A Szentlélek-Isten eljövetele után a két legnagyobb titkot ünnepli az Egyház: a Szentháromság titkát (Szentháromság vasárnap: június 11), és Jézus Szentséges Szívének titkát. Minden katolikus liturgia célja a Szentháromság dicsérete. Ezért kezdünk minden imádságot az Atyának, Fiúnak, Szentléleknek nevében, és ezért fejezzük be azzal, hogy Dicsőség az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek.

Június - Jézus Szent Szíve hónapja!

     XII. Pius pápa (1939-58) vezette be főünnepként a pünkösd utáni 2. vasárnapot (Úrnap nyolcadát) követő péntekre Jézus Szent Szíve ünnepét. Ezenkívül a Jézus Szíve tisztelet ideje minden elsőpéntek és a június hónap.     
Már a középkorban fellelhető a Jézus Szíve tisztelet, de általános nagy fellendülés Alacoque Szent Margit látomásai (1673-75) nyomán bontakozott ki az Egyházban. A Jézus Szíve tisztelet terjedésében nagy szerepe volt Alacoque Szent Margit gyóntatójának, a jezsuita Szent Colombiere Kolosnak. A jézusi kinyilatkoztatásban az Úr különösen az emberi hálátlanságot fájlalta, s ezért engesztelést, a hónap első péntekén gyónást és áldozást kért. A felvilágosodás, a protestantizmus, ill. a jozefinizmus nem kedvezett a Jézus Szíve tisztelet terjedésének.
     1814-től a visszaállított Jézus Szíve tisztelet ismét legfőbb tömegpasztorációs programmá lett, és az Egyház a társadalom, az emberi megbékélés, és a szociális megújhodás orvosságaként hirdette meg.
1765: engedélyezte XIII. Kelemen pápa (1758-69) a lengyel püspököknek, hogy bizonyos keretek között bevezessék Jézus Szíve miséjét és officiumát, melyet IX. Pius pápa 1856-ban az egész Egyházra kiterjesztett.
XIII. Leo pápa (1878-1903) 1899-ben hagyta jóvá a Jézus Szíve litániát az egész Egyház számára.
XI. Pius 1928-ban a Miserentissimus Redemptor enciklikában már összefoglalást adott a Jézus Szíve tisztelet teológiai alapjairól.
XII. Pius pápa a Haurietis aquas enciklikájával emlékezett meg a 100 évvel korábban bevezetett ünnepről.
A Jézus Szíve tisztelet dogmatikai megalapozása a Szentírásra megy vissza és a Jézus Szíve tiszteletben magát az Istenembert, magát Jézust ünnepeljük, de úgy, ahogy szívének szeretetét kifejezte. Az egyházi dokumentumok szerint a szív nem pusztán jelképe Jézus szeretetének, hanem valóságos emberségének kifejezése, melyet áldozatul adott értünk. A Szentírásban és a hagyományban a szív nem csupán jelkép, hanem az egész embert kifejező fogalom, mely egyszerre fejezi ki a testi és a lelki valóságot. A testben megnyilvánuló személyesség belső központja, ahol a személyes elhatározások és a külső kapcsolatok megszületnek. A szívben nemcsak Jézus emberi, hanem istenemberi szeretetének is jelképét látjuk, amely egyszerre tükrözi az Atya iránti és az emberek iránti szeretetet. Mivel a Jézus Szíve tisztelet a szíven keresztül az isteni személyre vonatkozik, azért ezt az imádó kultusz körébe soroljuk. A Jézus Szíve tisztelet megnyilatkozási formái: az engesztelés, a viszontszeretet, Krisztus követése és önmagunk felajánlása. Az engesztelés lényegében bekapcsolódás abba az engesztelésbe, amelyet Jézus mint főpap az Atya elé visz, de az ellene elkövetett sértés jóvátétele is. Önmagunk fölajánlása azt fejezi ki, hogy egyesülni akarunk a szeretettel, mellyel Isten szerette a világot, és minden fáradozásunkat, munkánkat, szenvedésünket ennek érdekében tesszük és viseljük. Alacoque Szent Margit volt az első, aki a Szent Szív különös oltalmába ajánlotta magát. E fölajánlást később egészen napjainkig jámbor egyének és közösségek, városok és nemzetek követik. XI. Pius pápa (1922-39) az Egyházat is Jézus Szent Szíve oltalmába ajánlotta.

F.: Szeretetláng