A szegedi dóm plébániájának „tanyáján”, a hetvenes években felszámolt vasút kunhalmi állomásházában fogadta Kondé Lajos pasztorális helynök azokat a papokat, akik bekapcsolódtak a helynökség pasztorációs műhelysorozatába. Innen indult a négy kilométeres kör, melyet négy keresztet érintve énekkel, imával, beszélgetést indító kérdésekkel jártak végig a résztvevők.

A papi műhelyt két évvel ezelőtt indította a helynökség, hogy programjával segítse az egyházmegye paptestvéreit a pasztorációban és az egymással való közösségépítésben. Témái között szerepelt a vezetői képességfejlesztés, a konfliktuskezelés. A lelkipásztori szolgálat áll a középpontban. Interaktív módon dolgoznak fel egy-egy témát, együtt gondolkodnak, megosztva egymással jó gyakorlatokat, valamint segítik a paptestvéreket, hogy reflektáljanak önmagukra, hivatásukra, kapcsolataikra – számol be munkájukról Piros Adorján, a pasztorális helynökség munkatársa. Bucskóné Lehota Ágotával, a helynökség irodavezetőjével együtt vesznek részt a műhely szervezésében. Ágota szociális munkási és szervezetfejlesztői, valamint Adorján felnőttképzésben szerzett tréneri tapasztalatait mint háttértudást alkalmazzák az egyházi közegre. Adorján számára megerősítést ad, hogy a résztvevők visszajelzései pozitívak, értékelik az itt megismert szemléletet, és beszámolóik szerint hasznosak számukra az itt kapott ötletek.

Az évadnyitó zarándoklat rendhagyó alkalom – mondja Kondé Lajos. – A járványhelyzet miatt a tavaszi találkozások elmaradtak. „Egyrészt alkalmat akartunk adni a reflexióra, megosztásra, de mintát is akartunk mutatni. Ki tudja, milyen idő jön. E rövid zarándoklat mintájára kisebb csoportokban szervezhető egy-egy lelkigyakorlatos út. Ezt lehet bővíteni, szűkíteni, díszíteni. Ide is szívesen fogadunk minden érdeklődőt” – fogalmazta meg a helynök.

Az út négy keresztet érintett. (Az Új Ember hetilap Mértékadó mellékletében hamarosan beszámolunk arról, hogyan és miért állnak ezek a keresztek a tanyavilágban.) Hármas csoportokban haladtak az atyák. A kereszteknél megálltak; ének, zsoltár és indító gondolatok hangzottak el. A megosztásban arról beszélgettek, hogyan indultak el a papi hivatás útján, kik álltak kezdetben és később segítőként mellettük, kik voltak mestereik, barátaik, akik jót-rosszat meg tudnak hallgatni tőlük. Közösen gondolkodtak a pihenésről, a feltöltődésről; családi történeteket osztottak meg egymással.

Az egyik résztvevő, Hess István SJ szerint értékes kezdeményezés a papi műhely. „Papként fontos látni a teljesebb valóságot. Isten megszólít bennünket, mindig valamit megerősít bennünk. Egy-egy ilyen alkalommal annyi minden megvilágosodik, fontos lesz, segít, hogy mások véleménye által lássunk rá a világra. Jó kilépni a saját világunkból, és visszamenni oda. Egy kicsit okosabbak vagyunk, jobban érzékeljük magunkat, illetve kívülről mindig jobban látszik a helyzet, megértünk valamit” – fogalmazza meg, mit ad neki a műhely. Hess István szerint papként

elengedhetetlen keresni az Istennel való párbeszéd, a növekedés alkalmait.

„Istent keresem mindenben, és megtalálom” – szól szavaiból a bizonyosság.

Thorday Attila is visszatérő résztvevő a műhelyen. „Papként fontos, hogy újra és újra alkalmunk legyen egymással tölteni időt, amikor előkerülhetnek személyes megbeszélnivalók, megoszthatjuk megéléseinket. Értékes ezért a műhely kötetlen része is, de a képzés is, mely módszereket ad át, a lelkipásztorkodás csínja-bínja a téma. Mindig jól éreztem magam, úgy mentem haza, hogy végre velünk foglalkoznak, és ezt köszönettel veszem.” Az újszegedi plébános számára fontos a műhely interaktivitása: „Kipróbáltunk egy-egy módszert magunk között. A pasztorális helynökség munkatársai készültek, ők segítettek belőlünk kihozni dolgokat.” Thorday Attila biztatja paptársait a részvételre: „Szükséges a hagyományos lelkigyakorlat – ez egy kicsit más módszer, kimondottan a lelkipásztorkodás segítésére szolgál.”

Fotó: Merényi Zita

Trauttwein Éva/Magyar Kurír