A keresztény fiatalok körében a nyár, vagy még inkább az év egyik legjobban várt eseménye ez, amit 19. éve szervez meg a görögkatolikus egyház.

Sokszor, sokféleképpen böjtölnek a görögkatolikusok. Augusztus 1-jétől kezdődően tizenöt napon át például azért, hogy Nagyboldogasszony ünnepére méltóképpen készülhessenek. A fiatalok ilyenkor „eggyel növelik a tétet”, és a sok-sok imát és templomba járást egy hosszú úttal egészítik ki. A pandémia miatti felbolydulás tavaly azonban nem tette lehetővé, hogy a szokásos módon összegyűlhessenek és elzarándokoljanak az Istenszülőhöz, inkább egynapos lelkigyakorlatnak lehetett nevezni a 2020-as találkozót, mint testet és lelket több napon át megpróbáló útnak.

Így talán az elmúlt két évet is lehet böjtnek, rendhagyó lemondásnak minősíteni, hiszen a fiatalok alig várták, hogy újra a nyakuk köré vagy a csuklójukra kössék kendőjüket, megkapják úticsomagjukat, és Mária-énekeket énekelve elinduljanak.

2021-ben az út eleje Debrecen volt, ahol a főszékesegyházban végzett nyitóvecsernyén Kocsis Fülöp metropolita adott „útravalót” a fiataloknak. Mint mondta, nem lehet megversenyeztetni, hogy ki várta jobban ezt a hetet: a szervezők vagy pedig a zarándokok, majd pedig kitért a zarándoklat idei mottójára. Ezúttal a János evangéliumában olvasható egyik szakasz alapján elmélkednek a lelki vezetők. A történet (Jn 5,8) egy betegről szól, akit Jézus a Betesda tavánál gyógyított meg. Így a jelszó most az, hogy „Kelj föl… és menj!”

A főpásztor felhívta a figyelmet arra, hogy ezzel a szervezők nem azt kérik a fiataloktól, hogy céltalanul kezdjenek el járkálni, hanem, hogy határozzák meg maguknak, milyen irányba akarnak tartani, és ehhez induljanak meg.

Jézus a bénát szólította fel ezekkel a szavakkal, s a zarándokok ezt akár zokon is vehetnék, hiszen ők nem bénák, de a metropolita szerint bizonyos értelemben ők is s mindnyájan azok vagyunk. Ellenkező esetben Jézusnak nem kellene senkit felszólítani arra, hogy keljen fel és menjen.

Bénák vagyunk ahhoz képest, ahogyan Jézussal járhatnánk, s más volna a léptünk, ha Jézussal együtt lépnénk. Higgyétek el, hogy létezik egy egészen más minőségű élet, ha az ember Jézussal él és jár.

Ha Jézussal jár-kel, tehát minden lépését Jézussal teszi, akkor az szárnyalás, elképesztő száguldás ahhoz képest, ahogy mi most egyelőre csak vánszorgunk, s

keressük a helyünket, az utunkat, a párunkat, a dolgunkat, a feladatainkat…, töprengünk, tipródunk, menjünk vagy ne menjünk, valóban ez az én dolgom vagy nem.

Igen, a bénult ember valóban ilyen, hogy nem nagyon tudja, merre menjen, mi is a feladata, s ezért mondja Jézus: kelj fel, te béna, menj és járj!” – fejtette ki a zarándoklat idei mottóját a főpásztor.

Majd arra kérte a fiatalokat, hogy vizsgálják meg magukat, döntsék el, mennyire élnek bénán, s hogy mit jelent számukra Jézus. Ha ugyanis nem Ő az első mindenekfelett életükben, akkor kijelenthető, hogy azok, mint ahogy mindannyian azok vagyunk…

Kocsis Fülöp is elismerte ezt magáról, hiszen, mint mondta, szerzetesként egyszer már felajánlotta az életét Mesterének, ám „annyi mindent vissza is lopkodott” már belőle.

Hiszen ilyen az ember: megvan benne az elhatározás, a vágy, hogy tényleg jó lenne Jézussal élnie, de mégis messze van tőle. De ez nem jelenti azt, hogy nem haladhatunk felé”

– jegyezte meg az érsek-metropolita, és hozzátette: a zarándoklat éppen a haladásra, az elindulásra való, és arra, hogy ne maradjunk bénák.

Ezen a zarándoklaton el kell indulni, mert minden lépés, amit Máriapócs felé megtesznek a zarándokok, egy más minőségű hit felé való lépés is lesz. „De ne csak az ágyból keljetek ki, hanem lelketek tespedtségéből, bizonytalanságából is!” – zárta gondolatait a főpásztor.

A szertartás végén a fiatalokat Kapin István parókus is köszöntötte, aki a máriapócsi kegyhely egykori igazgatójaként hosszú éveken át fogadta a zarándokokat, most pedig útjukra indította őket. Mint mondta, a fáradtságban felszabaduló istenélményt látta éveken keresztül az arcokon, s egészen biztos abban, hogy ezt most is mindenki meg fogja tapasztalni. Szerinte a nagy csoda nemcsak az, hogy a fiatalok hisznek abban, hogy a Jóisten vezeti őket útjukon, hanem, hogy a Jóisten is hisz bennük. „Ez adjon erőt nektek, hogy a ti zarándoklatotok nemcsak nektek, hanem a mi közös hitünkben élő emberekért is fog szólni” – ezekkel a szavakkal kívánt áldott zarándoklatot a parókus.

Végezetül Seszták István főhelynök mint legrégebbi zarándok szólt néhány szót útitársaihoz. Elmondta, hogy a zarándoklás egy lelki műfaj, de ahhoz, hogy odaérjenek céljukhoz, ahhoz fizikai, testi értelemben is sokszor fel kell majd kelni és meg kell indulni.

Egy ilyen útnak éppen az az értéke, hogy még mielőtt kipihenné magát a zarándok, tovább kell mennie, mielőtt azt mondaná, milyen jó itt, akkor is tovább kell mennie.

A nulladik napon a szervezők kihasználták, hogy a fiatalok még erejük teljében voltak, és az Attila téri Hit és Kultúra Látogatóközpontban szervezett táncházzal kedveskedtek nekik.

Másnap a Szent Efrém Általános Iskola udvaráról indult útnak a csapat, és kezdésként 14 kilométert gyalogoltak Bocskaikert település ökumenikus templomáig. Majd a finom ebédből erőt merítve tettek meg újabb tíz kilométert Téglásig.

Egész nap végig nagyon meleg volt, így már az első nap igen embert próbáló volt mindenki számára, jól is esett az ifjúságnak a Dégenfeld-kastély kertjében megpihenni. Ebben az impozáns közegben vetítették le nekik az Otthon, otthon című filmet. A 2020-ban kitört koronavírus-járvány teljesen felforgatta az életünket, a határok lezárása miatt a csíksomlyói pünkösdi búcsúra zarándokolni kívánó százezrek is kénytelenek voltak otthon maradni. Ám így is voltak néhányan, akik útra keltek a Gyimesekből, és elzarándokoltak Szűz Máriához Csíksomlyóra. Közéjük tartozott a gyimesi születésű Renáta is, aki évek óta Budapesten él mint a Párbeszéd Háza munkatársa. Erről a vállalkozásáról szól a dokumentumfilm.

A zarándokok Téglásról Hajdúdorogra gyalogoltak át, majd Újfehértóra, s végül Nagykálló érintésével érkeznek meg szombaton Máriapócsra. Az út szerdai napján Kiss Gergely olimpiai bajnok vízilabdázóval és feleségével találkoztak a fiatalok. A sportoló pályafutásáról, feleségével több mint két évtizede köttetett szövetségéről és Istennel való kapcsolatáról is mesélt. Az erről szóló beszámolót is hamarosan olvashatják.

Forrás: H Varga Eszter/Hajdúdorogi Főegyházmegye

Fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Magyar Kurír