7. jelenés ‐ február 23., kedd

A tömeges megmozdulás nyugtalanította a hatóságokat. Ezért megtiltották Soubirous (ejtsd: Szubiru) Ferencnek, hogy leányát a barlanhoz engedje. Bernadettet iskolába küldte édesapja. A kislány lelkében egyszerre érzett legyőzhetetlen vágyat és határozott akadályt. Mégis a barlanghoz ment.

A jelenés elmaradt. Leverten ment haza. Lelkében kimondhatatlan volt a szomorúság. Apja szíve megesett rajta, megengedte, hogy ismét kimenjen a jelenés helyére. Az égi hölgy ismét eljött. A látomásban elmerült gyermek mintegy újjászületett. Egyik pillanatban úgy tűnt, hogy szólni sem tud az örömtől, a másik pillanatban könnyekig elérzékenyült arcát az alázatos imádkozó kifejezés tette széppé. Dozous (ejtsd: Duzó) doktorral ekkor egy Estrade (ejtsd: Esztrád) nevű író is jelen volt. A két megfigyelő végül is kijelentette: „Itt imádkozni kell és nem filozofálni, okoskodni.” Bernadett erről a jelenésről nem sokat mondott. Csupán annyit árult el, hogy a jelenés három titkot bízott rá, vagyis Mária bizalmasává tette meg a gyermeket. Mindhárom titkot meg is őrizte, magával vitte a sírba.

8. jelenés ‐ február 24., szerda

A barlangban megjelenő égi hölgy eddig csak bensőséges közléseket adott Bernadettnek. Az elragadtatások révén a nép úgy ismerte meg a kislányt, mint aki rendkívüli jelenségek beavatottja. Küldetést tölt be az égi hírnök rendelkezése szerint. E nyolcadik jelenés alkalmából Bernadett elragadtatása közben a nép felé fordult és fájdalmas hangon ismételte, amit az égi hölgytől hallott: „Bűnbánat, bűnbánat, bűnbánat!” Mária nemcsak a kiválasztott gyermekhez, hanem a bűnösökhöz is szólt. Bűnbánatra intett, mert bánat nélkül nincs bocsánat és égi kegyelem.

Bernadettnek kimondhatatlan fájdalmat jelentett, mert egy nap nem látta a kedves égi hölgyet. Nekünk is elmondhatatlan fájdalmat okozhat egy‐egy kedves személy távolléte, vagy elvesztése. Mint Bernadett számára, úgy a mi számunkra is próbaként következnek be ilyen percek az életünkben. Isten látni kívánja, hogy a földi személyek iránti vonzalmakon túl tudunk‐e őhozzá ragaszkodni. Más szóval: Kit szeretünk végső fokon jobban, Istent‐e, vagy csak Isten teremtményeihez kapcsolódunk? A rendetlenül irányított szeretet rendkívüli sok fájdalmat okoz a lelkünknek. Ilyenkor Isten úgy gyógyít minket, hogy addig sújtja lelkünket kínokkal, míg csak fel nem tör belőle a bűnbánat.

Előzzük meg Isten végső közbelépését úgy, hogy felhasználjuk korábbi indíttatásait. Ha vétkeztünk, jó szentgyónással tisztítsuk meg a lelkünket és adjunk elégtételt bűneinkért.

Szeplőtelenül fogantatott szent Szűz, Isten Anyja, Mária! Jelenésed alkalmával szomorú és bánatos arccal felkiáltottál: „Bűnbánat, bűnbánat, bűnbánat!”... Azt kívántad kifejezni, hogy igazi bűnbánat nélkül nincs bocsánat bűneinkre, és tudtunkra adtad, hogy bűnbánatra mindannyiunknak egyaránt nagy szüksége van. Bűneinkért elégtételt kell nyújtanunk az általunk oly sokszor megsértett Istennek, mert csak így menekülhetünk meg az örök kárhozat tüzétől. Engedd belátnunk, hogy rengeteget vétkeztünk és Isten különös kegyelme nélkül sohasem tehetnénk eleget bűneinkért. Hozzád fordulunk jóságos Anyánk, kegyes Boldogasszonyunk, és kérünk, hogy könyörögd ki Istentől számunkra a bűnbocsánattal együtt a töredelmes bűnbánati lelkületet is, amely képes lesz minket elszakítani a hiú világ szeretetétől és örökre egyesíteni bennünket Istennel. Amen

Lourdes-i KILENCED állandó részei