A pécsi székesegyház Szent Mór-kápolnájában hat falképen elevenedik meg Pécs második püspökének élete. Székely Bertalan alkotásairól olvashatnak az alábbiakban.

Szent Mórnak, a Pécsi Egyházmegye társvédőszentjének liturgikus ünnepét 1913 óta október 25-én tartjuk. Tiszteletét Scitovszky János pécsi püspök kezdeményezésére 1848 júliusában kiadott bullájában erősítette meg IX. Piusz pápa. Még ebben az évben kápolnát szenteltek Mór tiszteletére a Pollack Mihály tervei alapján átépített pécsi székesegyházban. A déli mellékhajóból nyíló, a szentély szintjén található Szent Mór-kápolna számára 1849-ben a szekszárdi születésű Boross Nepomuki János festőművész készített oltárképet, amely 1882-ig díszítette a kápolnát. (Jelenleg a Püspöki KincsTár kiállításában található.)

A pécsi székesegyház 19. század végi neoromán átépítése az épület külső és belső képét egyaránt átformálta. A székesegyház négy kápolnája, valamint az altemplom kifestésére Székely Bertalant és Lotz Károlyt kérték fel. Az újjáépülő székesegyház festészeti programjáról, a kompozíciós témákról, az ikonográfiáról és képfeliratokról az építési bizottság tagjai közül Lechner János apát-kanonok, Pozsgay József püspöki tikár és Köhler Ferenc teológiai tanár döntöttek.

A Szent Mór-kápolnában Székely Bertalan hat falképén elevenedik meg a 11. századi püspök élete.

Mór 1000 körül született keresztény családban. Szent Imre herceggel Pannonhalmán ismerkedett meg, ahol együtt nevelkedtek. Barátságukról Szent Imre legendájában olvashatunk, ez adja a kápolna első két falképének történeti hátterét.

Szent István király és fia, Imre herceg Pannonhalmára látogatnak. Fogadásukra előresietnek a szerzetesek, a háttérben az apátság épülete látható. Imre a szerzetesek közül kiemelt tisztelettel köszönti Mórt, akit hét csókkal illet. Később apja kérésére elmondja, hogy érdemeik alapján üdvözölte a szerzeteseket, akik közül Mór az első.

A ciklus következő darabja a kápolna bejárata feletti kettős kép, amelyen István király próbára teszi Mór jámborságát és alázatosságát. Az első képen István sikertelenül próbálja megzavarni a templomban virrasztó Mórt. Másnap a szerzeteseket megfeddő király előtt Mór nem magyarázkodik, csendben, szemlesütve áll.

István később pannonhalmi apáttá nevezte ki Mórt, aki körülbelül tíz évig töltötte be ezt a hivatalt. Bonipert, Pécs első püspökének lemondását követően, 1036-ban pedig István király Mórt nevezte ki utódjának.

1046-ban nehéz év köszöntött a Magyar Királyságra. Orseolo Péter második királyságának véget vetett a Vata-féle pogánylázadás, illetve a Kijevből hazatérő András. Az orgona feletti félköríves képen Mór püspököt látjuk, amint a pogánylázadást követően visszaérkezik Pécsre. Arca az elszenvedett események ellenére nyugodt.

Az északi fal következő képe örökíti meg I. András megkoronázását: a három, lázadás után életben maradt püspök közül a rangidős, Mór helyezi a király fejére a koronát a székesfehérvári bazilikában.

Az utolsó falképeken ismét pécsi eseményeket láthatunk. Az 1064-es tűzvészben elpusztult templomot Mór püspök szenteli fel a helyreállítás után. A kápolna keleti falát betöltő Szent Mór prédikációja oltárkép a ciklus legnagyobb darabja. A szentélyben szerzetestestvérei veszik körül, míg a világiak csoportja a lépcsőkön ülve, vagy meghajolva hallgatja a szent püspököt.

Mór több mint három évtizeden keresztül (1036-tól 1070-ig, más források szerint 1075-ig) vezette a Pécsi Egyházmegyét. Ez idő alatt sikeresen befejezte a Bonipert által megkezdett egyházszervező munkát. Jó kapcsolatot ápolt az uralkodókkal, s ha mindössze hét évre is, de békét teremtett a trónért küzdő Salamon király és Géza herceg között. Ez utóbbi kérte fel Szent András remete és Szent Benedek vértanú életrajzának megírására, ami a latin nyelvű magyar irodalom egyik első emléke. Részt vett 1055-ben a tihanyi apátság alapításánál, majd 1063-ban a szekszárdi bencés monostor felszentelési ünnepségén. Emlékét számos műalkotás őrzi Pécsett és Pannonhalmán, továbbá az ő nevét viseli a pécsi Szent Mór Iskolaközpont.

Forrás: Pécsi Egyházmegye/Bodnár Boglárka

Fotó: Loósz Róbert

Magyar Kurír