Szeretettel köszöntelek a El Camino és a zarándok ma . közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
El Camino és a zarándok ma . vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a El Camino és a zarándok ma . közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
El Camino és a zarándok ma . vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a El Camino és a zarándok ma . közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
El Camino és a zarándok ma . vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a El Camino és a zarándok ma . közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
El Camino és a zarándok ma . vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
„A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme, az Atyaisten szeretete és a Szentlélek egyesítő ereje legyen mindnyájatokkal”
Szentháromság ünnepe olyan a nagy ünnepek sorozata után, mint a tömör,
világos összefoglalás a hittanóra végén. Az üdvösségtörténeti
eseményeket, amelyeket az egyházi év jeleníti meg, lezárja azzal a
tanúsággal, hogy a háromszemélyű egy Isten szeretete működik a világban a
mi üdvösségünkért. Erről a Szeretetről pedig azt mondja Szent Pál
apostol a rómaiakhoz irt levelében, hogy: „a nekünk ajándékozott
Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete”(5,5.).
Az üdvösség története, tehát nem más, mint a Szentháromság Egy Isten szeretetének a története.
Az Atya végtelenül szereti Fiát, aki tőle származik, mint örök isteni
Ige. A Fiú az, akit végtelenül szeret az Atya, és aki ezt a szeretetet
örökké viszonozza. Az Atya és Fiú kölcsönös szeretete az Isten élete és
boldogsága. Nem két Isten az Atya és a Fiú, mert az Atya végtelen isteni
létének teljes önátadásával „szüli” Fiát. Kettőjük léte egy, és mégis
ketten vannak: két egymást szerető személy. Azonban az Atya és Fiú
kölcsönös szeretete nem két szeretet, hanem egy közös szeretet. Ezt a
szeretetet hívjuk Szentléleknek. Ő a harmadik isteni „személy”, mert sem
nem az Atya, sem nem a Fiú, hanem kettejük köteléke.
Az Isten egysége nem egy magányos személy zártsága, hanem egymásnak
megnyíló, egymásba áradó két személy: az Atya és a Fiú tökéletes
létegysége, amelynek köteléke a harmadik személy, kettejük közös
szeretete, a Szentlélek. Mert ilyen szeretetközösség az Isten, azért nem
volt szüksége a világra, hogy boldog legyen. De épp azért, mert ilyen
szeretetközösség az Isten, akarta, hogy legyen teremtmények sokasága,
akik részesülnek életében, szeretetében, boldogságában. Gyönyörűen
fejezi ki Dante a teremtésnek ezt a csodáját: „új szeretetvirágokat
hajtott az Örök Szeretet”.
Az isteni élet tehát körforgásban halad. Először magában a
Szentháromságban: az Atyától a Fiúhoz, a Fiútól a Szentlelken át az
Atyához. Azután tovább halad a körforgás, most már magával ragadva a
világot. „Amikor elérkezett az idők teljessége, az Isten elküldötte
Fiát, hogy Isten fiaivá lehessünk. Mivel Isten fiai vagyunk, a Fiú
Lelkét árasztotta szívünkbe az Isten, aki Őt így szólítja: „Abba, Atya!”
(Gal 4,4-6). Ez a kiáradás. És a visszatérés: „Krisztus Jézus révén van
szabad utunk az egy Lélekben az Atyához'' (Ef 2,18).
A Szentháromságban élni nem más, mint beleállni ebbe a körforgásba.
Hálás szívvel elfogadni és viszonozni az Isten keresztre feszített
szeretetét, szeretni az Atyát és Fiút azzal a tűzzel, amelyet a
Szentlélek jelenléte gyújt meg szívünkben. De ez a szeretet nemcsak a
Szentháromság felé irányul, hanem átöleli az egész világot. Jól mondja
Nagy Szent Leó pápa: „Isten meggyújtja lelkünk mécsesét szeretetének
lángjával, hogy ne csak Őt szeressük, hanem mindazt, amit Ő szeret”.
Isten szeretete nem marad meg a Szentháromság ölén belül, hanem
kirobbant a teremtésbe. Mindaz, ami az ember, és amit az ember bír, a
legszentebb Szentháromságnak, az Atya, a Fiú és a Szentlélek
szeretetének az ajándéka.
Ebből meg kell tanulnunk, hogy szeretni annyi, mint a másikért és a
másik által, másokért és mások által élni, sohasem önmagunk által és
önmagunk számára. A három isteni személy mindegyike csak úgy önmaga,
hogy a másik két személy által és számára létezik. A másik számára: ez
az ajándék, a másik által: ez az elfogadás. Elfogadni és adni ez a
szeretetet, a krisztusi szeretet lényege.
„Ha az Egyház azt állítaná - ami egyébként lehetetlen - hogy Isten
egyetlen személy és nem Háromság, mit változtatna ez az önök életén?” -
tette föl a kérdést a strassburgi katedrális plébánosa (Bockel atya) egy
alkalommal.
Ugyanis a kereszténység nem filozófia, nem olyan igazságok együttese,
amelyeket csupán el kell hinni, hanem minden hittételnek meg van a maga
gyakorlati következménye életünkre, szürkehétköznapjainkra vonatkozólag.
Ha tudjuk, kicsoda Isten – minden titokzatossága ellenére –, akkor azt
is tudnunk kell, hogy ez milyen következményekkel jár életvitelünk,
magatartásunkra vonatkozólag. Szent Pál mondja, hogy nekünk Istent kell
„utánozni” (Ef 5,1), s egész életünkben arra kell törekednünk, hogy
Istenhez hasonlítsunk.
A kinyilatkoztatás lényege és a mai ünnep üzenete az, hogy Isten a
szeretet, nekünk, az ő gyermekeinek pedig azon kell lennünk, hogy
szeressünk és az egész életet a szeretetre, az isteni szeretetre
építsük. Az életet azért kaptuk, hogy mások felé irányuljunk, hogy
odaadjuk magunkat másoknak, mint ahogy a három isteni személy teszi
egymás között. Mások felé irányulni, de nem azért, hogy meghódítsuk,
birtokba vegyük, vagy bekebelezzük a másik embert, hanem hogy
gazdagítsuk és növeljük őket. Nem mimagunkért, hanem önmagukért kell
szeretni az embereket.
A háromságos szeretet arra kötelez bennünket, hogy kizárjuk életünkből,
egyrészt a hatalomvágyat, és azt a kívánságot, hogy másokat leigázzunk,
bekebelezzünk, másrészt a bekebelezettekre jellemző „gyengeség-vágyat”
és gyávaságot.
Akár legbelsőbb személyes életünkről van szó, akár arról, hogy
szabadságunkat különböző szinteken: a családban, a munkában, a
közéletben gyakoroljuk, minden azon múlik, hogy ne értsük félre a
szeretetet.
Hogy mit jelent szeretni, melyek a szeretet feltételei, következményei
és velejárói azt az első Pünkösd alkalmával nekünk ajándékozott
Szentlélektől tudhatjuk meg, ha hozzá fordulunk tanácsért, hiszen Jézus
ígérete alapján: „az Igazság Lelke, majd elvezet titeket a teljes
igazságra”(Jn 16, 12). Ennek köszönhető, ennek gyümölcse minden
bizonnyal szent Pál apostolnak, a Szeretet himnusza, a korinthusiakhoz
irt levélből, ami bizonyára mindannyiunk előtt ismerős.
Egyedül a Lélek ismeri isten titkát. Ő adja nekünk a segítséget ahhoz,
hogy úgy éljünk, ahogyan Isten él, hogy megtanuljunk, úgy szeretni,
ahogyan Isten szeret. Ez a legmagasabb létforma, amelyre hitünk szerint
eljuthat az ember, ha legalább ajándékként elfogadja, és hajlandó érte
megfizetni az „útvámot”: önmaga gyötrelemmel járó odaadását.
A mondottak alapján, azt hiszem most már jobban megértjük azt a szép
szentháromságos köszöntési formát, amellyel a mai szentleckében Szent
Pál a Korinthusiakhoz írt második levelét zárja: „Urunk Jézus Krisztus
kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen
mindnyájatokkal!”(13,3). Vagy, ahogy Szent Pál nyomán, a szentmise
bevezetőjében köszönti a pap a híveket: „A mi Urunk, Jézus Krisztus
kegyelme, az Atyaisten szeretete és a Szentlélek egyesítő ereje legyen
mindnyájatokkal”.
Az apostol is, a pap is, a Krisztus által kiérdemelt üdvösség kegyelmét
kívánja mindenkinek, továbbá az Atya szeretetét, ami ennek az
üdvösségnek az oka, valamint a Szentlélek közösségét, aki a hívők
szívébe árasztja a kegyelmet és a szeretetet, hogy így a hívők
bekapcsolódjanak az Atya és a Fiú közösségébe.
Az ember így Krisztus közvetítésével lép be a szentháromságos élet, a
benne élő három Személy szeretetközösségének ritmusába. De nem egyedül: a
Szentháromsággal való személyes közösségét érvényre kell juttatnia
embertársaival megélt kapcsolataiban: őszinte szeretetével békét kell
sugároznia, egyetértést teremtenie és mindenkivel egységet alkotnia.
Elmélkedésünk folyamán igyekeztünk behatolni a Szentháromságos Egy Isten
életének titkába. De talán minden fejtegetésnél jobban megértjük ezt az
életet, ha rátekintünk olyan emberekre, akik Krisztus követésében élték
ezt a csodát. Ilyen volt Assziszi Szent Ferenc atyánk is. Ott járt ő,
mezítláb, egy szál rongyos habitusban, Umbria dombjain. Madaraknak
prédikált, nappal, holddal, tűzzel, vízzel barátkozott. Átölelte a
leprásokat, rámosolygott a szegényekre. Semmije sincs, és ezért minden
az övé. Testén ott sajog és piroslik Jézus öt sebhelye. Örömmel várt
barátja, „húgocskája'' a testi halálra. Jézus nyomán járni, az
evangélium szerint élni: ez minden vágya. Ahol csak megjelent, az
emberek szívében öröm fakadt és remény, szeretet és béke. És az ő lángja
még most is ég.
Szent Ferenc követője, ferences volt Kolbe Szent Maximilián, aki az
auschwitzi koncentrációs tábor poklában vállalta magára szeretetből egy
másik fogoly halálítéletét. Meghalt éhen, szomjan, a hideg zárkában; de
holtan is él, mert Jézushoz hasonult a halálban, hogy eljusson a
feltámadásra (Fil 3,11).
Nem lehetünk mindnyájan Szent Ferencek, Szent Maximiliánok. De mi is
élhetjük, megvalósíthatjuk a krisztusi szeretetet. Mert bennünk él és
szeret az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Ámen.
Szilveszter Barát
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!