Szeptember 25-én tartották a Fájdalmas Szűzanya-búcsút a gyöngyösi Sarlós Boldogasszony-templomban. Az ünnepre az egész ország területéről és számos határon túli településről érkeztek zarándokok, akik magukkal hozták közösségük hordozható Mária-szobrát. A szentmisét Dobszay Benedek OFM celebrálta.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A kétnapos búcsúünnep első esti szentmiséjét szeptember 24-én, szombaton Berhidai Piusz ferences magiszter mutatta be, ezt követően gyertyás körmenetet tartottak. A gyöngyösi ferences templom egész éjjel nyitva állt, várta az imádkozó híveket, éjfélkor pedig az elhunytakért mutattak be szentmisét.

A vasárnapi program reggel hat órakor zsolozsmával kezdődött. A tízórás szentmise előtt a Mária-szobrot hordozó, több mint ötven zarándokcsoport a templom melletti téren felállított oltár előtt vonult fel, majd az oltár két oldalán helyezték el a szobrokat, a hívek énekei kíséretében. 

A „Mária-hordozó” fiatalokat tizenegy évvel ezelőtt gyűjtötte egybe először a gyöngyösi búcsú alkalmából Kárpáti Kázmér ferences testvér. Azóta évente találkoznak, hozzák településük szépen feldíszített, virágokkal ékesített hordozható Mária-szobrát. Évről évre különleges látvány, amint fiatalok, gyerekek, felnőttek, idősek szép, díszes népviseleteikben felvonulnak, méltóságteljesen és látható büszkeséggel, és vállukra emelik a Mária-szobrokat, így fejezik ki tiszteletüket a Fájdalmas Szűzanya iránt, akinek kegyszobra a gyöngyösi ferences templom oldalkápolnájában található. Az Aranypietának is nevezett kegyszobor 1680 körül készült. A Jézus oldalán és kezén található sebhelyek mintha édesanyja, Mária testével is összeforrnának, kifejezve Isten anyjának Fiával közösen vállalt szenvedését.

Az ünnepi szentmisét a szabadtéri oltárnál, a mintegy hatezer zarándokkal zsúfolásig megtelt téren celebrálta Dobszay Benedek ferences tartományfőnök, aki bevezető szavaival arra hívta fel a figyelmet, hogy Szűz Máriát kitüntette az Úr a szenvedéssel, azzal, hogy ott állhat a kereszt alatt. A tartományfőnök arra buzdított a híveket, gondolják át, mit jelent ez, és kérjék az Úrtól, hogy megnyugvással tudják elfogadni a szenvedést, amely – mint az Úr kegyelmének a lehetősége – értelmet nyer.

Dobszay Benedek homíliájában az öröm és a szenvedés kettős jelenlétéről beszélt a hívő ember életében. Hangsúlyozta, az egyház az öröm egyháza, a jó hír pedig örömhír. Ezért jó lenne, ha az egyház megmutatná, hogy az öröm közössége. Ha meg tudnánk mutatni, hogy jó itt lenni, hogy Istennel lenni öröm.

Ugyanakkor benne van ebben a kísértés is: sok egyházi közösség így indul, és amikor találkozik a nehézségekkel, nem tud mit tenni. Az élet része a kereszt, a nehézség, a szenvedés, a fájdalom is. Krisztus követői azonban megtapasztalják, hogy nem a szenvedésé az utolsó szó, hanem a feltámadásé – folytatta a szónok. 

Tekintsünk a keresztre – buzdított Dobszay Benedek, és a hívek elé vetítette Jézus kereszthalálának jelenetét. Szavai által megelevenedtek Mária érzései: egy édesanya elveszíti gyermekét, akiről kevesen tudják, hogy igaz és szent.

Fájdalmas érzés lehet, hogy csalónak, gonosznak tartják a gyermekét – fogalmazott a ferences tartományfőnök, majd személyes élményével folytatta: ő maga is valami hasonlót tapasztal, amikor a börtönben látogatja a rabokat. Jönnek a hozzátartozók, méregetik egymást, szóba is elegyednek, de láthatóan ott van bennük a szégyen is. A hozzátartozóik iránti szeretet mégis odaviszi őket, legyőzik a szégyent.

Mária életében már régen elhangzott prófécia teljesül be a kereszt alatt: a szívét tőr járja át. De beteljesedik vajon a remény is? – tette fel a kérdést Benedek testvér, majd tovább gondolkodott a Szűzanya érzéseiről: ott lehet szívében a magány érzése, hiszen a tanítványok szétszéledtek, csak néhány ember maradt körülötte. A szenvedés pillanatában Mária jelen van, és ennek a jelenlétnek értelme van. Nem tudja megszabadítani fiát a haláltól, de jelen tud lenni.

Ebben mi is kapcsolódhatunk hozzá: szűk és tágabb környezetünkben jelen lehetünk a szenvedés, a megaláztatás pillanataiban akkor is, ha tehetetlenek vagyunk. Értéke és értelme van annak, ha együttérzéssel jelen vagyunk, támogatjuk a másikat, hogy kibírja a szenvedést. A jelenlét életet ad, erőt ad a továbbinduláshoz – hangsúlyozta a ferences tartományfőnök.

Majd tágabb horizontot vetítve a hívek elé emlékeztetett rá, hogy rendtársaik jelen vannak a Szentföldön, a Közel-Keleten is, ahol sok a szenvedés.

Nem tudják megoldani korunk drámai helyzeteit, de jelen tudnak lenni, ott vannak a szenvedők mellett, legyenek azok keresztények vagy más vallásúak – fogalmazott Dobszay Benedek.

Ezt követően a szentmise szónoka hétköznapi életünk konfliktushelyzeteiről beszélt és arra buzdított, ne meneküljünk el akkor sem, ha megoldhatatlannak látszik egy nézeteltérés. Ne hagyjuk magára a másikat. Mária ott áll a kereszt alatt, a helyzet feszültségében, tehetetlenségben – de jelen marad szent fia számára.

A szentlecke – Pál apostolnak a zsidókhoz írt leveléből vett részlet – úgy beszélt Jézusról, mint aki a szenvedésből engedelmességet tanult. Nézzünk Jézusra a kereszten: az életét adja értünk. Egész életében jelen van az engedelmesség, mégis fejlődnie kell benne egészen addig, hogy a halált is engedelmesen fogadja el, mint a megváltás útját – folytatta homíliáját a gyöngyösi búcsún a ferences tartományfőnök.

Végül pedig hangsúlyozta, Mária fájdalmában és Jézus szenvedésében is ott van valami az örömhírből: már meg vagyunk váltva, minden szenvedésnek és fájdalomnak van értelme. Nem vagyunk egyedül, velünk van az Úr, aki megtapasztalta a szenvedést és édesanyja, aki átélte ezt a szenvedést, mégis reménnyel és hittel telve volt jelen.

A szentmisét követően körmenetben vonultak fel a hívek a Mária-szobrokat hordozva, majd közösen elénekelték a gyöngyösi Úrangyala imádságot. A kétnapos búcsúünnepet vasárnap este a lorettói litánia és szentmise zárta.

Fotó: Merényi Zita

Videó: Szent István Televízió, Eger

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír