A családi zarándoklatról Dornbach Katalin írt személyes hangvételű beszámolót, melyet szerkesztve közlünk.

A budapest-belvárosi Nagyboldogasszony-főplébánia-templom adott otthont a Kárpát-medencei Magyarság Evangelizációjáért (KÁMME) Alapítvánnyal közösen szervezett eseménynek, melybe a Bonum Televízió közvetítésén keresztül – a visszajelzések szerint – mintegy ötven KÉSZ-csoport, valamint a KÉSZ és a KÁMME felvidéki, kárpátaljai, délvidéki, erdélyi és horvátországi partnerszervezetei is bekapcsolódtak.

A beregszászi amfiteátrumba tervezett találkozót a hidegre, esősre forduló időjárás miatt a Szent Kereszt-plébániatemplomban rendezték meg.

A program a máriapócsi kegykép hiteles másolatának fogadásával és Mária-ájtatossággal kezdődött. A nap folyamán imaórák váltották egymást.

Az egyházmegyei imanapon szentmisét mutatott be Majnek Antal megyéspüspök és Lucsok Miklós segédpüspök a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye jelen lévő papjaival.

A szegedi dóm plébániájának „tanyáján”, a hetvenes években felszámolt vasút kunhalmi állomásházában fogadta Kondé Lajos pasztorális helynök azokat a papokat, akik bekapcsolódtak a helynökség pasztorációs műhelysorozatába. Innen indult a négy kilométeres kör, melyet négy keresztet érintve énekkel, imával, beszélgetést indító kérdésekkel jártak végig a résztvevők.

A szegedi dóm plébániájának „tanyáján”, a hetvenes években felszámolt vasút kunhalmi állomásházában fogadta Kondé Lajos pasztorális helynök azokat a papokat, akik bekapcsolódtak a helynökség pasztorációs műhelysorozatába. Innen indult a négy kilométeres kör, melyet négy keresztet érintve énekkel, imával, beszélgetést indító kérdésekkel jártak végig a résztvevők.

„Máriapócs az a hely, ahol a csodák megtörténnek” – ezekkel a szavakkal köszöntötte Ignácz András nyírlugosi parókus a zarándoktestvéreket. „Ma elmondhatjuk: nemcsak ott, hanem 30 kilométerrel távolabb, Nyírlugoson is a csodák kertjében járunk. Az a tény, hogy ennyi ember indul el gyalog zarándokként Egyházunk édesanyjához Máriapócsra, az nemcsak csoda, hanem csodálatra is méltó!”

A 82 zarándok között volt olyan, akinek első útja volt ez, de volt olyan is, aki már tizennyolcszor tette meg ezt az utat élete során. 

Nyírlugos határát elhagyva nemcsak útszéli kereszteknél állt meg a csoport, hanem egy öreg nyárfánál is, ahol három évvel ezelőtt néhány zarándok dróttal felerősített korpuszt talált.

„Máriapócs az a hely, ahol a csodák megtörténnek” – ezekkel a szavakkal köszöntötte Ignácz András nyírlugosi parókus a zarándoktestvéreket. „Ma elmondhatjuk: nemcsak ott, hanem 30 kilométerrel távolabb, Nyírlugoson is a csodák kertjében járunk. Az a tény, hogy ennyi ember indul el gyalog zarándokként Egyházunk édesanyjához Máriapócsra, az nemcsak csoda, hanem csodálatra is méltó!”

A 82 zarándok között volt olyan, akinek első útja volt ez, de volt olyan is, aki már tizennyolcszor tette meg ezt az utat élete során. 

Nyírlugos határát elhagyva nemcsak útszéli kereszteknél állt meg a csoport, hanem egy öreg nyárfánál is, ahol három évvel ezelőtt néhány zarándok dróttal felerősített korpuszt talált.

Felejthetetlen élmény volt mindannyiunk számára ez a 43 kilométer. Hála legyen Istennek, hogy ilyen szép számmal zarándokoltak azok, akik családjukért, házastársukért, gyermekeikért és unokáikért imádkoztak az út során. Köszönet az igazán felemelő szép programért, mely hajnali 4 órától este 8 óráig tartott.

A tanév elején már régi hagyomány zarándokútra kelni és imádkozni egymásért. Nagy lelkesedéssel készült a hallgatók kis csoportja az idei Országos Egyetemista Zarándoklatra (OEZ) – írja beszámolójában Héray András atya, budapesti egyetemi lelkész. A külső körülmények nem alakultak kedvezően, az időjárás is már az ősziesebb arcát mutatta a zarándoklat előtt.

A Zala megyei ősi Mária-zarándokhelyen összegyűltek a hívek a Boldogságos Szűz Mária neve napján. Az érseki helynök ünnepélyes szentmisét mutatott be, melyen Tódor Szabolcs esperes, búcsúszentlászlói plébános, Bóka Tibor alsópáhoki plébános, Mezei András keszthelyi plébános, valamint Nyisztor Krisztián (Szombathelyi Egyházmegye) koncelebráltak.

Van már fogadóépület, műtárgymásoló-bronzmegmunkáló és könyvkötő látványműhely, megújult turistaudvar, átalakított magtér a monostor ezeréves történetét bemutató kiállítással, és mostantól közösségi ház is.

Perenye lakóit 1849-ben, a szabadságharc leverése után súlyos kolerajárvány tizedelte meg, amely 1849. szeptember 26-án kezdődött, és november 28-án ért véget.

A sajtónak a 44 éves Valerio Mautone számolt be a találkozóról, amelyen tizenhárman vettek részt a családból.

Miután körbevezették őket az épületben, az Apostoli Palotában fogadta őket Ferenc pápa, abban a szobában, ahonnan kilép az erkélyre az Úrangyalát elimádkozni.

Útjuk során a zarándokok érintették a gyirmóti Szent László királyról elnevezett és a koroncói Szent Anna-templomokat. Az érkező csoportokat Kántor Antal és Megyeri Ciprián fogadták a búcsúhelyen. Az ünnepi szentmisét Winkler Zsolt kunszigeti plébános celebrálta, a szentmise után pedig gyertyás körmenet indult a Szűzanya tiszteletére. A szervezők és résztvevők bizakodnak, hogy az évtizedes hagyomány folytatódik.