A hagyományos Mindszenty-zarándoklat keretében az Erdő Péter bíboros, prímás főcelebrálásával bemutatott engesztelő szentmisén Michael August Blume apostoli nuncius, Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke, valamint a püspöki testület tagjai és számos pap koncelebrált.

A szertartáson részt vett Kövér László, az Országgyűlés elnöke; Varga Zsolt András, a Kúria elnöke; továbbá az állami és a kulturális élet több képviselője.

Az idei zarándoklatot az érvényben lévő járványügyi szabályok betartásával rendezték meg. A szentmisét élőben közvetítette a Magyar Katolikus Rádió és a Mária Rádió.

Különleges módon emlékezünk most Mindszenty bíborosra és imádkozunk azért, hogy Isten tiszteletre méltó szolgáját minél előbb a boldogok sorában ünnepelhessük – mondta el a szertartás elején Erdő Péter. – Nehéz időszakot zárunk, még nem múltak el a korlátozások sem, az iskolák tanulói szervezett módon még nem zarándokolhattak ide az esztergomi bazilikába, de már látjuk a jeleket, már láttam szlovákiai rendszámú autókat is itt, a bazilika előtti parkolóban.

Valami megindult a szívekben. 

Mindszenty bíboros úr emléke ma is eleven, nem halványult el, és úgy látszik, nem függ az időjárástól sem. Igen, mert ő az egész életét adta azért, mert szerette Istent, szerette az Egyházát és szerette a hazáját. A sorsa pedig a rágalmak és a meg nem értés, a megértés és az újrafelfedezés közepette valamiképpen egész népünk sorsának a jelképévé vált. Imádkozzunk tehát ebben a szentmisében hazánkért és népünkért is! – biztatott a bíboros.

Varga László kaposvári megyéspüspök kérdésekkel kezdte szentbeszédét: Ha Mindszenty bíboros köztünk élne, vajon mi ellen küzdene? A globalizáció, korunk diktatúrái, a relativizmus ellen?

Felemelné-e a szavát a korszellem, a konzumkereszténység és a kulturális kereszténység ellen? Mi mellett állna ki?

Küzdene a társadalmi igazságosságért, a lelkiismereti szabadságunkért és az Egyház hitelességéért?

Mindszenty bíboros élete és tanítása prófétai jel volt, amelynek ellene mondtak – mutatott rá a püspök. – A próféta mindig nyugtalanító, a szavait nem lehet könnyen fogyaszthatóvá tenni. Ugyanakkor a hercegprímás nagyon szerette az Egyházát. Vállalta érte a börtönt, a kínzásokat, a száműzetést.  

A következőkben Varga László Mindszenty bíboros Egyház iránti szeretetét állította középpontba. Mint mondta, soha nem látott keresztényüldözésnek és Egyházunk elleni külső-belső támadásoknak vagyunk tanúi és elszenvedői, s nem mindegy, hogy miként válaszolunk minderre.

Vannak, akik a támadásokra túlfűtött indulattal válaszolnak. Jó, ha tudjuk azonban, minél jobban szidjuk a sötétséget, annál nagyobb erőt adunk neki – figyelmeztetett a szónok.

Minél többet beszélünk az ellenünk fordulók bűneiről, annál nagyobb lesz a szívünkben a félelem és a fájdalom, ha pedig hallgatunk, akkor cinkosokká válhatunk. Az Egyház ellen irányuló ítélkezésnél még nagyobb gond a közöny, s nekünk azok felé is van küldetésünk, akik nem tesznek fel kérdéseket az Egyházzal kapcsolatban.

Szent Pál arra tanít, hogy a rosszat jóval győzzük le – hangsúlyozta Varga László. – Minél inkább támadják, gúnyolják a hitünket, erkölcsi értékeinket, annál nagyobb szükség van katolikus keresztényekre, akik szeretik az egyházukat és készek szenvedni is érte. 

Az Egyház az igazságot hirdeti, az emberek többsége mégsem nálunk keresi az igazságot. Mi lenne, ha nem szidnánk, hanem megkeresnénk őket és meghallgatnánk a véleményüket?

Talán esélyünk lenne egy hitelesebb, vonzó Egyházat építeni. Nem a népszerűségre kell törekednünk, de fontos meghallgatni és meghallani a véleményeket, mert ezek egyben a keresők segélykiáltásai is. Legyenek ők az Egyházon belül, vagy kívül. 

A Katolikus Egyház ma sokak rokonszenvét elveszíti azért, mert nem látják meg benne az élő, feltámadott Krisztust, aki telve van szeretettel és irgalommal. Úgy tekintenek az Egyházra, mint csupán emberi intézményre a maga rítusaival, tételeivel, szolgáival. Az Egyházhoz tartozók pedig sokszor maguk is táplálják a félreértést. Önigazolás, morgás, ítélkezés, bűntudatkeltés, elégedetlenkedés és vádaskodás helyett naponta tehetnénk tanúságot a feltámadott és köztünk élő Krisztusról, akinek a szeretete és irgalma sokszor még a keresztények szemében is botrányos – hívta fel a figyelmet a kaposvári főpásztor. –

Vannak, akik szerint az Egyház olyan engedelmességet követel, amely kamaszkorban tarja a híveket,

mások az Egyház történelme miatt vonakodnak templomba járni, lejáratott intézménynek látják, amelynek túl sok vér tapad a kezéhez, túl sok spirituális zsír van a testén, túl sok csontváz van a szekrényében, és  nem gondolják olyan intézménynek, amely Krisztus kegyelmét közvetíti. 

Varga László többek közt megjegyezte, hogy miközben drasztikus módon növekszik az Egyházból kilépők száma, meglepő dolognak lehetünk tanúi: nagy az Egyház állóképessége. Vallásszociológiai tény ugyanakkor, hogy sok hívő nem vesz részt az Egyház életében, de arra igényt tart, hogy részesülhessen az Egyház szolgáltatásaiban.

Nem hagyják el az Egyházukat, de nem járnak templomba. A fentiek fényében felmerül a kérdés: vajon mi szeretjük-e a Katolikus Anyaszentegyházat?

Ha igen, akkor az Egyház iránti szeretetünk kibírja-e a támadásokat? A válasz ott van a szívünkben. 

A továbbiakban arról beszélt a szónok, hogy ő miért szereti az Egyházat. Hangsúlyozta, hogy mindannyiunkra vonatkozik Gyökössy Endre református pasztorálpszichológus gondolata: „Árnyék mögött fény ragyog, nagyobb mögött még nagyobb, amire nézek, az vagyok.”

Amire nézek, az vagyok, s arról vallhatok. Szeretem az egyházamat, mert megismertette velem a Mennyei Atyát. Hiszem, hogy ő hívott meg, s választott ki arra, hogy az Egyház tagja, papja, püspöke legyek. Szeretem, mert az Egyház által találkozhattam az Atya mindent megelőző, megelőlegező és mindenkinek elébe menő szeretetével. A szent, de még meg nem dicsőült Egyház közösséget vállal a bűnösökkel, és ma is képes megszólítani a keresőket. Krisztus a bűnös Egyházzal vállalt közösséget, benne él, és szenvedélyesen szereti mint jegyesét.

Otthon érzem magam az Egyházban, mert bűnös, mint én vagyok és velem is irgalmasságot gyakorolt sokszor és sokféleképpen.

Szeretem, mert eloszlatja a magamról alkotott illúziókat, segít abban, hogy megtérjek. Ettől az Egyháztól kaptam a hitemet.

Szeretem az Egyházamat, mert megismertette velem az evangéliumot és azt a Krisztust, aki a pogányok előtt is megnyitja a kaput; aki a vámszedő imáját többre becsüli, mint a farizeusét; aki ma is képes egy gazembertől élete utolsó percében elfogadni a bűnbánatot és beengedni a paradicsomba; aki az elkóborolt bárány kedvéért elhagyja a nyájat; és aki hízott borjút vágat a hazatérő tékozló tiszteletére.

Öröm olyan Egyházhoz tartozni, amely a fejmosás helyett a lábmosó szeretetről ad példát, amely megtanít a szeretet gyakorlására és elfogadására, s ezzel felkészít az életre és a halálra, erősíti, támogatja a jóságot, a hitet és élteti a reményt.

Sok igaz, jó, hittel élő ember van az Egyházon kívül is, és azt gondolom, Isten azt szeretné, hogy velük közösségben járjuk az utat és ne tőlük elhatárolódva. Az Egyház a szeretet civilizációját és a gondoskodás kultúráját építi, segít szeretettel elszenvedni egymást, és időnként átveszi az én terheimet is. Megtanít együtt álmodni másokkal, akiknek szintén fáj a sok szenvedés, igazságtalanság, de él bennük a remény, hogy tehetnek valamit a szenvedőkért, a szegényekért, a világért. Szeretem az Egyházamat, mert megtanított imádkozni és ezzel felkészít a mennyországra.

Az ima nem egy dolog a sok közül, hanem az egyetlen, amivel jól látjuk a dolgokat (Richard Rohr), az imában Isten nem eszme, hanem személyes kapcsolat.

Az ima által miénk lehet a misztikusok tapasztalata, amelyet a Teremtés könyve így ír le: „Valóban az Úr van ezen a helyen, és én nem is tudtam.” Hiszem, valóban az Úr van ebben az Egyházban és ezért nagyon szeretem.

Mindszenty bíboros Egyháza iránti szeretete kiállta a legkeményebb megpróbáltatásokat.

Kérjük a közbenjárást azért, hogy a már jelen lévő és a ránk váró üldöztetések közepette is hűségesek maradjunk hitünkhöz, a gyűlöletre megbocsátással és ellenségeink szeretetével válaszoljunk,

minden megosztási kísérletre békességteremtéssel feleljünk. Akikben pedig eluralkodik a félelem, azokban erősítsük meg a bizalmat és az igazi reményt – zárta szentbeszédét Varga László püspök.

Az áldozás utáni könyörgést követően Habsburg-Lotharingiai Mihály, a Magyarországi Mindszenty Alapítvány elnöke vezetésével a jelenlévők elmondták a Mindszenty bíboros boldoggá avatásáért szóló imádságot.

A szentmise végén Erdő Péter bíboros megköszönte Varga László kaposvári püspök beszédét, és reményét fejezte ki, hogy a járványhelyzet enyhülését és a közösségi élet újraindulását követően az idén Budapesten sorra kerülő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson „más népek képviselőivel és a Szentatyával együtt adhatunk hálát a köztünk lévő Krisztusnak”.

A szentmisét követően először a koncelebráló püspökök és papok, valamint az asszisztencia imádkoztak Mindszenty bíboros sírjánál, majd a hívek is meglátogathatták az altemplomban található nyughelyet, ahol 1991. augusztus 16-án, magyarországi apostoli látogatása első állomásán Szent II. János Pál pápa is imádkozott.

Szerző: Körössy László

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír