Keresztes Szent Pál
Október 19.

Misztikus, a passzionista rend lapítója. 1694-ben született egy 16 gyermekes ovadai (Itália) családban. Polgári neve Danei Pál Ferenc volt, a keresztes előnév sajátos lelkiségét jelzi: a szent keresztnek és Krisztus szenvedésének különleges tisztelete jellemezte egész életében.

Sajátos kapcsolata a szenvedéssel életrajzából is kiolvasható. Korán árván maradt. Apja szándéka szerint kereskedőként dolgozott. 1713-ban tért meg úgy igazán plébánosának egyik prédikációja hatására. Ettől kezdve munkája mellett a plébánián hitoktatással foglalkozott, miközben plébánosa sok próbának vetette alá, mert valójában zavarba hozta a fiatalember rátermettsége. Gyóntatója, Don Cerutti pedig gőgnek minősítette szokványostól eltérő, komoly lelki életét.

Az alessandriai püspök, Francesco di Gattinara, aki barnabita szerzetes volt, jobban megértette őt, és az imádságai során kapott indíttatást a Krisztus szenvedéseit személő és hirdető szerzetesrend megalapítására komolyan vette, így 1720. július 22-én megáldotta és átadta Pálnak az általa megálmodott ruhát, amely később a passzionisták rendi ruhája lett, és amelyen ez a felirat olvasható: Jesu Christi Passio. Egyelőre azonban csak ő viselhette, szerzetesrend alapításához ugyanis akkor pápai engedély kellett.

A bensőséges misztikus élményben kapott életfeladat megvalósításához még nagyon sok imádságra, küzdelemre, kitartásra volt szüksége. Remete lett az Orbetello közelében levő Argentaro-hegyen. Itt írta meg a rendszabály első változatát. Mindenről lemondott, sokat vezekelt, szegényeknek és betegeknek szolgált. Majd Rómában társaival együtt egy kórházat vettek át, és ekkor a pápa, XIII. Benedek szorgalmazta, hogy szenteljék őket pappá. Ez fokozatosan meg is történt, a kórház irányítására azonban nem voltak felkészülve, ezért visszavonultak a remeteségbe, és onnan missziós prédikátorokként járták a környéket. Társakat gyűjtött maga köré, de eleinte sokan elhagyták, mert nem bírták a kemény életformát, csupán János öccse maradt vele mindvégig. Rendjét, teljes nevén A Szent Keresztről és a mi Urunk Jézus Krisztus kínszenvedéséről nevezett Sarutlan Papok Kongregációjátcsak később alapíthatta meg: az első ünnepélyes fogadalomra 1741-ben kerülhetett sor, a jóváhagyás ennél is később érkezett. A kongregáció tagjainak negyedik fogadalma, hogy különleges gondot fordít a szenvedő Krisztus követésére és hirdetésére. Ennek megfelelő sajátos rítus avatja be az újoncot is a közösség életébe.

Pálnak nehéz megpróbáltatásokat kellett elszenvednie a meg nem értés és magárahagyottság miatt, emellett sokféle betegség is gyötörte, viszont mindezt türelmesen, sőt örömmel viselte. Nagyhatású beszédeket tartott, sokakat megtérített. 1771-ben női kolostort is alapított. 1773-ben szerzetük megkapta a római Szent János és Pál templomot a Celio-dombon. Idetelepült mint rendfőnök, és itt halt meg 1775. október 18-án. IX. Piusz pápa 1867. június 29-én szentté avatta.

Lelki hagyatéka: a kereszt misztikája. A szabályzaton kívül lelki naplójában és több mint kétezer levelében hagyta az utókorra. Lelkiségét Szalézi Szent Ferenc, Keresztes Szent János, Avilai Szent Teréz és Tauler ihlette, de természetesen sok sajátos vonása van. A két karmelita szenttől például talán abban különbözik leginkább, hogy a szenvedés misztikáját intenzíven apostoli küldetésként élte meg. A szenvedésre nem csak azért vágyott, mert benne Krisztussal egyesülhetett: a szenvedés számára elsősorban a szeretet műve, ami cselekvésre sarkall.

Összeállította Farmati Anna