Aranyszavú Szent Péter

Július 30-án van az emléknapja annak az 5. századi püspöknek, aki melléknevét (Krizologosz) ékesszólásáról kapta, Aranyszájú Szent János konstantinápolyi püspök analógiájára.

Aranyszavú Szent Péter mozaikképe
egy ravennai templomban

Ő azonban a latin kereszténység ékes szavú püspöke volt. Kevéssel 400 előtt látta meg a napvilágot Forum Corneliiben (Imola). A város püspöke, Cornelius vezette el jó atyaként a papságra. Még 430 előtt Ravenna püspöke lett. A város ekkor virágzásnak indult. A nyugat-római császárok a 4. század közepétől főleg Milánóban székeltek. Amint megkezdődött a népvándorlás, a császári udvar nem volt ott biztonságban. A gótok betörtek a Római Birodalomba, ezért az akkori császár, Honorius (395–423) miniszterének és fővezérének, Stilichónak tanácsára úgy határozott, hogy székhelyét áthelyezi Ravennába. 404-től itt élt a császár, mert a várost a szárazföld felől mocsár vette körül, így könnyen meg lehetett védeni.

Aranyszavú Szent Péter tehát a birodalom nyugati fővárosának lett a püspöke. Ravenna püspökének joga lett a szomszédos egyházmegyék püspökeinek fölszentelése. Ugyanakkor maga Ravenna továbbra is Róma kötelékében maradt: a ravennai püspököt csak a pápa szentelhette föl.

Aranyszavú Péternek mintegy 180 beszéde maradt fenn. Stílusa tömör volt és megfelelt az ókori szónoklás szabályainak. Nem beszélt tovább egy negyed óránál. Forró nyári napokon nem beszélt. Nagypénteken pedig azért hallgatott, „mert eltemették a Szót’’. Beszédei szemléletesek voltak, mert arra törekedett, hogy a nép megértse. Számos ravennai templom építése fűződik a nevéhez. Részt vett korának hitvédelmi vitáiban is, ezzel ő is hozzájárult az egyház Krisztusról szóló tanításának kikristályosodásához.

Halálának pontos idejét nem tudjuk. Utolsó beszédeiben háborús veszedelemre, járványra, hadifoglyok tömegeire utal. Lehetséges, hogy a hunok betöréséről beszél, ezért valószínű, hogy 450 körül fejezhette be földi életét.

Karizmatikus szónok volt, hamar megnyerte hallgatói szívét. Sokakkal megesett, ami Ágostonnal Ambrus szószéke közelében: a szavak behatoltak a lélekbe, és a hallottakat nem lehetett semmibe venni, akarva-akaratlan hatottak: irigységgel telt udvaroncok vetélytársaikat előnyben részesítették; zsugoriak és fösvények szétosztották gyűjtött javaikat a szegények között. Vége szakadt az erkölcstelen játékoknak és táncoknak, a halódó antik világ e kísérőjelenségeinek. Tévtanok hívei megtértek és felvételüket kérték az egyházba. Egy nap a szószéken elhagyta a hangja: a túlzott erőfeszítéstől megbénultak a hangszálai. A nép hangosan feljajdult a templomban, és nem akart lecsillapodni. Sokan a nyolc hónap alatt, míg nem hallhatták, annyira szomorúak voltak, mintha személyes gyász érte volna őket.

Néhány részlet Aranyszavú Szent Péter beszédeiből:

A hazatért tékozló fiúval ezt mondatta: Mindent elveszítettem, amit csak egy fiú elveszíthet, de az Atya abból, ami őt Atyává teszi, semmit nem veszített el.

Az év végi népünnepélyek túlkapásai ellen így emelt szót: Aki az ördöggel mulat, az nem ünnepelhet Jézus Krisztussal.

Szentelése évfordulóján elmondta, hogy szerinte milyennek kell lennie a püspöknek: Jól együtt kell működnie az állam vezetőivel, az öregek iránt tisztelettel kell viseltetnie, a fiatalokat jósággal és szeretettel kell megnyernie, a paptestvéreket és a gyerekeket pedig szeretnie kell; mindenben Krisztus szabad szolgájának kell bizonyulnia.

A Miatyánkról: Krisztus azért tanított meg röviden imádkozni, mert gyorsan meg akarja adni, amit kérünk… Menjünk hát, gyermekeim, ahova az irgalom szólít, a szeretet vonz, a vágy hív! Istent, az Atyát érezze a szív, mondja a nyelv, szólítsa a lélek, és minden, ami bennünk van, legyen nyitva kegyelmének, s ne a félelemnek, mert a bíró Atyává változott, s nem azt akarja, hogy féljük, hanem hogy szeressük.

A ravennai egyház 9. századi püspökkönyve szerint Szent Péter Ravenna mellett nem december 2-án, hanem július 31-én halt meg. Ünnepét 1729-ben vették fel a római naptárba, december 4-re, és a hit és erkölcs tanítása terén kifejtett tevékenységéért az egyháztanítók sorába emelték. 1969-ben emléknapját áthelyezték július 30-ra.

Istenünk, ki Aranyszavú Szent Péter püspöködet a megtestesült Ige apostolává tetted, közbenjárására kérünk, engedd, hogy üdvösséged misztériumait a szívünkben szüntelenül szemléljük, és tetteinkkel tanúságot tegyünk róluk!

(A www.katolikus.hu alapján)/Vasárnap Katolikus Hetilap