15. jelenés ‐ március 4., csütörtök

Március harmadikán nem jelent meg az égi hölgy Bernadettnek, noha a kislány ott volt időben a barlangnál. Másnap, csütörtökön húszezernyi ember várakozott a jelenésre. Nagy csodát reméltek, s még abban is bíztak, hogy a titokzatos hölgy végre bemutatkozik. Jelen voltak a hatósági hivatalos személyek is, köztük a polgármester, és a rendőrkapitány. Két rendőr kísérte a kislányt házukból a barlanghoz.

13. jelenés ‐ március 1., hétfő

Bernadett ezen a napon az egyik hívő kérésére nem a saját rózsafüzérét, hanem az említett asszonyét vitte magával a jelenés helyére. Amikor a kölcsönvett rózsafüzéren kezdett imádkozni, a Szűzanya helytelenítésére talált. Bernadett erre azonnal elővette saját rózsafüzérét és azon folytatta imáját. A jelenlevők utánozták mozdulatát és lelkes felkiáltások közepette ők is magasba emelték rózsafüzérüket.

11. jelenés ‐ február 27., szombat

Bernadett arcán ezen a napon a szokottnál is bensőségesebb öröm tündöklött. Elragadtatása perceiben e szavakat hallotta: „Menjen, és mondja meg a plébánosnak, hogy itt kápolnát kell építtetnie.” A jelenést követően Bernadett nagyon aggódónak látszott. Később bevallotta, hogy abban az időben jobban félt plébánosától, mint a rendőröktől. Mégis elment hozzá, s átadta az üzenetet.

9. jelenés ‐ február 25., csütörtök

Ezen a napon az égi hölgy így szólt Bernadetthez: „Menjen, igyon a forrásból és mosakodjon meg benne!” A kislány a Gave (ejtsd: Gáv) patak felé indult. A jelenés visszahívta. Bernadett meglepetten állt meg. Majd a jelenés biztatására a barlang bal sarkában kaparni kezdett. A kis gödör hamarosan megtelt vízzel. A látnok kislány megízlelte, megmosta az arcát az iszapos vízben, végül tépett a fűszálakból, és rágni kezdte őket.

7. jelenés ‐ február 23., kedd

A tömeges megmozdulás nyugtalanította a hatóságokat. Ezért megtiltották Soubirous (ejtsd: Szubiru) Ferencnek, hogy leányát a barlanhoz engedje. Bernadettet iskolába küldte édesapja. A kislány lelkében egyszerre érzett legyőzhetetlen vágyat és határozott akadályt. Mégis a barlanghoz ment.

A jelenés elmaradt. Leverten ment haza. Lelkében kimondhatatlan volt a szomorúság.

5. jelenés ‐ február 20., szombat

A jelenések híre mindjobban elterjedt. Egyesek csodálkoztak és imádkoztak, mások azonban gúnyolódtak és kinevették a „hiszékenyeket”. Abban azonban mind megegyeztek, hogy maguk is látni szeretnének valamit.

A hét utolsó napján többezren tolonganak a barlang körül. Bernadett ezen a napon, megérkezése után, negyven percig imába merülve térdel a jelenés előtt.

3. jelenés ‐ február. 18., csütörtök

Ezen a napon Millet (ejtsd: Mile) asszony és Peyret (ejtsd: Pejre) kisasszony kísérték Bernadettet a barlanghoz. Mindketten Mária régi és buzgó tisztelői voltak. Szentelt gyertyát, tintát, tollat és papírt vittek magukkal, hogy a jelenés írja le mondanivalóját. Minden feltűnés elkerülésére, korán reggel kimentek a jelenés helyére. Amint megérkeztek, Bernadett örömrepesve újságolta: „Ott van!” Ezt követően a két kísérő kívánsága szerint vette a tollat és papírt és arra kérte a szép hölgyet, hogy írjon.

1. jelenés ‐ 1858. február 11., csütörtök

Déli Úrangyalát zengtek éppen a harangok. A 14 éves, beteges Soubirous (ejtsd: Szubiru) Bernadett, húgával és barátnőjével rőzséért ment az erdőbe. A massabielle‐i (ejtsd: mászábjel‐i) sziklabarlangnál megjelent neki a boldogságos Szűz Mária. Az eseményről Bernadett így számolt be:

„Társaim után, akik gyorsan átgázoltak a sekély Gave (ejtsd: Gáv) folyón, én is át akartam kelni...

Úrangyalát végzi a kis Bernadett, Melyre eget nyitnak angyali kezek:
Áve, áve, áve, Mária! Áve, áve, áve, Mária!
Égi rózsafüzér ragyog kezében, Mit angyalok fűznek fenn az egekben...
Ott térdel Bernadett összetett kézzel, Melyben szent olvasó és így énekel...
Ó, égi Szűzanya, kegyelmek anyja, Üdvözöllek Téged e szent barlangban...
Csipkefán jégharmat kivirágzott, Zord tél közepén rózsákat hajtott...
Ó, lurdi Szűzanya szállj le szívünkbe, Hogy az is mennyei rózsákat teremjen...