Január 22.

Mons. Koller Gyula atya rovata

1870-ben Magyarországon, Dunakilitiben született, ősi magyar főnemesi család hatodik gyermekeként. 1876-ban a család a félelmetes dunai árvíz elől menekülve Köpcsénybe költözött. László 12 éves volt, amikor édesanyja, akit nagyon szeretett, egész fiatalon, 39 éves korában meghalt. Ez mély nyomot hagyott a lelkében. Ettől kezdve gyakran mondta: orvos leszek, és ingyen gyógyítom majd a szegény betegeket. 1896-ban teljesült vágya, beiratkozhatott a bécsi orvostudományi egyetemre, ahol 1900-ban orvosi diplomát szerzett. Még egyetemi évei alatt, 1898. november 10-én házasságot kötött a mélyen vallásos Coreth Mária Terézia grófnővel. Nagyon boldog és harmonikus házasságukat Isten 13 gyermekkel áldotta meg.

1902-ben Köpcsényben 25 ágyas magánkórházat alapított, ahol kezdetben általános orvosként dolgozott. Később sebész, 1906-ban pedig szemészorvosi képesítést szerzett. Kiváló orvosi szaktudásának köszönhetően nagyon sok beteg keresett nála gyógyulást. Az első világháború idején kórházát 120 ágyasra bővítette, hogy egyre több sebesültet tudjon gyógykezelésben részesíteni.

1915-ben meghalt nagybátyja, Batthyány-Strattmann Ödön. László örökölte a vagyonát és körmendi kastélyát, s egyúttal megkapta a Strattmann nevet s vele a hercegi címet. A háború után Körmendre költözik és itt a kastély egyik szárnyában kórházat rendez be, elsősorban szembetegek számára. Betegeit ingyen gyógyította. A kórházi kezelésért és ápolásért csupán azt kérte: imádkozzanak el érte egy Miatyánkot. Testi egészségük mellett törődött betegei lelki egészségével is. A betegek gyógyítása mellett a szegényekkel való együttérzése is megmutatkozott. Fennmaradt a köpcsényi és a körmendi szegények névsorát tartalmazó füzete. Rászorultságuk mértéke szerint támogatta őket. Ők is havonta megkapták járandóságukat, miként alkalmazottai a fizetésüket.

Nem kímélte magát és minden áldozatra kész volt, ha embertársainak szüksége volt rá. Isten akaratában megnyugodva fogadta a szenvedést is. 14 hónapig tartó súlyos, de türelemmel viselt szenvedés után, 1931. január 22-én Bécsben az egyik klinikán halt meg. Holttestét Körmendre szállították, ahol a kastély kápolnájában ravatalozták fel. Gyógyult betegei és szegényei három napon át végeláthatatlan sorokban vonultak el koporsója előtt, és hangosan zokogva vallották: a herceg úr valóban szent volt. II.János Pál pápa 2003. március 23-án avatta boldoggá Rómában.

*

Boldog Batthyány-Strattman László főnemesi család sarjaként és tudós, híres orvosként áll előttünk. Ha őt erről az oldalárról nézzük, tisztelhetjük, esetleg becsülhetjük, de utánozni nem tudjuk. De ha a másik oldalról nézzük, arról, amelyet nem örökölt, hanem amelyért küzdött, dolgozott, szolgált, akkor nagyon sok utánozni való erényt, jó tulajdonságot találunk.

Amikor feleségével összeházasodtak, sírig tartó szeretetet és hűséget fogadtak egymásnak Isten előtt.  Ugyanakkor kéz a kézben megfogadták, hogy egész életük folyamán szeretni fogják Istent és hűségesek lesznek az egyház hitéhez és parancsolataihoz. És mind a két fogadalmat — ahogy László doktor boldoggá avatása is bizonyítja — mindhalálig megtartották. Üzenet ez minden keresztény házaspár részére: hűséggel meg kell tartani az Isten előtt kimondott „holtomiglan-holtáiglan” esküt, ugyanúgy hűséggel kell viseltetniük Jézus Krisztus iránt is, akinek keresztjére esküdtek a házasságkötés alkalmából.

Mindnyájunk számára fontos üzenet Boldogunk mélységes vallásossága.

Feleségével egymást erősítették az igazi keresztény magatartásban. Házaséletük a keresztény házasság követelményeinek teljes egészében megfelelt: a 13 gyermek, aki házasságukból született, szintén erről tanúskodik. Közös erővel arra törekedtek, hogy gyermekeiket istenfélő, becsületes embereknek neveljék. Esténként az édesapa vezetésével együtt imádkozták el az olvasót és beszámoltak napi jócselekedeteik elvégzéséről is. Melyik családban teszik ezt meg manapság? Melyik édesapa foglalkozik ma külön is gyermekei hitoktatásával? Melyik család él annak tudatában, hogy a gyermekeket Isten ajándékaként kell elfogadni és föl is nevelni?

Boldog László komoly vallásossága nemcsak családi életében nyilvánult meg. A műtétek alkalmával betegeivel együtt imádkozott azért, hogy Isten áldása kísérje munkáját. Külön katekizmust is nyomatott betegei számára. Gyakran ismételte: Ő csak a műtétet végzi, a gyógyulást Isten adja. Ilyen hitbeli meggyőződéssel fogadta el saját betegségét is. A szanatóriumból írta Lili leányának: „Meddig hagy még szenvedni a jó Isten, nem tudom. Annyi örömet adott nekem az életben, hogy most, 60 évemmel a nehéz időket is hálásan el kell fogadnom”. Férfinak és nőnek egyaránt szóló üzenete, hogy a betegséget türelemmel viseljük és Isten látogatásának tartsuk.

Boldog Batthyány László, könyörögj érettünk, hogy üzeneteidet ne csak férfiaink, de nőtestvéreink is komolyan vegyék és közbenjárásoddal meg is valósítsák!

*

Boldog Batthyány László betegségében húgának ezt mondta: „Tudod, hogy én nagyon boldog vagyok?! Kegyetlenül szenvedek, de szeretem szenvedésemet, és jólesik, hogy Krisztussal viselhetem”.

Pozsonyi Katolikusok