Szeretettel köszöntelek a El Camino és a zarándok ma . közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
El Camino és a zarándok ma . vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a El Camino és a zarándok ma . közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
El Camino és a zarándok ma . vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a El Camino és a zarándok ma . közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
El Camino és a zarándok ma . vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a El Camino és a zarándok ma . közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
El Camino és a zarándok ma . vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Cabrini Szent Franciska
Apáca, alapítónő
December 22.
*Sant'Angelo Lodigiano, 1850. július 15. +Chicago, 1917. december 22.
A
polgárháború után az Egyesült Államok számos nemzet fiainak otthonává
vált. A nem angolul beszélők bevándorlása már az Atlanti- tengerpart
gyarmatosításának idejében megkezdődött, a bevándorlók azonban
többségükben Észak-Európából érkeztek. 1880-tól elsősorban a dél- és
közép-európaiak áramlottak be. Ez a helyzet az USA katolikus egyházára
is súlyos feladatokat rótt. Mivel ezek az új bevándorlók rendszerint
csak alig, vagy egyáltalán nem tudtak angolul, saját anyanyelvükön
kellett őket oktatni és gondozni. Az angolul beszélő többség nem törődve
azzal, hogy legnagyobb részük hihetetlenül szegény, megvetette és
kizsákmányolta őket.
A bevándorlók között talán az olaszok sorsa volt a legrosszabb. A
németekkel szemben például szervezetlen csoportokban telepedtek le.
Olasz papok és szerzetesek nem kísérték őket. Azért mentek Amerikába,
hogy kiszabaduljanak abból a szegénységből és zűrzavarból, amelyben
otthon Szicíliában, Nápolyban vagy Calabriában éltek; a nagyvárosok
nyomornegyedeiben telepedtek le, ahol csak a legalacsonyabb rendű és a
legrosszabbul fizetett munkákhoz juthattak hozzá. Soknak közülük nem is
volt szándékában, hogy örökre ott maradjon. Nem akartak mást, csupán egy
pár dollárt keresni, hogy kifizethessék adósságaikat, régi hazájukban
egy darabka földet vásárolhassanak, és oda húzódhassanak vissza. Elég
gyakran azonban még ebben a reménységükben is keservesen csalódtak. Úgy
tűnt, hogy még az Egyház is elhagyta őket. A püspökök jórészt ír
születésűek voltak, és azon fáradoztak, hogy bebizonyítsák: a
katolikusok is lehetnek jó, angol nyelvű amerikaiak; ezért ezek az
újonnan érkezett idegenek kínosan érintették őket.
Hogy ebben a súlyos helyzetben segítséget nyújtson, 1889-ben Francesca Cabrini olasz nővérek egy kis csoportjával New York Citybe érkezett. XIII. Leó pápa (1878-1903) küldte őket.
Franciska egy tehetős lombard parasztcsalád leánya volt. Apját, Agostinót a faluban csak ,,nagy keresztény''-nek
hívták. Tizenkét idősebb testvére közül csak néhányan maradtak életben,
s őt magát is, mert koraszülött volt, mindjárt a születése után
megkeresztelték. A család légköre mély keresztény áhítattal és felebaráti szeretettel átitatott volt.
Franciska kisgyermekkora óta arról álmodott, hogy távoli országok hithirdetője lesz.
Ez a kívánság nem puszta kalandvágyból fakadt. Eredetileg Kínába
kívánkozott, mivel azonban nem mehetett a Távol- Keletre, hosszú ideig
úgy látszott, hogy egyáltalán nincs is szerzetesi hivatása. Ebben az
időben Olaszországban még nem volt női missziós kongregáció. Gyenge
egészsége miatt a meglevő szerzetek kétszer is elutasították felvételi
kérelmét. Tanulni kezdett, és megszerezte a néptanítói oklevelet. Úgy látszott, hogy tanítónő lesz egy faluban, amikor egyszer csak teljesen szokatlan módon mégis megbizonyosodott hivatásáról.
Antonia Tondini asszony és Teresa Galza
1857-ben Lodi egyházmegyéjének támogatásával Codogno városkában
lányárvaházat nyitott. A két nő azonban alkalmatlannak bizonyult az
árvaház vezetésére: elhanyagolták feladataikat és szüntelenül
perlekedtek. A püspök, hogy felelősségük tudatára ébressze őket,
megengedte, hogy fogadalmat tegyenek és szerzetesruhát öltsenek. Mivel
magatartásukon nem változtattak és csak szégyent hoztak a szerzetes
névre, Gelmini püspök és monsignore Serrati, a ház lelki
vezetője 1874-ben Francesca Cabrinihez fordult, hogy teremtsen rendet a
zűrzavarban. Ő, mivel értett hozzá, hogy megnyerje az árva gyermekek szeretetét és ragaszkodását, csakhamar
olyan sikert ért el ápolásuk és nevelésük terén, hogy heten közülük
később hozzá hasonlóan szerzetesi fogadalmat tettek. Miután mindkét ,,alapítót'' eltanácsolták a ,,Gondviselés házából'', - amint az intézetet nevezték -, csakhamar Cabrini anya lett a kicsi, de virágzó közösség feje. Konventet
létesített Codognóban, és miután több társnőt talált a szomszédos
falvakban, Milánóban megnyitott egy másik házat, ahol otthont rendezett
be a tanítónő-növendékek számára.
Cabrini anyában az egészséges emberi értelem született zsenialitással és vállalkozó kedvvel párosult; ez tette lehetővé, hogy a meggondolatlanul alapított és rosszul vezetett ,,Gondviselés házát'' új kongregációvá alakítsa. Nem feledkezett meg missziós hivatásáról sem; felismerte, hogy az intézet csupán provinciális jellegű marad, ha nem sikerül házat alapítania Rómában. 1887-ben jelent meg az Örök Városban mindenféle ajánlás vagy kapcsolat és anyagi eszközök nélkül. Állhatatossága és céltudatossága végül megnyerte ügyének Róma bíboros vikáriusának, Lucio Maria Parocchinak a támogatását, aki azzal a feladattal bízta meg, hogy ne csak egy házat alapítson a városban, hanem kettőt: egy ,,szabad iskolát'' és egy óvodát.
Amikor a Jézus Szent Szíve missziós nővérek szabályzatát 1901-ben bemutatták XIII. Leó pápának,
fellelkesült rajta, és azonnal meg is erősítette a kongregációt.
Magánkihallgatása alkalmával azt tanácsolta Cabrini anyának, hogy inkább
Amerikába menjen, mint Kínába. Abban az időben a piacenzai Giovanni Battista Scalabrini (1839-1905)
püspök már hozzáfogott, hogy olasz papokat küldjön az USA-ba; a pápa
figyelmét az olasz bevándorlók nyomorúságos helyzetére és a segítség
halaszthatatlan voltára irányította. Scalabrini püspök korábban
megkísérelte, hogy megnyerje Franciskát munkatársának. De Franciska csak
a pápa ösztönzése után mutatott érdeklődést az iránt, ami később
életének fő műve lett.
Már harminckilenc éves volt, amikor Corrigan érsek
meghívására megérkezett New Yorkba. Meg kellett állapítania, hogy az
érsek nem számított gyors megjelenésére, és hogy az árvaház
megalapítására irányuló terve egyáltalában nem találkozott annak
egyetértésével és jóakaratával. Cesnola grófnő, a Metropolitan Museum of Art
igazgatójának felesége már szerzett egy házat a vállalkozás számára New
York egyik előkelő negyedében, az érsek azonban attól félt, hogy a
szomszédok ellenvetést tesznek majd amiatt, hogy a közelükben árvaház
létesüljön rongyos olasz gyerekek számára. Afelől is aggályai voltak,
hogy vajon tudja-e biztosítani az árvaház fenntartásához a szükséges
pénzt. Cabrini anyának azonban végül sikerült elnyernie beleegyezését
egy kísérlethez. Azzal, hogy állandóan kért Krisztus szegényei számára, társnői segítségével sikerre tudta vinni az árvaház tervét. Cabrini anya most már el tudta helyezni az árvaházat New York peremkerületében.
1892-ben pedig megalapította a Kolumbus kórházat. Valamennyi kórház, amelyet később más helyeken alapított, ugyanezt a nevet viselte.
1909-ben Cabrini anya megkapta az USA állampolgárságát. Bár fő
érdeklődése az Egyesült Államokban élő olaszokra irányult, munkáját nem
korlátozta csak az ő támogatásukra, hanem új alapításokat hozott létre Közép- és Dél-Amerikában, Franciaországban, Spanyolországban és Angliában
is. Néhányat közülük elsősorban azzal a céllal nyitott meg, hogy
utánpótlásról gondoskodjon amerikai alapításai számára. Kongregációjának
fő működési területe volt az USA-ban New York, New Orleans, Chicago, Denver, Seattle és Los Angeles. A Szent
Szív hithirdetőinek fő tevékenysége iskolák, árvaházak és kórházak
megnyitásából állt; sok nővért állítottak a szegénygondozás munkájába
is. A coloradói Denver körüli bányavidéken gyakran a
bányákba is leszálltak, hogy meglátogassák és tanáccsal lássák el az ott
dolgozó olaszokat. Gyakran lehetett velük találkozni a Sing-Singben,
New York nagy fogházában is, ahol a halálraítélteket vigasztalták.
Élete folyamán Cabrini anya hatvanhét házat alapított, és amikor
1917. december 22-én Chicagóban meghalt, konventjeiben 1.500 volt a
nővérek száma, 5.000-nél több árva gyermek állt a nővérek oltalma alatt,
és több mint 100.000 beteget kezeltek kórházaiban. Halála után Svájcra és Ausztráliára is kiterjesztették a kongregáció hatáskörét. 1964-ben a nővérek száma 3.500 volt. Cabrini anyát 1938-ban boldoggá, 1946. július 7-én szentté avatták. Ő volt az első nő az USA-ban, akinek ez a megtiszteltetés osztályrészül jutott.
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Gonzága Szent Alajos szerzetes
Árpád-házi Boldog Jolán szerzetesnő
Páduai Szent Antal áldozópap és egyháztanító
Szent Barnabás apostol