlen
méltóságukban elismerni és megbecsülni, saját életstílusukban és
kultúrájukban tiszteletben tartani, és így a társadalomba valóban
integrálni” (FT, 187).
Kedves Testvérek! Életünk minden szakasza arra
szolgáló idő, hogy higgyünk, reméljünk és szeressünk. Ez a felhívás,
hogy a nagyböjtöt a megtérésnek, az imádságnak és javaink megosztásának
útjaként éljük meg, segítsen bennünket abban, hogy közösségi és egyéni
emlékezetünkben átgondoljuk az élő Krisztusból fakadó hitet, a
Szentlélek fújása által ébresztett reményt és az Atya irgalmas szívéből
kiapadhatatlanul forrásozó szeretetet.
Mária, a Megváltó
édesanyja, aki hűen áll a kereszt tövében és az Egyház szívében,
támogasson bennünket szeretetteljes jelenlétével, és a feltámadott Úr
áldása kísérjen bennünket a húsvét fénye felé vezető utunkon!
Kelt a Lateráni Szent Jánosnál, 2020. november 11-én, Tours-i Szent Márton emléknapján.
Ferenc
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!