Az egység pápája - Boldog X. Gergely emléknapja

Az Anyaszentegyház ma Boldog X. Gergely pápára emlékezik. Személyiségére és korára való emlékezésünk ma is aktuális. Nem porosodott be alakja és kora, amely Egyházunk egyik tartópillére, ha tetszik "ki nem vehető" korszaka. Minden hívő úgy van egyházának történelmével, hogy abból nem szívesen törölne ki egy napot sem. Minden nehézség és esetleg sötét folt ellenére sem tehetjük ezt meg. Ugyanakkor történelmünk tanít is, nevel minket, hogy fedezzük fel a múlt és jelen közötti hasonlóságokat és ellentéteket, próbáljunk meg felnézni a szentekre, igyekezzünk követni példájukat. 

Családi nevén Visconti* Theobald, Piacenzában* született. Már fiatal korában
kitûnt erényességével és értelmességével. Fõként az egyházjog tudományának
szentelte magát elõbb Itáliában, majd Párizsban és Liége-ben* (másként
Lüttichben). Párizsban több mint két évtizeden keresztül kapcsolatban
volt az egyetemmel, az ottani ferencesekkel, Szent Bonaventurával. Ekkoriban
lett a ferences III. rend tagja. IV. Kelemen Liége fõdiákonusává avatta (még
nem volt pap), majd megbízást kapott a Szentföld ügyében keresztes háború
meghirdetésére. Theobald maga is felvette a keresztet. Amikor jóbarátja, IX.
Lajos király meghalt 1270-ben, a Közel-Keletre sietett, hogy bátorítsa a király
fiát és a kereszteseket. Közben látogatta a szent helyeket. Abban az idõben
majdnem három évig húzódott a pápaválasztás. Szent Bonaventura véleményét
is kikérték, õ a liégei fõdiákonust ajánlotta. Meg is választották 1271.
szept. l0-én. A Szentföldrõl Rómába visszatérve elõbb pappá, majd püspökké
szentelték, s 1272. márc. 27-én koronázták pápává X. Gergely néven.

Pápai uralkodása ugyan rövid volt, csak három év és kilenc hónap, de azalatt
az idõ alatt is sokat tett, különösen mint a béke apostola. A ferencesekre
is támaszkodott, mint pl. a Bologna és Velence közötti kibékülésben. Õ hívta
össze 1274-re a Lyoni Egyetemes Zsinatot, amely két hónapig tartott s
rövid életû egyesülést hozott létre a Keleti Egyházzal. A megelõzõ évben Szent
Bonaventúrát bíborossá nevezte ki s maga mellett tartotta mint tanácsadót
hónapokig.

A zsinat nagy eseménye volt a Kelettel való egység kimondása, valamint a filioque-vita rendezése. Elkészítették a keresztes hadjárat tervét is, ami érdekében egyházi tizedet is felajánlottak. 

Habsburg Rudolffal találkozott a pápa, amiről hazaérkezve Arezzóban egy lázroham végzett vele. Ez Habsburg Rudolf császárrá koronozását is meghiúsította, a keresztes hadjáratot és a már kimondott keresztény egység megvalósítását is.

Hivatalos ügyeinek intézése közben buzgó imádságos éltet folytatott, Istennel
bensõséges kapcsolatban maradt. Beszédmodorában tartózkodó, a táplálkozásban önmegtagadó volt. Halála 1276. jan. 10-én történt Arezzoban.

XIV. Benedek pápa iktatta nevét a Római Martyrologiumba.

„Nagy mûvészet érteni ahhoz, hagy Jézussal elbeszélgessünk, nagy okosság
tudni, hogyan tarthatjuk magunknál Jézust.
Légy alázatos és békességkedvelõ, akkor veled lesz Jézus. Légy befelé
élõ, nyugodalmas ember, akkor nálad marad Jézus.” (Kempis: Krisztus követése
II. 8.)

Forrás:

Szent Kereszt Tisztelói

Ferences szentek