Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe az egyik legrégibb Mária-ünnepünk, az angyali üdvözlet csodája, a tavasz születése, az élet kibontakozásának ünnepe. Gábriel, a hírvivő arkangyal ekkor vitte meg Máriának Krisztus megtestesülésének örömhírét.

Az ünnep elnevezése latinul Annuntiatio Beatae Mariae Virginis, először a 7. század végén I. Sergius pápa használta az Annuntiatio Domini névvel, akkor még az Úr ünnepeként számon tartva, amit a keleti egyház is ünnepelt. December 25-től, Krisztus születésétől kilenc hónapot visszaszámítva kapta meg helyéül március 25-ét, ám nagypéntek miatt idén április 4-re esik. A magyar hagyományban is fontos helyet foglal el, amit már különlegesen elnevezése is mutat. Ez abból ered, hogy nálunk a fákat ez idő tájt szokták oltani. A Winkler-kódex (1506) naptárában és a Debreczeni-kódexben (1519) a „Gyümölcsoltó” néven szerepel. A Müncheni kódex (1466) naptárában „Máriának hirdetete napja”, a szegedi eredetű Lányi-kódexben (1519) „Testfogadó Boldogasszony”, az Érdy-kódexben (1526 k.) „Asszonyunk Szűz Máriának szeplételen foganatja”, a lőcsei kalendáriumban (1642) „Boldogasszony fogadása”, a moldvai csángó Gajcsána falujában „Gyimőcsótó”. Keresztény ünnep, de gyökereiben megtalálhatjuk az ősi Boldogasszony vagy Boldoganya alakját, akit gabonával, gyümölccsel ábrázolnak. Az Üdvözlégy és az Úrangyala imádságaink ihletője is ez az ünnep.

Ferences hagyományból ered, hogy aki ezen a napon ezer Üdvözlégyet elimádkozik, annak jót kívánása teljesül. Padányi Bíró Márton, a 18. század jeles veszprémi mecénás püspöke jegyezte fel a leborulás hagyományát, mely szerint a miséző pap és asszisztenciája e napon az oltár előtti legalsó lépcsőfokon leborul, így tisztelve az isteni kegyesség kinyilatkoztatott titkát. Gyöngyöspatán hajnali háromkor végzik az asszonyok a Gyümölcsoltó Boldogasszony litániáját, mert hitük szerint akkor érkezett Gábriel Máriához.

Számos népszokás, hiedelem is kapcsolódik az ünnephez. Például Göcsejben szokás, hogy amelyik fát e napon oltják, azt nem szabad levágni, letörni, mert vér folyik belőle, s aki mégis megteszi, az megvakul, halála után pedig az örök kárhozatra jut. A gyermekre vágyó asszonyok e napon óránként imádkozva a Szűzhöz, majd férjükkel érintkezve bizonyosan várandósak lesznek. Székesfehérvár-Felsővároson a déli Úrangyala harangszava idején sorra rázzák a gyümölcsfákat, hogy bő termést hozzanak. Kiszomboron e napon eltüzelik a gyümölcsfákról lemetszett gallyacskákat, hogy a férgesedést megakadályozzák. Sok helyen jelölik meg a szemzett fát piros szalaggal, szalmakoszorúval.

Az ünnep képzőművészeti ábrázolásai mind a keleti, mind a nyugati egyház művészetében igen fontos helyet foglalnak el. A Jézus élete ciklusok első jeleneteként szerepel, s természetesen a Mária életét mutató ábrázolássorokban is az egyik legfontosabb elem. Az angyali üdvözletnek, annuntiatiónak nevezett jelenettípus művészi ábrázolásainak legtöbbjén Gábriel arkangyal és Mária kettőse látható abban a pillanatban, amikor az angyal közli az Istenszülővel kiválasztottságának hírét, illetve a további történéseket. A jelenetek bibliai forrása Lukács evangéliuma. A keleti egyházban az ikonosztázon állandó helye van e képtípusnak: a Királykapu, ahol Mária kezében mindig orsót tart. Ennek és a keleti egyház műalkotásainak népszerű forrása volt a lukácsi sorokon kívül Jakab protoevangéliuma, melyet a nyugatiak a korai időkben elutasítottak, ám a 12–13. században felelevenítették, aminek eredményeként több új elemmel színesedett az angyaliüdvözlet-ábrázolás típusa.

Az egyik legkorábbi megjelenése az angyali üdvözlet témájának a 2. századból származik, s a római Priscilla-katakombában található (1. kép). Itt Máriát ülve látjuk, az angyal mellette áll, s szónokias kéztartással adja hírül a Megváltó fogantatását. A 4–5. századi ábrázolások leginkább ebben a pozícióban mutatják az Istenszülőt, néha orsót vagy gyapjút tart a kezében, illetve egy másik típusa, amikor egy kútnál vagy forrásnál vízmerítés közben érkezik hozzá az égi küldött, aki néha szárny nélkül jelenik meg, s a jobbját szónokian emeli fel. Így láthatjuk a 400 körül készült ravennai, ún. Pignatta-szarkofágon is (2. kép). Ezek forrása szintén a Jakab protoevangélium. Érdekes variánsa a témának a római Santa Maria Maggioréban lévő 432 és 444 közt készült mozaik, melyen az angyali üdvözlet jelenete a Jézus születése ábrázolás helyettesítője a ciklusban (3. kép). Mária római előkelő öltözetben, fején diadémmal trónol egy épület szomszédságában, trónusa mellett egy kosár gyapjú, a kezében orsóféleség, körülötte négy angyal, felette a Szentháromság galambja, illetve Gábriel arkangyal lebeg, és rá tekint. Az épület általában a jeruzsálemi templomot jelenti, ahol a gyermek Mária nevelkedett, de megjelenhet Szent József házaként is, vagy Mária szüleinek házaként.

A középkorban gyakran helyeznek Mária mellé egy szolgálólányt, aki istenanyai méltóságára utal. Így láthatjuk a szepesdaróci templom 1320 körül készült falképén is (4. kép). Mária egy toronyszerű épület mellett áll, aminek aljában, jóval kisebb méretben üldögél egy szolgálólány, a torony másik oldalára pedig Gábriel érkezik felemelt karokkal. Későbbi változatai a témának, amikor Mária angyalok között látható, akik alkalmanként koronát tartanak a feje fölé. A 11. századi nyugati ábrázolásokon az orsó gyakorta könyvre cserélődik, ami utal egyrészt a bölcsességre, amit a középkorban Salamon bölcsességével kapcsoltak össze, másrészt arra, hogy a Szűz ismeri az Isten igéjét. Ennek egyik forrása a Szent Bonaventurának vagy Johannes de Caulibusnak tulajdonított Meditationes Vitae Christi (Elmélkedések Krisztus életéről) c. 13–14. századi érzelmes, drámai elmélkedés, mely igen népszerű volt egészen a 17. századig, s nagy hatással volt az irodalomra és a képzőművészetre. A kötetben az angyali üdvözlet leírásakor Mária Izajás próféta könyvét olvassa, s az előtte lévő nyitott könyvben gyakran olvasható az „Ecce virgo concipiet” kezdetű sor: ,,Ezért az Úr maga ad nektek jelet: Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el” (Iz, 7,14). A könyv fekhet Mária ölében vagy tarthatja a kezében, mint Simone Martini táblaképén (5. kép), vagy egy olvasópulton látható, ahogyan Leonardo munkáján is (6. kép), s előfordul, hogy maga Izajás próféta is helyet kap az ábrázoláson, ahogyan például Matthias Grünewald Isenheimi oltárának Angyali üdvözlet tábláján (7. kép), ahol a szamárhátív fölött látható a szobrászati díszítés részeként.

Gábriel, a hírvivő arkangyal többnyire szárnnyal, dicsfénnyel s a küldötti pálcával látható, mely lehet keresztes, liliomos végű (8. kép), tarthat liliom virágot (9. kép), esetleg olajágat, mely a békehozó szándékra utal. A liliom egyes értelmezések szerint itt nem a tisztaságra, hanem a paradicsomi életfára utal, amelyből a megváltás sarjadzik. A 12. században jelenik meg először a mondatszalag az ábrázolásokon, melyen a lukácsi mondatok olvashatók (10. kép). Egy különleges változat, amin Gábriel pecséttel lezárt levelet ad át Máriának (11. kép).

Az eddigiek mellett kettejük elhelyezésében is több válfaj fedezhető fel. Így például a már bemutatott Meditationes c. mű hatására alakult ki az a változat, amelyen mindketten térdelnek, Mária az Úr küldötte iránti tiszteletből, illetve mint az Úr alázatos szolgálóleánya, Gábriel pedig a kiválasztott Istenanya előtti hódolat miatt. Így láthatjuk őket Carlo Crivelli művén (12. kép), melyen egy reneszánsz város egyik utcácskáját szemlélhetjük meg részletesen a jelenet színtereként. A késő gótika óta igen kedvelték polgári intérieurbe helyezni a jelenetet, ahol minden apró tárgy saját jelentéssel bír. A keresztény ikonográfia számos szimbóluma helyet kapott Crivelli festményén is, így például a páva mint az örök élet jelképe, a sok galamb az alázatosság megjelenítőiként, az aloé növény Mária szimbóluma, hiszen egyszer hoz virágot, majd elpusztul. Mária mellett az olajos üveg tiszta és gyógyító jóságának szimbólumaként jelenik meg. A kialudt gyertya utal Gábriel minden evilági fényt felülmúló fényességére, a tök a mulandóság, az alma az eredendő bűn Krisztus általi eltörlését jelképezi. Máriához a menny egy puttófejekkel körülvett, dicsfénnyel övezett felhőjéből árad a fénysugár, mely áthalad az épület egy kis nyílásán, s a későbbi Istenszülő homloka fölé érkezik, s a Szentlélek galambja, szintén dicsfénnyel övezve, a fénynyalábon érkezik Máriához. A fénysugár gyakran Mária füléhez érkezik, mivel a fülével találkozott először az isteni szózat, s ehhez kapcsolódik az a típus is, melyben a Szűz Gábriel felé hajol. Ezek ószövetségi előképe a Zsoltárok könyvében található: ,,Figyelj, leányom, nézz, fordítsd ide füled, feledd el népedet és atyádnak házát!” (Zsolt, 45,11)

A Szentlélek szintén résztvevője az angyali üdvözlet jelenetének, Lukács szavai nyomán szerepel benne, többnyire galamb alakjában. Előfordul, hogy az Úr keze vagy fél alakja is helyet kap a kompozícióban, ez leginkább a 13. századtól észlelhető. Ezt vehetjük szemügyre a Vyšši Brodi Mester 1345 körül készített táblaképén (13. kép), melyen Mária egy gótikus fa ülőfülkében elmélkedik épp az angyal érkezésekor, aki féltérdre ereszkedve, kezében a kereszttel díszített országalmát tartva köszönti a Szüzet. Az Atyaisten egy felhőből kiemelkedő dicsfényből, áldó kéztartással kíséri figyelemmel a Szentlélek galambjának érkezését. A ferences misztika hatására egy másik változat is kialakult a 14. században: a sugárnyalábon az apró gyermek Jézus száll le Máriához, vállán keresztet tartva. Ezt láthatjuk például Heinrich Iselin és Simon Haider 1470 körül készült diófából készített különleges faragványán, mely a konstanzi Miasszonyunk-templomban található (14. kép). A gótikus szobabelsőbe helyezett jelenetet fentről az Atya is figyelemmel kíséri, Mária egy faragott térdeplőn imádkozik Gábriel megjelenésekor, aki liliomos pálcát tart kezében, amelyre a mondatszalag már rácsavarodik, ahogyan az a késő gótikában szokássá válik. A fénynyalábon a Szentlélek galambját a kicsi gyermek Jézus keresztes alakja követi, a jelenet mögötti ablakokon át egy város képe bontakozik ki. Ennek egy változata, amikor Mária mellkasa előtt láthatjuk az ágyékkötős gyermek Jézust, mely ruhadarab már a keresztrefeszítésre utal (15. kép).

A jelenet színhelye sokféle lehet, mint már eddig is láthattuk. A késő középkortól kezdve alkalmazzák a templombelsőben való megjelenítést (16. kép), aminek alapja az a gondolat, hogy átvitt értelemben Mária Krisztus egyházával azonosítható, ami összefügg az Ecclesia és Synagoga gondolatával is. Eszerint a régi, Krisztus tisztító áldozatát megelőző, bűnösnek tekintett korszak jelképe többnyire egy román stílusú épület, az új, krisztusi értékeket hordozó korszak pedig egy újabb, gótikus épület alakjában ölt testet. Így láthatjuk a Melchior Broederlam-féle Dijon oltár egyik szárnyán is, ahol a hátsó, rózsaszínes centrális épület jelképezi a régi szemléletet, az előtérben lévő fülkeszerű rész pedig az újat (17. kép). Gyakorta láthatjuk Mária mennyezetes ágyas hálószobájában a jelenetet, melynek alapja a Zsoltárok könyve sora: „mint a vőlegény, lakából úgy kel fel, s ujjong, akár a hős, aki megfutja pályáját” (Zsolt 19,6), illetve az az értelmezés, mely szerint Mária az a nászszoba, ahonnan Krisztus származik. Így jeleníti meg az eddigiek mellett például Joos van Cleve is New York-i táblaképén (18. kép). A loretói litánia szövegét követi az a variáns, amikor Mária szobája egy dobozszerű tér, melyet angyalok tartanak. Ha egy hétoszlopos építményben láthatjuk, akkor az a salamoni bölcsességgel kapcsolódik össze: „Megépítette a házát a bölcsesség, s hét oszlopát is felállította” (Péld 9,1). Mária székét vagy padját ezekben az esetekben oroszlánok díszítik, ez szintén Salamon trónusát idézi, s Mária mint a „bölcsesség széke” van jelen. Mária kapuban is megjelenhet, ha nyitott a kapu, mint például Petrus Christus művén (20. kép), akkor az arra utal, hogy a közvetítésével újra megnyílt a menny kapuja, míg ha zárt, az Ezékiel szavait idézi: ,,Az Úr így szólt hozzám: Ez a kapu legyen zárva! Nem szabad kinyitni, senki sem léphet be rajta, mert az Úr, Izrael Istene vonult át rajta, ezért kell zárva maradnia” (Ez 44,2). A tridenti zsinat (1545--63) után jellemzővé válik, hogy Gábriel népes kísérettel érkezik Máriához, mint például El Greco művén, ahol a felső rész felhőjén zenélő angyalokat ezernyi puttó koszorúzza (21. kép). A későbbi korok alkotásai nagyrészt az eddigiek variánsaiként jelenítik meg a Szűz és Gábriel találkozását.

Lovas Orsolya

KÉSZ