Négy éve Pifka Zsolt, az Országos Mentőszolgálat Nógrád megyei vezető mentőtisztje kezdeményezte a Lellisi Szent Kamill-zarándoklatot a nemzeti kegyhelyre, melyet idén öccsével, Csabával és Frics Gyulával szervezett. Az utóbbi két évben különös jelentősége lett a zarándoklatnak a pandémia miatt: töltődni, irányt találni, hálát adni jöttek az egészségügyi dolgozók és családjaik.

Az esti szentmise előtt Orosz Lóránt kegyhelyigazgató, majd Rétvári Bence köszöntötte a mentősöket. Az államtitkár kiemelte, hogy az elmúlt másfél évben milyen óriási terhelésnek voltak kitéve a járvány miatt, gondoljunk akár a védőruha folytonos viselésére, a sterilizálásokra, az ismeretlen helyzetekkel való megküzdésre, a véget nem érő tesztelésekre, segítségnyújtásra.

Kapaszkodókra van szükség a mindennapokban, a családi életben és a munkában is, és ez nem más, mint a Jóistenbe vetett hit: a mentősök is az ő munkatársai az élet fenntartásában – mondta a politikus. Beszédében kitért a vallásszabadság fontosságára, amiért napjainkban egyre inkább meg kell küzdenünk. Kifejezte háláját az egészségügyi dolgozóknak az elmúlt másfél év megfeszített munkájáért, és reményét hangoztatta, hogy az átoltottság miatt nem kell újra szembesülnünk hasonló nehézségekkel várhatóan.

Az este hat órakor kezdődő szentmisén Komáromi Jób mellett, aki maga is végigjárta a 25 kilométeres távot a zarándokokkal, koncelebrált Orosz Lóránt kegyhelyigazgató, Komáromi Előd, Bucskó Nándor ferences szerzetesek, Varga András salgótarjáni esperes és György Alfréd, a Kamilliánus Rend osztrák–magyar provinciájának tartományfőnöke.

A bevonuláskor ünnepélyesen behozták Lellisi Szent Kamill szívereklyéjét.

György Alfréd a szentmise bevezetőjében kifejezte örömét, hogy a karizma él, és ahogyan az ő rendjük, úgy a mentősök is Szent Kamillt választották védőszentjüknek. A szívet újra kell éleszteni lelki értelemben is – hangsúlyozta a kamilliánus szerzetes, és megköszönte, hogy ehhez van a mentősökben bátorság, alázat és emberség. Szent Kamill gondolataiból idézte az alábbiakat a tartományfőnök a betegek ellátásának megéléséhez: „Legyetek olyan, mint a virág, mely árasztja illatát, és mindenütt otthagyja illatának nyomát.” Majd megemlékezett arról, hogyan terjedt Kamill karizmája: a solferinói csatában 1595-ben Henri Dunant látta a kamilliánusokat, akik a vörös kereszttel a ruhájukon ápolták a csatában megsebesülteket még az ellenség táborából is. Megszületett benne a Nemzetközi Vöröskereszt létrehozásának gondolata, melynek lelkületét a mentősök is átvették.

„Kamill-vírusként vagyunk jelen a világban, lüktető szeretettel hirdetjük, hogy jó az Isten, és meggyógyítja szívünket, lelkünket. Legyetek ennek a gyógyító jelenlétnek mindennapos hírnökei!

A beteg a szenvedő Isten szeme fénye” – fejezte be köszöntőjét a kamilliánus tartományfőnök.

A szentleckében Szent János apostol arra buzdított, hogy ahogyan Jézus életét adta értünk, úgy nekünk is életünket kell adni testvéreinkért, a szükséget szenvedőkért. Nem zárhatjuk el szeretetünket tőlük, aminek nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is meg kell mutatkoznia.

Szintén János evangéliumából hallhattuk a szeretet parancsát, valamint hogy nagyobb szeretete senkinek nincs annál, mint aki életét adja barátaiért. Ez a két szentírási rész az egészségügyi dolgozók jelenlétében még aktuálisabb volt a pandémia hullámaiban vállalt önfeláldozó munkájuk miatt.

Komáromi Jób a szentleckét és az evangéliumot magyarázva kifejtette, hogy a halálból új életre csak akkor születhetünk, ha szívvel szeretjük testvéreinket.

„De tényleg így van ez? – tette fel a kérdést. – Még mindig a kezdeti szeretettel végzed szolgálatodat az embertársaid felé? Nem égtél még ki? Szeretettel tudsz fordulni testvéredhez, akihez éppen kihívtak? Mindannyiunk életében vannak elakadások, de hogyan tudunk a lelkünk elhalt területeiből feltámadni?” Szent János ezekre a kérdésekre válaszolt tanácsaival: ha Isten szeretetéből és érte segítünk, nem fogunk kiégni. Az embertársaktól nem lehet elegendő kielégítést kapni ezért a munkáért, kizárólag Isten tudja megfizetni mindazt, amit a mentősök tesznek értük, és ő az, aki kiválasztotta őket a szolgálatnak erre a módjára. A Fiú úgy szeret minket, mint ahogyan őt szereti az Atya, és ha ebben megerősödünk, valóban megújul a lelkünk – hangsúlyozta a szónok.

A mentősöket arra buzdította a szónok, hogy a Mária-kegyhelyen

forduljanak legbensőbb vágyaikkal égi édesanyjukhoz, aki ráérez a nehezen megfogalmazott, a szív mélyén elrejtett kéréseikre is, és válaszol rájuk szeretete melegségével.

Csókay András idegsebész előadása kezdetén megerősítette a prédikációban elhangzottakat: egy kisfiút, kedves nagypapát könnyű emberi szeretettel szeretni, de az éjszaka közepén tomboló részeg, agresszív páciensekhez ez nem elég: Isten szeretete kell ahhoz, hogy örömmel menjen gyógyítani a kihívott mentős.

Az idegsebész visszaemlékezett orvosi hivatásának alakulására. Gyermekkori vágya volt a gyógyítás, mégsem ment orvosnak. 26 éves, kétgyermekes apa volt már, amikor visszatért a régi hívás, és jelentkezett az orvosi egyetemre. Hosszú ideig mentősként, majd baleseti sebészként is dolgozott, átélte a helyzeteket, amit a jelenlevők is megtapasztalnak nap mint nap.

Mint a NEK hírnöke elmondta, hogy hosszú időbe telt neki is, míg igazán közel került az Eucharisztiához. Az értelem útján közeledett:

az az Isten, aki a semmiből létrehozta az univerzumot; aki élettelen anyagból élővilágot teremtett; aki az élővilágból kiemelte az embert, és minden egyes embert egyedüli személyként alkotott meg; feltámasztotta az Úr Jézust, miért ne tudná megtenni, hogy egy kis ostyában Jézus valóságosan jelen legyen?

Az Eucharisztiával kapcsolatosan személyes megtapasztalásait is megosztotta. Édesapja 88 éves volt, amikor haldoklott. Nem vehette magához az Eucharisztiát az állapota miatt, csak a betegek szentségét tudta kiszolgáltatni neki a meghívott pap, nehogy megfulladjon. Másnap reggelre Csókay András elhívta jezsuita nagybátyját a haldoklóhoz, mert nagyon szerette volna, ha édesapja mégis megáldozik. „Ébredj fel, Laci, meg akarlak áldoztatni” – mondta neki. Erre a beteg rövid időre magához tért, magához vette az Oltáriszentséget, majd még aznap meghalt.

Csókay doktor a kisfia megrázó halálának történetét is megosztotta a jelenlevőkkel, akik közül a mentősök különösen érthették, milyen lehetett a megfulladt gyermeket másfél órán keresztül újraéleszteni – sikertelenül. A szülők hiába imádkoztak, már csak a hit segített, hogy Isten jobban szereti a gyermeket, mint ahogyan őt a szülők tudják szeretni. Az Oltáriszentség jelenlétében később a gyászoló édesapa megbizonyosodott afelől, hogy kisfia Jézussal van, és ez tonnányi súlyokat emelt le a szívéről. Megértette, hogy

az Istent szeretőknek minden a javukra válik, és az igazi boldogságot ez a hit adja, bármilyen helyzetbe is kerüljünk.

A tragédia drámává szelídült, elmélyült a tudat, hogy a feltámadásban dicsőséges testben támadunk majd fel, ami megölelhető, szerethető, és nem lesz idő- és térkorlát a szeretetkapcsolatok megélésében.

A következőkben kiemelte, hogy mennyire fontosak lehetnek az ötletek, Isten sugallatai az életünkben, és ezek megvalósításából születnek meg az igazán nagy dolgok. Természetesen nem minden ötlet származik Istentől, ennek megkülönböztetésére Bánk atyától tanulta a hármas szabályt: a gondolat hirtelen jöjjön, rendkívüli legyen és megfeleljen az evangélium tanításának.

Henri Dunant ilyen hirtelen ötletből fakadóan hozta létre a Vöröskeresztet, de a szívsebészet is egy ilyen véletlennek köszönhető. 1896 környékén ugyanis Frankfurtban egy orvos minden addigi tapasztalat ellenére mégiscsak megműtött egy halálra szánt, szíven szúrt beteget, és ezzel megmentette az életét. Mert szembemenni az orvostudomány által hirdetett addigi nézetekkel, és ennek a bátor döntésének köszönhető, hogy bebizonyosodott: lehet a szívet is műteni. 

Ugyanilyen véletlen volt, amikor Međjugorjében a Mladifest eseményen egy francia atyával beszélgetve kialakult Csókay Andrásban a nigériai orvosmisszió gondolata, amely 2016-tól működik. A bangladesi sziámi ikrek szétválasztásában is több véletlen gondolat segített: a Jézus-ima során jöttek azok a szakmai újító ötletek, melyek lehetővé tették a műtétet.

A kreatív gondolatok a lélek mélyéből származnak, és ebben az elmélyülésben a Jézus-ima segít

– vallja az idegsebész.

Figyelmeztetett arra is, hogy

ha Isten terveit megvalósítjuk, ott és akkor támadásoknak leszünk kitéve, belép a „váltóállító”, aki féligazságokkal félrevezet.

Ez történt a sziámi ikrek szétválasztásakor is: komoly szellemi harcon kellett átmenni, hiszen a műtét azonnali sikerességének hírül adása leállította a kislányokért végzett közbenjáró imát, és a gyerekek többször is kerültek halálközeli állapotba, amin csak az újabb kérő imák segítettek, illetve a szentek, boldogok és Mindszenty bíboros közbenjárása.

Köszönjük mindnyájan az egészségügyi dolgozók és a mentősök megfeszített, embert próbáló munkáját, amivel mindent megtettek azért, hogy a világjárvány tombolása alatt ne érezzük elhagyatva és kiszolgáltatottnak magunkat, és jó kezekbe kerüljünk. Isten áldását kérjük további szolgálatukra.

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír