A világhírű író, Paulo Coelho 1986-ban indult el a Santiago de Compostelába vezető zarándoklatra. Ez az utazás valódi beavatássá vált számára, és Coelho egész addigi életét megváltoztatta annak az egyszerű igazságnak a felismerése, miszerint "a Rendkívüli az Átlagemberek útján rejtezik". Íróként annak szentelte magát - közérthető és gördülékeny stílusában -, hogy feltárja lelkünk belső gazdagságát, hogy mindannyian részesei lehessünk e felfedezésnek.

A zarándoklat című alkotás nagyon fontos szerepet tölt be Coelho munkásságában. Nemcsak azért, mert ez az első darab kiemelkedő könyvei sorában, hanem mert teljes képet fest az olvasó számára Coelho emberi természetéről, filozófiájáról és lélektani kutatásának mélységéről.
"Azokban a napokban - vallja a szerző - spirituális érdeklődésem abból a meggyőződésből indult ki, miszerint léteznek titkok, rejtélyes utak, amelyeket néhányunk képes lehet megérteni és irányítani, annak ellenére, hogy mindez a legtöbb halandó számára nem sikerülne. Azt gondoltam, hogy ami elvezet az élet rejtélyeinek megismeréséhez, az csak komplikált, nehéz próbatétel lehet."

Minden ember keresi a forrásokat, melyek a dolgok értelmét segítenek felfedezni. Az egyik lehetséges út a mágikus világ megismerése. A főhős - a szerző maga - zarándokútra indul a galíciai Santiago de Compostelába, hogy visszanyerje a RAM-rend mesterét megillető kardját. E rend minden mesterének be kell járnia a nagy Utat, mert csak így válhat méltóvá erre a címre.

Útközben mágikus gyakorlatokat tanult, amelyek emberfeletti képességekkel ruházták fel. Találkozott a szellemvilággal, megküzdött a maga démonaival, megharcolta a saját harcait. A szerző szerint az ember számára a legfőbb veszély mindenekelőtt önmaga. Elsősorban önmagunkkal kell szembenéznünk: legyőznünk a gyarlóságainkat, félelmeinket, szenvedélyeinket. Csak így közelíthetjük meg a tökéletességet és a szeretetet. Isten bennünk van - sugallja az író - s nem csak kevesek kiváltsága. A világ sokkal tágasabb és gazdagabb, mint hinnénk.

A zarándoklat című regény témaválasztásában eltér az író későbbi műveitől, hiszen Coelho személyes élményét írta ki magából, s ily módon egyszerre tekinthető útikönyvnek és töredékes életrajznak. Életműve kiindulópontjának is tekinthetjük, hiszen a zarándokútja során szerzett élmények vezettek nála olyan belső átalakuláshoz, hogy feladta addigi életét, és ennek köszönhetjük többek között Az alkimistát is.

A lapokon vallásos hit keveredik a mágiával, miközben rendszeresen emlékeztet bennünket arra, hogy a zarándokút nem a kiválasztottaké, hanem az átlagembereké. Vagyis a miénk.

Részletek a könyvből:
"Megfutamodni a harctól, ez a legrosszabb, ami megtörténhet velünk. Rosszabb, mint vereséget szenvedni, mivel a vereségből mindig tanulhatunk valamit, de a megfutamodással csak ellenségünk győzelmét hirdetjük."

"Miért kell félni egy "nem"-től, miért kell bármit is későbbre halasztani, ha a legfontosabb mindenekfölött teljességében élvezni az életet? Itt vagyok bezárva egy koporsóba, és már késő van ahhoz, hogy visszamenjek, és megmutassam, igenis megvan a szükséges bátorságom."

Cím: A zarándoklat – Egy mágus naplója
Szerző: Paulo Coelho
Kiadó: Athenaeum 2000
Terjedelem: 247 oldal