– Honnan jött az ötlet, hogy Tihany környékén zarándokoljatok?

– Kaptunk egy tájékoztató levelet az egyházmegye oktatási irodájából, hogy lehetőség van jelentkezni zarándokvezető-képzésre és zarándoktáborra egyaránt, melyeket a Magyarországi Szerzetes-elöljárók Konferenciája szervez. S mivel máskor is bekapcsolódunk a zarándoklatokba, és közel áll hozzám a zarándokgondolat, utolsó pillanatban – Sándor Attila kollégámmal, a nagykállói Korányi-iskola egyik pedagógusával együtt – jelentkeztem a meghirdetett zarándoktábor-vezetői képzésre. Igazán nem tudtam, mire számítsak, arra gondoltam, talán néhány ötletet meríthetek majd ebből a tapasztalatból a későbbi zarándoklatainkhoz is. Persze rájöttem, hogy a képzés is az idei Tihany–Pannonhalma útvonal zarándoktábor-programjának része: a kiépített útvonalra szabták, a maga jól felépített tematikájával, szállásokkal, s nekünk ennek az adottságait csak fel- és kihasználni kell. Ezért Sándor Attila tanár úrral úgy döntöttünk, hogy ide el kell mennünk, annyira jól megszervezett zarándoktábor ez. Így a háromnapos online képzés, majd egynapos terepgyakorlat után gyorsan toboroztunk egy csapatot és velük indultunk el Tihany ésPannonhalma között a 120 kilométeres zarándokútra.

– Milyen volt a képzés?

– A járványhelyzet miatt a háromnapos képzés online térben zajlott és nagyon intenzív volt. Értékes előadások és interaktív kiscsoportos beszélgetések váltották egymást. Székely János szombathelyi megyéspüspök is szólt hozzánk, hallhattunk a zarándoklás teológiájáról, konfliktuskezelésről, térképészetről, elsősegélyről, de tanultunk csoportdinamikát, rengeteg játékot és sok minden mást is: tartalmas három nap volt. A tanfolyam után két héttel Hűvösvölgyben egynapos terepgyakorlatot végeztünk: kifejezetten a túravezetést segítő ismereteket (domborzat, jelzések ismerete, stb.) adtak át nekünk.

– Hogyan épült fel a zarándoklat tematikáját, dinamikáját tekintve?

– Nekünk, zarándoktábor-vezetőknek könnyű dolgunk volt, mert egy nagyon alaposan kidolgozott tematikával és bőséges segédanyaggal dolgozhattunk. A zarándoktábor lelki ívét is szépen felépítették a főszervezők; naponta volt egy-egy új témánk: 1. kivonulás; 2. csend, természet, figyelem; 3. én mint értékes gyöngyszem; 4. kapcsolatok; 5. én és Isten; 6. küldetés; 7. áldás, összegzés, s ehhez kapcsolódtak szervesen a zsoltárok, a könnyűzenei énekek, a játékok, a versek és még sorolhatnám. Volt ajánlott napirendünk, ezt zarándokfüzetben is megkaptuk, de volt szabadságunk is változtatni a dolgokon. Mivel a tábor bencés ihletettségű, a meghatározó állomások is a bencés szerzetesekhez kötődtek: a Tihanyi Bencés Apátság, a bakonybéli Szent Mauríciusz Monostor és a Pannonhalmi Bencés Apátság; az apátságok, monostorok lehetőséget adtak arra is, hogy bekapcsolódjunk a szerzetesek zsolozsmáiba, szentmiséibe.

Az úton volt, hogy sokáig némán lépkedtünk egymás mellett, volt olyan, aki a közös énekre, volt, aki az imádságra buzdította a táraságot, valaki a vidámságával, valaki a felolvasásával gazdagított minket: egyszóval mindenki a maga tudása szerint, s abból, amiben erős, adott hozzá valamit az úthoz. Mi, biológia–testnevelés szakos tanár vezetőtársammal szintén jól kiegészítettük egymást, és könnyű dolgom volt mellette; tudása által jobban megismertük a környezetet, amin áthaladtunk: a madarak felismerésétől a különleges növényekig. A tájékozódás is jól ment közösen: egyszer sem tévedtünk el, bár egyikünk sem járt még ezen az útvonalon. A két kísérőpedagógus pedig mentálisan segítette a fáradókat vagy a vízhólyaggal küzdőket.

A napok végén megosztó köröket tartottunk: próbáltuk átadni a másiknak az aznapi téma által szerzett élményeket.

– Hogyan sikerült alkalmaznod a zarándokvezető-képzésen megtanultakat? Milyen tapasztalatokkal és érzésekkel teljesítetted ezt a hosszú zarándoktábort?

– Nagyon élveztem. S bár mindannyiunkat várt az otthon, a család, mindenki kettős érzéssel távozott: fáradtak vagyunk, de milyen kár, hogy vége van. Volt vizsga az online tanfolyam végén, és úgy érzem, nemcsak az sikerült jól, hanem maga a zarándoklat is: figyeltünk, hogy minden rendben legyen és sikerült lelki tartalommal is megtölteni, alkalmaztuk a képzésen tanultakat (ötvözve a saját tapasztalatainkkal) a kockázatfelméréstől a kisebb-nagyobb panaszok orvoslásáig. Valójában attól volt számomra különleges ez, hogy zarándok is voltam, nem csak vezető. Maga a zarándoklat önmagában is működik: olyan értelemben könnyű, hogy az ember elindul, egyik lábát teszi a másik elé, kimegy a természetbe, fákat, hegyeket, völgyeket, mezőt, panorámát lát, s ez már önmagában is felemeli a lelket. Ehhez már szinte nem is kell hozzátenni semmit, s talán nem a 15. századi zarándoklattípust valósítottuk meg, de kiléptünk a komfortzónánkból, a megszokott környezetünkből, hangoltuk magunkat, hogy meghalljuk Isten szavát. Gazdagodtunk. Mennénk vissza már holnap, ha lehetne.

– Mennyiben adott ez mást neked, mint az általad is oly sokszor bejárt zarándoklatok, melyeknek szíve és mozgatórugója Máriapócs?

– Elsősorban az bencés lelkület volt más, másrészt maga a környezet: volt olyan magaslat a Tihanyi-félszigeten, melyről gyönyörű kilátás nyílt a Balatonra. Ez, a természet szépsége önmagában is lehet transzcendens pillanata egy zarándoklatnak. Nekem legalábbis az volt.

Pannonhalmán például hajnalban az apátság körül sétáltam: a gyönyörű reggeli csend és kilátás felejthetetlen élményt adott.

Itt jellemzően nem településeken, hanem a természeten, a Bakonyon haladtunk keresztül, kereshettük a természet csendjét. Sokkal több volt a csendes rész: napi csendszakaszt is beépítettünk a zarándoklatba.

Ráadásul az ifjúsági zarándoklattal szemben (én már az ideire szintén regisztráltam) egy szűk csoporttal meneteltünk. Ez is egészen más hangulatot eredményez.

– Lesz-e folytatása az tihanyi zarándoklatnak?

– Mindenképpen szeretnénk ezen az úton járni. Gondviselésszerűen csöppentünk bele ebbe, annál nagyobb örömöt jelentett. Már ott tervezgettük, hogy nyár végén is el kellene mennünk, de valószínűleg már nem férnénk be a turnusok közé. Helyette utózarándoklatot szervezünk a tervek szerint Máriapócson a Boldogságok útján. Az egész zarándoktábor nagy élmény volt, s ha lesz alkalom, jövőre is szeretnénk zarándoklatot szervezni ide: keressük a lehetőségeket.

A teljes interjú és sok-sok kép itt található.

*

A Tihany-Pannonhalma útvonalon egész nyáron 17–18 zarándoktábort szerveznek idén. A táborok szervezését a Magyarországi Szerzetes-elöljárók Konferenciáinak Irodája koordinálja, s az Aktív Magyarországért Felelős Kormánybiztosi Iroda támogatja a Vándortábor program keretében.

Forrás: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Trella Tibor

Magyar Kurír