Nincsenek szertartások, nem érkeztek betegek idén a Lourdes-i Szűzanya február 11-i ünnepére. A Massabielle-barlangban reggel szentmisét mutattak be, és rózsafüzért imádkoztak a Szűzanya szobra előtt. Az este hat órakor kezdődő rózsafüzér imádságon és a fáklyás felvonuláson a hívek már nem lehettek jelen a kijárási tilalom miatt. Az imádság azonban folyamatos.

Olivier Ribadeau Dumas arról beszélt a SIR hírügynökségnek, milyen a hangulat a járvány, a fertőzés megelőzését célzó rendelkezések idején az utcákon és a szertartások helyein.

– Hogyan élik meg idén Lourdes-ban a Szűzanya ünnepét?

– Különleges nap ez, mert az emberek csak a szertartásokra jöhettek, vagyis a nemzetközi misére és a rózsafüzérre. A zarándokok este nem imádkozhatnak a lourdes-i barlangnál, mert 18 órától kijárási tilalom van. Több okból mégis fontos ez a nap: mert a betegek világnapja, és Lourdes nagyon kötődik a betegekhez; mert II. János Pál úgy döntött, hogy a Lourdes-i Szűzanya ünnepéhez kapcsolja ezt a világnapot; és mert

ez a gyógyulás helye, és olyan hely is, ahol a szegényeké és a betegeké az első hely.

– Idén online találkozóik középpontjában ott vannak az orvosok is. Miért?

– Nagyon fontosnak tartom, hogy szóljunk az orvosokhoz. Hogy elmondjuk nekik: a betegekkel eljöhetnek majd Lourdes-ba. Mert elsőként a betegek kapják meg az oltást. Nekik tehát talán lesz lehetőségük eljönni a kegyhelyre. Kiadtunk egy jól kidolgozott egészségügyi kártyát, amely minden információt tartalmaz azzal kapcsolatban, hogyan lehet biztonságos módon érkezni.

– Van már elképzelésük arról, mikortól lesz lehetséges újrakezdeni a zarándoklatokat?

– Nehéz megmondani, mikor tér vissza az élet a rendes kerékvágásba, mert nagy a bizonytalanság. Azt reméljük, hogy július elejétől kezdődhetnek újra a zarándoklatok, akkortól lesz érezhető először a beoltottság hatása. Reméljük, hogy október végéig sok zarándok érkezik majd hozzánk. Talán van, aki már júniusban jöhet.

Ha a betegek még nem tudnának eljönni, az egészségügyi dolgozók igen. Ily módon elhozhatják magukkal azok imáit, akik nem tudnak itt lenni.

– A betegekért, de az orvosokért is imádkoznak…

– Természetesen. Gyakran imádkozunk értük. Imádkozunk mindenkiért, aki a leggyengébbek gondját viseli: az orvosokért és azokért, akik a betegeket szolgálják. Szükségünk van olyan emberekre, akik a testvéreik szolgálatába állnak. Nekünk, keresztényeknek kötelességünk imádkozni és másokat szolgálni.

– Milyen mérleget lehet vonni Lourdes-ban ebben a pandémia által meghatározott évben?

– Nehéz év volt. Három kihívással kellett szembenéznünk. Az első a bizonytalanság. Nem vagyunk hozzászokva a bizonytalansághoz, inkább azt szoktuk meg, hogy tudjuk, mit kell tennünk. Most viszont nem tudjuk, mit csinálunk holnap, holnapután. Lourdes-ban bizalomteljes kapcsolatunk van a zarándokokkal. A bizonytalanságra a zarándokok bizalma felel. Szembe kellett néznünk a sebezhetőséggel is. A fiatal és szép ember mítosza nem érvényes többé.

Lourdes azt hirdeti, hogy az első hely azoké, akik a leginkább sebezhetőek, és hogy a sebezhetőségben nagy méltóság van. De azt is mondja, hogy a sebezhetőség kihívására a válasz a testvériségben, a szolidaritásban van. Ezt éljük meg Lourdes-ban.

A világjárványnak és a válságnak ebben az évében a harmadik kihívás az, hogy szembe kell nézni a halállal. Nyugati társadalmaink kivetették a halált az életből. A halál azonban most előtérbe került, minden este halljuk, hányan hunytak el aznap.

Mi azonban nem félünk a haláltól, mert tudjuk, hogy az után a pillanat után a gyermekei közösségbe lépnek az Atyával. A halál tehát nem egy szörnyű dolog számunkra.

– Mit üzen a betegek világnapjára?

– Azt hiszem, ez a válság arra hív, hogy elgondolkodjunk a fontos dolgokon. Arra hív, hogy bízzunk a jövőben és a többiekben. Arra hív, hogy tekintsünk a másik emberre. A legveszélyesebb dolog, ha félünk tőle. Nekünk ehelyett elébe kell mennünk a másik embernek, hogy segítsünk neki.

Fordította: Thullner Zsuzsanna

Forrás és fotó: Agensir

Magyar Kurír