Az 1938-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus szellemiségéhez méltó, nagyszabású kiállítást rendeztek a Pesti Vigadóban. Egyszerűen lenyűgöző az a látványvilág, amellyel meglepik a „gyanútlan” látogatót. Azt mondhatjuk, hogy szinte mindent felvonultattak, amit a mai audiovizuális technika lehetővé tesz. Hatalmasra nagyított, tökéletesnek mondható korabeli fényképek, híradófilmrészletek és a háttérben állandóan változó effektek, falra vetített jelmondatok fogadják az érdeklődő közönséget. Mintha csak egy nagyalakú, gazdagon illusztrált magazint lapozgatnánk, amilyen például az amerikai Life volt a 20. század közepén. Rövid, két-három perces felújított filmeket is megnézhetünk a korabeli készülődésről, a szervezők sokféle munkájáról, Pacelli bíboros, vatikáni államtitkár, a pápa követe pályaudvarra érkezéséről és megannyi más eseményről egészen az Eucharisztikus Kongresszus befejezéséig.

Szeptember elején annyi év után ismét nálunk rendezik meg a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust. Ennél jobb alkalom nem is nyílhatott volna annak bemutatására, hogy mi történt Budapesten 1938-ban, az utolsó békeévben. Ezt a nagyszabású kiállítást Legyetek tanúim címmel tekinthetjük meg a Vigadó hatodik emeletén, a Katolikus Karitász munkáját bemutató Ezerarcú szeretet című tárlattal szemben lévő teremben.

Az 1938-as 34. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus a 20. századi magyar katolicizmus egyik legnagyobb szabású rendezvénye volt, amely nem csak a jelenlévőkre tett mély hatást. Szervezettsége és lelkisége miatt több mint nyolcvan év távlatából is elismerésre készteti az utókort.

Eugenio Pacelli bíboros államtitkár, pápai legátus a kongresszust lezáró rádióbeszédében Krisztus szavait idézte, melyeket mennybemenetele előtt intézett tanítványaihoz: „De megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét, és tanúim lesztek (…) egészen a föld végső határáig” (Apcsel 1,8). Ebből kiindulva beszédének vezérfonalaként azt fejtegette, mit jelent Krisztus követői számára az az üzenet, hogy „tanúim lesztek”.

Pacelli bíboros szerint a világ bajai erkölcsi eredetűek, ezért csupán emberi tudással és bölcsességgel ezek a problémák nem oldhatók meg. Beszédében felhívta a figyelmet arra, hogy ha a korszellem Krisztus-ellenessé válna, akkor „a tanúim lesztek órája elérkezett számunkra. És akkor szent kötelessége mindenkinek, aki Krisztus mellett áll (…), hogy rettenthetetlenül és szeretettel eltelve ellenszegüljön minden téves irányzatnak”.

A Vigadó-beli kiállítás, miközben bemutatja a kongresszus szervezését, lebonyolítását és utóhatását, emléket kíván állítani nemcsak azoknak, akik a kongresszus rendezői és résztvevői voltak, hanem mindazoknak, akik Pacelli bíboros beszéde nyomán Krisztus tanúi lettek az 1938 utáni világégés és az azt követő kommunista egyházüldözés alatt, akár bátor tanúságtételük, akár hitük csendes és kitartó magatartása által. Példájuk nyomán a ma élő nemzedékekhez is változatlan erővel és érvényességgel szól Pacelli bíboros felszólítása: Legyetek tanúim!

Az egyik falon poszterméretű fényképen láthatjuk a korabeli Hősök terét, ahol az 1938-as kongresszus idejére a római Szent Péter-bazilika baldachinos főoltárára emlékeztető oltárt építettek. Amint a képen is látszik, emberek sokasága volt kíváncsi a nagy egyházi eseményre. A főoltár megépítésének jogát a Lechner Jenő és fia által közösen benyújtott pályamű nyerte el a nyilvános tervpályázaton.

Az eucharisztikus kongresszusok története a 19. század második felében kezdődött. Egy olyan korszakban, amelyben a szabadelvűség nyomán megerősödő ateista eszmék a politikai kormányzásban is éreztették hatásukat. E szellemi áramlatok Franciaország társadalmi életét különösen átjárták, ezért érthető, hogy az eucharisztikus kongresszusok szervezése ebből az országból indult útjára – olvashatjuk a falon lévő szövegek között a kiállításon.

Az 1938-as kongresszusnak egyéni arculatot terveztek, ahogyan a mostaninak is. Készült plakát, képeslap, jelvény és bélyeg is. Az Előkészítő Főbizottság által meghirdetett plakátpályázatra kétszázharminchat művészi igényű pályamű érkezett. Ezek közül Konecsni György, Lengyel Lajos és D. Szabó István terveit díjazták. A zsűri végül Molnár-C. Pál plakáttervét fogadta el kivitelezésre. A kongresszus legismertebb vizuális ismertető jele azonban Madarassy Walter szobrászművész plakettje volt. Ezen a Lánchíd látható, amely „nem csak két város gazdasági és forgalmi összekötője, hanem a magyar egységnek, összetartásnak szimbolikus hídja”. Efölé emelkednek az eucharisztikus színek: az ostya és a kehely, azaz Krisztus teste és vére, megjelenítve a kongresszus jelmondatát, az Oltáriszentség szent kötelékét is.

A kongresszusra sokféle módon kellett felkészülni a gyakorlatban, és szükség volt lelki előkészületre is. Himnuszt is írtak az esemény tiszteletére. Ennek megkomponálására Koudela Géza zeneszerzőt kérték fel, a szöveget Bangha Béla írta. A Győzelemről énekeljen napkelet és napnyugat kezdetű dal azóta az ismert magyar egyházi énekek egyike. Átdolgozott változata a szeptemberi Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus himnusza lesz.  

A kiállítás érdekessége, hogy a látogató végigkövetheti a több mint nyolcvan évvel ezelőtti ünnepségsorozatot az első naptól, 1938. május 25-től egészen az utolsóig, május 29-éig.

A tárlaton megnézhetjük a főoltár dekorációját is, amelyet Unghváry Sándor tervezett. Szent Tarzíciuszt, Szent Adalbertet és Aranyszájú Szent Jánost ábrázolja. Egy másik összeállításban magyar női szentek is készültek a főoltárra.

A kiállítás kuriózumai közé tartozik a Mamertinusi kereszt. Az ókori Rómában Mamertinus börtönében raboskodott sok keresztény vértanú, a hagyomány szerint Szent Péter és Pál apostol is. A börtön homlokzatára a vértanúkra emlékezve keresztet függesztettek, majd 1550-ben a római ácsok céhe a sziklabörtön fölé kis templomot emelt, az ácsok Szent József-templomát (San Giuseppe dei Falegnami). Itt helyezték el a feszületet, amelyet a rómaiak nagy tiszteletben tartanak.

Ennek a keresztnek a hű mását hozták magukkal ajándékba az olasz katolikusok 1938-ban a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra. A másolatot XI. Piusz pápa a zarándokok elindulása előtt személyesen áldotta meg. A rendkívül értékes ajándékot Serédi Jusztinián bíboros, esztergomi érsek a budapest-herminamezői plébániatemplomnak adományozta. Ennek plébánosát, Mihalovics Zsigmondot ugyanis így kívánta megjutalmazni a kongresszus szervezésében végzett hatalmas munkájáért.

A feszület, amelyet ma is a herminamezői templomban őriznek, a keresztény vértanúk hősiességére emlékeztet, akiknek példáját a 20. században is sokan követték. Az 1938-as kongresszus hivatalos szereplői és előadói közül többen is hitvallók lettek a kommunista egyházüldözés idején. Életükben megvalósították, amire Serédi hercegprímás utalt az előkészítő nagygyűlés alkalmával: „legyenek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói” (Jak 1,22).

A kiállításon több tárgyi emlék látható, köztük egy szentévi cibórium, a zárókörmeneten használt úrmutató, egy rendkívül díszes misekönyv, egy hatalmas palást a kettős szentévi pécsi püspöki ornátusból. Kisebb vitrinekben a kongresszusra készített ajándéktárgyak, kitűzők, korabeli programfüzetek, könyvek, belépők tekinthetők meg.

E nagyszabású tárlat igazi élményt jelenthet a látogató számára, aki veszi a fáradságot, és elmegy a Pesti Vigadó kiállítótermeibe. A tárlat koncepciója és rendezése Hegedűs András, Kontsek Ildikó és Rákossy Anna munkáját dicséri.

(A kiállítás szeptember 19-éig látható a Pesti Vigadó hatodik emeletén.)

Szerző: Mészáros Ákos

Fotó: Mészáros Ákos; Ambrus Marcsi

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2021. augusztus 29-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.