Szeretettel köszöntelek a El Camino és a zarándok ma . közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
El Camino és a zarándok ma . vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a El Camino és a zarándok ma . közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
El Camino és a zarándok ma . vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a El Camino és a zarándok ma . közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
El Camino és a zarándok ma . vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a El Camino és a zarándok ma . közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
El Camino és a zarándok ma . vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Tizenhatan meghaltak egy magyar diákokat szállító busz olaszországi balesetében, amely szombatra virradó éjjel történt Verona közelében. A tragédia kapcsán főszerkesztői jegyzetet adunk közre.
Gyertyák és mécsesek a budapesti Szinyei Merse Pál Gimnázium előtt
Azt olvassuk a Szentírásban, hogy amikor Jézus az emberi élet
határhelyzeteivel, nyomorúsággal, betegséggel, halállal találkozott,
„megesett a szíve” a szenvedőkön, a halott Lázár hozzátartozóinak
mélységes fájdalmát látva pedig „könnyekre fakadt”. Úgy gondolom, hogy
amikor az ország egy emberként szembesült a veronai busztragédiával,
ki-ki a saját helyzetéből adódóan fejezte ki érzelmeit… Ám akár tudtunk
róla, akár nem, érző szívünkkel mindannyian Jézus küldetésében jártunk,
jó tanítványaiként. Az édesanyák, édesapák, testvérek fájdalmát átérezve
ez volt a legtöbb, amit emberként tehettünk: csendben, láthatóan vagy
láthatatlanul melléjük álltunk, és kifejeztük szívünk megrendültségét.
Nem sodródtunk bele a miértek végeláthatatlan spiráljába, hogy miért épp
ezek a felnőttkor kapujában álló fiatalok, miért most, miért így, miért
ennyire váratlanul…
Az adott helyzetben az egyetlen reményünk az
a Teremtő által belénk oltott, szívünk mélyén élő „reflex”, amellyel
némán az égbe kiáltunk: ez így, ott és akkor nem érhetett véget! Az élet
nem egy filmtekercs, amit csak úgy el lehet vágni… Valójában – és ez
így helyes és igaz – nem tudunk szembenézni azzal, hogy a gyermekeink,
akikkel úgy éljük és éltük a hétköznapjainkat, hogy nem is emlékezünk
arra, életüknek volt-e valaha kezdete, most „nincsenek” többé. Mert
„vannak” ők, most ugyan a szemünk számára láthatatlanul, a mennyei Atya
színe előtt.
Az (örök) életbe és a – hírekben kimondatlanul maradt – feltámadásba vetett reményünket erősíti a gyerekeket hősként mentő, súlyos sérüléseket szenvedett testneveléstanár,
a balesetben elhunyt történelemtanár és a kezében az ablaktörő
kalapáccsal meghalt diák képe, aki annyira szerette az övéit, hogy az
életét adta értük. Sok erőt ad, hogy habár többségünk nem ismerte az
áldozatokat, a tragédiával szembesülve mégis egy emberként, egy
családként mutatkoztunk meg az elmúlt napokban. Voltak, akik gyertyát
gyújtottak, mások imádkoztak, sokan sokféleképpen éltük meg, fejeztük ki
megrendültségünket. Ám egyvalami közös mindnyájunkban: közel érezzük
magunkhoz az áldozatokat, éppúgy, mint amikor a saját családunkból
távozik valaki.
Vannak helyzetek, amikor a jelenben nincs végszó,
nincs pont. Marad a feltámadás hitéből táplálkozó remény, hogy Jézus,
aki sohasem ment el részvét nélkül a szenvedő emberek mellett, ma is
odafordul az áldozatok hozzátartozóihoz, egykoron pedig majd visszaadja a
gyermekeket anyjuknak (vö Lk 7,11).
Az írás az Új Ember 2017. január 29-i számában jelenik meg.
Fotó: Csapó Viktória
Kuzmányi István/Magyar Kurír
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!