5. jelenés ‐ február 20., szombat

A jelenések híre mindjobban elterjedt. Egyesek csodálkoztak és imádkoztak, mások azonban gúnyolódtak és kinevették a „hiszékenyeket”. Abban azonban mind megegyeztek, hogy maguk is látni szeretnének valamit.

A hét utolsó napján többezren tolonganak a barlang körül. Bernadett ezen a napon, megérkezése után, negyven percig imába merülve térdel a jelenés előtt. Tekintete állandóan a barlangra szegeződik, miközben arcán semmihez sem hasonlítható báj tükröződik. Arca mintha fénylene. Tekintete ragyog, néha‐néha fátyolossá válik; s ilyenkor könny borítja szemét. Arckifejezéséből egy jóságos személy jelenlétére lehet következtetni. Amint a későbbi feljegyzésekből kitűnik, a jelenés annyira leköti figyelmét, hogy a jelenlevő tömegről semmit sem tud. Ez alkalommal nem beszél arról, hogy mit lát és mit hall, mindössze annyit mond, hogy imát tanult a Szűzanyától.

6. jelenés ‐ február 21., vasárnap

Bernadett reggel 6 órakor érkezett a barlanghoz.
A hatalmas tömegben alig tudott magának utat nyitni és a megszokott helyre menni. Az emberek hangosan éltették. Ezen a napon ott volt a megfigyelők között Dozous (ejtsd: Duzó) doktor is. Elismerte a jelenések természetfelettiségét. Azért jött, hogy a tudomány szavával, és annak nevében leleplezze, ahogyan ő mondta, a beteges gyermek képzelődéseit. Amikor látta, hogy a kislány az elragadtatás alatt is megőrizte önuralmát és öntudatát, ami abból látszott, hogy Bernadett a mellette levőknek többször odanyújtotta elaludt gyertyáját meggyújtásra, s emellett az orvos érverését és szívműködését is rendesnek találta, megállapította, hogy nem hisztérikus képzelgéssel áll szemben. A látomás idején az orvos megfigyelhette, hogy a kis látnok arca egyszer elszomorodik és két nagy könnycsepp pereg végig arcán. Mint később Bernadettől megtudta, ez azért történt, mert a szép hölgy is szomorúan nézett a távolba, majd így szólt Bernadette‐hez: „...imádkozzék a bűnösökért!”

Bernadettet nem érdekelte a sokaság. Nern törődött azzal, hogy kíváncsian bámulják. Ez a szentek viselkedési módja. Mi viszont elismerést várunk, talán a bókot is jó néven vesszük, örülünk a dicséretnek, vagy az elismerő tapsnak.

Kérdezzük meg magunktól: vajon, ha a Szűzanya ránk tekintene, tőle is elismerést és dicséretet érdemelnénk? Mária arcát szomorúság borította el, amikor a bűnösökről szólt, akik között mi is ott vagyunk. Alázatosságra kívánunk törekedni, amit úgy érhetünk el, ha megismerjük önmagunkat. Lelkünk kimondhatatlanul sokat érhet, ha az Úr Jézus kész volt érte meghalni. Üdvösségünk szempontjából sorsdöntő, ha Mária szomorkodik bűneink miatt. Kerüljük tehát a bűnt és imádkozzunk magunk és mások lelki üdvéért.

Szeplőtelenül fogantatott Szűz, Isten Anyja, Mária! Isteni szent Fiad példája szerint különös gondot fordítasz a bűnösökre. Viselkedéseddel eszünkbe juttatod a Megváltó szavait: „Nem a jókat jöttem hívni, hanem a bűnösöket!” Amint az Úr azért jött a földre, hogy a bűnösöket megmentse, te is az elesettek érdekében lépsz elénk, amikor azt kívánod, hogy veled együtt imáinkkal ostromoljuk értük az irgalom Istenét. Ezért biztatod Bernadettet engesztelő imára. Készséggel engedelmeskedünk kérésednek, bár tudjuk, hogy a mi imáink, sajnos, kevés eredménnyel járhatnak, mert mi magunk is méltatlanok vagyunk szent Fiad kegyelméhez. Csak te lehetsz a menedékünk, te vagy a bűnösök szószólója, kérünk tehát, engedd meg, hogy a te imáddal egyesítsük a miénket. Ha veled együtt imádkozunk, nem férhet kétség imádságunk meghallgattatásához és képesek leszünk kiesdeni a mi magunk és bűnös embertársaink igazi és állandó javulását. Így a te közvetítésed által munkálkodhatunk az örök üdvösség elnyeréséért. Amen.