Krisztus feltámadt! - Valóban feltámat!

Húsvét a liturgikus év legnagyobb ünnepe. A húsvéti mise a feltámadt Krisztust köszönti, mert övé a hatalom és a dicsőség mindörökké. Minket pedig arra int, hogy a keresztségben új életre kelve az odafönt valókat keressük. S így remélhetjük, hogy Krisztussal együtt elnyerjük a feltámadás és az örök élet ajándékát. 

Kezdet és vég, múlt és jövő él az örök Mában, mely a Föltámadotté (Szent Ágoston: "aeternum Nunc", az isteni Most), azé, aki "Halott volt és íme él" (Jel 2,8). A megölt Bárány az Úr, aki eljövendő, hogy befejezze a világ történelmét. -- A Krisztus föltámadása és fenségben való kinyilvánulása közt fut a "mi időnk", a mi utunk. A hit fényében járunk, avagy -- a hit homályában is, de szilárd hittel. Hitünk azok tanúságára támaszkodik, akik látták a Föltámadottat, de az Ő Lelkére is, akit belénk küldött. A körülöttünk levő világ, de a jövendő nemzedékek is azon hitben élnek, amit mi vallunk és tanúsítunk életünkkel

Első olvasmányhoz / ApCsel 10,34.37-43

Rövid, tartalmas mondatok foglalják itt össze a Jézusról tett tanúságot. Középpontja a halál és föltámadás üzenete. "Isten föltámasztotta Őt." E tanúságban gyökerezik a mi húsvéti hitünk és minden reményünk. Jézus él, itt és most. Isten bírául állította Őt élők és holtak fölé. A vádló bíró megváltó is, mert aki hisz benne, élni fog. Annak "megbocsáttatnak az ő bűnei".

Válaszos zsoltár / Zsolt 118(117),1-2.16-17.22-23

Köszönet és dicséret

Szentleckéhez / 1Kor 5,6-8

A húsvéti bárány leölése előtt a zsidó házakból kivetették a "régi kovászt": mert új, kovásztalan kenyérrel, pászkával ünnepelték a húsvéti lakomát. Az apostol ebből veszi hasonlatát: az igazi húsvéti Lakoma maga Krisztus, Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit. Ő a mi új ünnepünk, a mi lakománk. A régi "kovász" (romlás, bűn) tűnjön el ezért az életünkből. A húsvét egy új élet kezdetének napja!

Evangéliumhoz / Jn 20,1-9

Mit láttak az apostolok Jézus föltámadásából? Két dolgot: az üres sírt és magát a Föltámadottat! Az üres sír "jel" volt, amely értelmet csak akkor nyert, mikor az élő Úrral találkoztak. De a találkozó csak úgy lehetséges, ha kész a szívünk látni és hinni. (Az övék csak a találkozás által vált képessé arra.) A szeretet képesít erre. -- Magdolna nagy reggeli találkozása mellett ugyanezt tanítja az emmauszi vándorok elbeszélése (Lk 24,13-35): az égő szív megérzi az Úr közellétét és megérti az Írások igazát. (Mt 28,1-8; Mk 16,1-8; Lk 24,1-11)

Szentségre várva

A Szentség ünneplésében hitünk központi titkát látjuk és halljuk: az Úr halálát és feltámadását. Már most találkozunk Vele személyesen, aki jönni fog fönségben bíróul és boldogítóul.

Elmélkedés

Föltámadott

(63. zsoltár)

Rengett a föld, s az Úr föltámadt. A Sír lett tája oly csodáknak, hogy katonák maguk is, kik ottan őrként állottak, tanúvá lettek általa. -- Ha ugyan ajkukról igazság szólana! De kapzsiság -- mely tanítványt is a rabjává tett, -- elfogta sírőrző vitézeket! "Lepénzelünk -- szóltak nekik -- s mondjátok, míg itt aluvátok, a tanítványok jöttenek és ellopták Őt tőletek!" Valóban zsoltár teljesül: "Fürkész agyak kifogytak fürkészetükbűl (63,7). Mit is mondtál, boldogtalan eszesség?! Úgy elhagyád jámborság fényes mécsét, hogy berántott az álnok ravasz mélység! Tanácsolád: "aludtunk; jöttek s ellopták". Ti alvó szemtanúkat hoztok! Ti magatok alusztok, kik fürge fürkészetbe szörnyen fogyatkoztok! Mert: hogy láthatnak, akik szundítnak? Ha mitse láttak, mit is tanúsítnak!? (Szent Ágoston)

Húsvéti Óda

Jertek, igyunk azon új folyamból!

Nem kiaszott sivatag "csuda kútja"

életadó Forrás ez! örökre csobog-foly:

Úrnak a sírjából fakad, itt ránk jutva.

Mind a világra világít a fénye.

Föld ragyog és ami föld alatt van!

Mind a Teremtés ünnepel égi fénybe'

Támada Krisztus föl, ki teremté hajdan!

Tegnapon én Veled élni szűntem.

Újra kelőn Veled él, ki meghal!

Tegnap együtt: a Sírodba dűltem.

Most egekig magasítsz magaddal!

(Damaszkuszi Szent János)

Hitünk és reményünk alapja.

(ApCsel 10 34a, 37-43) 

Jézus apostolai, majd első hívei, amikor az üdvösség jóhírét hirdették, akkor tanúbizonyságot tettek nemcsak Jézus szavai, tettei és halála, hanem feltámadása mellett is. Feltámadása nélkül Jézus keresztje nem lett volna több mint kudarcának rút emlékeztetője, egy áldozatnak az emblémája, jelképe. Feltámadásának erejéből azonban a győzelem jelképévé lett, az üdvösség jelévé.

Ez derül ki abból a történetből, amelynek helye Cézareában volt, nem sokkal Jézus mennybemenetele és a Szentlélek elküldése után. Ez a nagy tengerparti város, amelyben a helytartó is lakott, mintegy harminc kilométerre volt Jeruzsálemtől. A főszereplő egy római százados, tehát nem zsidó ember, messziről érkezett zsidó földre, valahonnan Itáliából. Az Apostolok Cselekedeteinek könyve igen szép jellemzést ad róla: ,,Egész házanépével együtt vallásos és Istenfélő ember volt, sok alamizsnát osztott ki a nép között, és szüntelenül imádkozott az Istenhez.'' (ApCsel 10, 2) Hogyan lett Istenhívő ő és házanépe, erről semmit nem tudunk. A legfontosabb részletet azonban közli Lukács, a könyv írója. Kora délután lehetett, amikor Kornéliusznak angyal jelent meg és ezt mondta: ,,Imádságaid és alamizsnáid felszálltak Isten színe elé, és ő megemlékezett rólad.''(4.v.) A szöveg tehát világosan jelzi, hogy az imádságnak és a jócselekedeteknek kegyelmet kiérdemlő hatása van és most ennek konkrét tartalmát is jelzi: Hívd el házadba Pétert, szól az angyal üzenete. Ő nem is volt közel valahol a város egy másik utcájában, hanem egy másik helyiségben, Joppéban. Péter közben ugyancsak isteni megvilágosítást kap, amely arról tájékoztatja, hogy aki Krisztus-hívő akar lenni, nem kell se zsidónak lennie, se a zsidó vallás szertartási törvényeit nem kell megtartania. A Szentlélek pedig arra biztatja, ha követek érkeznek a kéréssel, hogy menjen velük, teljesítse kívánságukat. Így lélekben már felkészülve hallgatja meg a pogány, de Istenfélő százados követeinek beszámolóját: gazdánk ,,egy szent angyaltól parancsot kapott, hogy hivasson téged házába és hallgassa tőled az igéket.''(22.v.) A százados jámborsága tehát nem is akármilyen kegyelmet érdemel ki számára Istentől. Pétert hívhatja házába, Jézus apostolát, kereszthalálának és feltámadásának tanúját, aki Krisztustól kapott megbízással hirdeti a Megváltó eljövetelének és a megváltás megtörténtének örömhírét! Megkapja azt a kegyelmet is, hogy amikor Péter megérkezik és elmondja neki Jézus örömhírének tartalmát, a százados ezt házanépével együtt hívő lélekkel fogadja! Ez a szentírási történet számunkra is bátorító üzenetet tartalmaz. Bízhatunk abban, hogy a mi imádságaink és jócselekedeteink is felszállnak Isten színe elé. Érdemeket jelenthetnek ahhoz, hogy így kiérdemeljük mások számára a megtérés kegyelmét. Kiérdemelhetjük a kegyelem indításait másoknak ahhoz, hogy Isten szolgáitól meghallgassa és elfogadja az ,,igéket.''

Nagyon tanulságos az is, ahogyan Péter a századosnak és házanépének Jézusról beszél. Érdekes, hogy feltételezi, Jézus híre eljutott a századoshoz is. Isten elküldte igéjét Izrael fiainak, amikor békességet hirdetett Jézus Krisztus által, aki mindennek az Ura, mondja Péter, és utána jelzi: Ti is tudjátok, hogy mi történt Galileától kezdve egész Júdeában a János által hirdetett keresztség után, hogy miképpen kente föl Isten Szentlélekkel és erővel a Názáretből való Jézust, aki körüljárt, jót tett és meggyógyította mindazokat, akiket az ördög hatalmába kerített, mert Isten vele volt.''(38.v.) Mi pedig tanúi vagyunk mindennek és annak is, ami ezután történt. ,,Fára függesztve megölték őt. De Isten harmadnapon feltámasztotta, s megadta neki, hogy megjelenjen, nem az egész népnek, hanem Isten által előre kijelölt tanuknak, minekünk, akik ettünk, ittunk vele, miután halottaiból feltámadt.'' (ApCsel 10, 39-41) Péter tehát Jézus feltámadására helyezi igehirdetésében a hangsúlyt. Amit hirdetett, amit tett, annak igazságát az bizonyítja, hogy Isten feltámasztotta őt. Ám a százados igazi megtéréséhez még valamire szükség volt. ,,Miközben Péter ezeket a szavakat mondta, a Szentlélek leszállt azokra, akik az igét hallgatták.'(44.v.) Ez oly módon történt, hogy Péter és környezete számára is nyilvánvaló lett. (46.v.) A százados és házanépe számára nagy kegyelem, hogy szemtanúktól és Istentől kiválasztott tanúktól ismerik meg Jézus életének, kereszthalálának feltámadásának igazi valóságát, és az üdvösség titkát, amelyben ez által részesülünk. Ahhoz, hogy igazi hívők legyenek, szükség van a Szentlélekre is, aki ugyancsak rájuk szállt. Mindez együtt teszi lehetővé a századosnak és házanépének megkeresztelését. Bár mi nem lehetünk Jézus életének, halálának, feltámadásának szemtanúi, de azzal az öntudattal vallhatjuk meg keresztény hitünket, hogy az evangéliumokon keresztül és az egyház közvetítésével ezektől a szemtanuktól fogadtuk el mi is Jézus feltámadásának örömhírét. Ez bizonyítéka annak, hogy mindaz igaz, amit hirdetett, és diadalmas jele annak, hogy ő győzelmet aratott a halálon. Így ez számunkra is elvesztette fenyegető arcát. A halálban Krisztussal találkozunk, hogy örök életével ajándékozzon meg minket. Ha így élünk, és ilyen hittel beszélünk életünk értelméről, bízhatunk abban, hogy ez tanúságtétel lesz mások számára, és a Szentlélek erejével segítség a megtéréshez

Juhász Gyula: Húsvétra

Köszönt e vers, te váltig visszatérő
Föltámadás a földi tájakon,
Mezők smaragdja, nap tüzében égő,
Te zsendülő és zendülő pagony!
Köszönt e vers, élet, örökkön élő,
Fogadd könnyektől harmatos dalom:
Szivemnek már a gyász is röpke álom,
S az élet: győzelem az elmuláson.

Húsvét, örök legenda, drága zálog,
Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,
Öröm: neked ma ablakom kitárom,
Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!
Virágot áraszt a vérverte árok,
Fanyar tavasz, hadd énekellek én.
Hisz annyi elmulasztott tavaszom van
Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!

Egy régi húsvét fényénél borongott
S vigasztalódott sok tűnt nemzedék,
Én dalt jövendő húsvétjára zsongok,
És neki szánok lombot és zenét.
E zene túlzeng majd minden harangot,
S betölt e Húsvét majd minden reményt.
Addig zöld ágban és piros virágban
Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!

katolikusradio.hu