Kenty Szent János alamizsnát oszt
a krakkói piactéren, a háttérben
a Mária-templom (oltárkép a chicagói
Kenty Szent Jánosplébániatemplomban)

A lengyelországi Malecben, a Kenty melletti kis faluban született 1390-ban. Szülei hamarosan beköltöztek Kentybe, ahol édesapja polgármester lett. János 1413-ban iratkozott be a Krakkói Egyetem szabad művészetek fakultására (jóval idősebb volt, mint akikkel együtt kezdte a tanulást). 1418-ban letette az első egyetemi évek vizsgáit, és elhatározta, hogy továbbtanul a filozófiai fakultáson. Valószínűnek látszik azonban, hogy megélhetési gondok miatt nem tudta befejezni, ezért tudományos művek kéziratainak másolásával kezdett foglalkozni.

Miechowba került, ahol a Szentsír kanonokrend egy híres kolostori iskolát tartott fenn. Jánost meghívták az iskola igazgatójának; nyolc éven át vezette az iskolát, de nemcsak tanított, hanem lelkipásztori tevékenységet is folytatott. Nem tudni pontosan, mikor és hol szentelték pappá, de valószínű, hogy még 1421 előtt.

1429-ben elhagyta Miechowot, a Krakkói Egyetemen tanított filozófiát, miközben teológiát tanult. Hamarosan fontos tisztségekkel bízták meg, majd a Collegium Maius igazgatója lett. 1439-ben kanonoki kinevezést kapott a püspökétől, végül olkuszi prépost lett, de lemondott minden tisztségéről, hogy egészen a tudománynak szentelhesse magát. Jóllehet már professzor volt, folytatni akarta teológiai tanulmányait, és mesterének választotta Hessei Benedeket (híres filozófus, jogász és teológus). 1443-ban teológiai magiszter, illetve doktor lett. Akkoriban ritka volt ilyen idős fejjel tanulni, de János nem szégyellte. Ezután még három évtizedig volt az egyetem professzora.

A tanulás persze számára mást is jelentett: fáradságos munkával másolta is a kéziratokat. Professzorai előadásain kívül más szerzőket is másolt. Ez a munka nagy erőfeszítést és aszkézist követelt. A leírt oldalak száma megközelíti a tizennyolcezret. Lelkipásztori munkája kedvéért minden állásáról lemondott, és ez együtt járt jövedelmeinek megszűnésével is. Amit keresett, azt legnagyobb részében jótékony célokra fordította. A hagyomány szerint soha senki nem ment el tőle segítség nélkül. Öltöztette a ruhátlanokat, odaadta cipőjét a koldusnak, zarándokútján a rablóknak adta utolsó tallérjait is. Ezek az elbeszélések egybehangzóan tanúsítják minden rászoruló felé megnyilvánuló jóságát. De a másolt könyvekben is nyoma maradt gondoskodó jóságának, jegyzeteivel az olvasót figyelmezteti a szöveg félreérthetőségére vagy a hitet támadó tartalomra.

A tudományos munka során János még valamit megtanult: az alázatot. Lapszéli jegyzeteiből kiderül, hogy néha egy-egy nehezebb helyet nem tudott megérteni, máskor egy-egy szót nem tudott kiolvasni. A kéziratokban a jámborság jelei is ott vannak. Mindegyik elején ott áll az In nomine Domini kezdés. Erről még mondhatjuk, hogy csupán szokványos másolói fordulat. De a könyvek végén is állnak megjegyzések, amelyek már teljesen a sajátjai: hálát ad Istennek, a Szűzanyának, kifejezi, hogy minden munkáját Isten dicsőségére szánja.

1460-ban, immár hetvenéves fejjel újra meghívták a Nagyobb Kollégium vezetőjének. Abban az időben egy krakkói polgár vádat emelt a kollégium ellen Rómában. Jánosnak sok gondot okozott a per, és a maga részéről azzal zárta le, hogy lemondott, és utána semmiféle tisztséget nem vállalt. A kollégium falára azonban föltétette ezt a feliratot: Conturbare cave, quia placare grave (Ne támassz zavart, mert nehéz rendet teremteni).

Kenty Szent János éppen hosszas tanulmányai és tanári munkássága miatta az egyházi kollégiumok és iskolák védőszentje. A hagyományban azonban elsősorban úgy él, mint jóságos, másokkal együtt érző szent, aki Krisztus nyomában járt egész életében.

Kérjük őt, járjon közben a mai iskolákért, főként az újonnan alakuló katolikus iskolákért, melyek annyi és oly sokféle gonddal, problémával küszködnek.
És járjon közben értünk is, hogy tanulékonyak legyünk az igazság megismerésében.

Krakkóban halt meg 1473. december 24-én.  A tisztelete a halála után azonnal megkezdődött, s különösen Krakkóban és Dél-Lengyelországban terjedt el. A krakkói Szent Anna-templom szószéke alá temették. A széles körű és eleven tisztelet ellenére csak 1680-ban avatták boldoggá. A szentté avatás még tovább húzódott, mert fölmerült a gyanú, hogy nem tartozott-e ahhoz az irányzathoz, amelynek tagjai a zsinatot a pápa fölé helyezték. Krakkóban, 1767-ben avatták szentté.

Forrás:

Vasárnapi Hetilap

Diós István: Homíliák