A Mariazellt és Csíksomlyót összekötő Mária Maraton kerékpárosai és futói 23 napra tervezett 1300 kilométeres útjuk 10. napján haladták át Budapesten. Erdő Péter bíboros áldásával indultak tovább céljuk felé, aki azért imádkozott, hogy teljesüljenek a maratonista zarándokok felajánlott kérései.

KÉPGALÉRIA – Klikk a képre!

A zarándokok csaknem az út felénél járnak. Mögöttük tíz nap kánikula. Napi tizenkét liter víz, ötezer elégetett kalória, három pár cipő. Boldog órák, amelyeket a közösség, a befogadás, a feltöltődés, a baráti figyelmesség jelent számukra, és kritikus pillanatok, amikor az embert csak a szíve viszi előre. A Mária Maraton futóival és kerékpárosaival június 27-én találkoztunk a budapesti megállójukon. Csíksomlyó felé Erdő Péter bíboros áldásával indultak tovább.

Ritka, hogy ultramaraton-futók olyan sorozatfutásra adják a fejüket, amikor ezerháromszáz kilométert kell megtenniük huszonhárom nap alatt. Frank Tibor és fiatal barátja, Veress Béla erre vállalkozott, amikor június 18-án tizenegy kerékpáros társaságában elindult a Mária Maratonon Mariazellből Csíksomlyóra. Kánikulában, a tűző napon tesznek meg hatvan-hetven kilométert minden egyes napon, hogy július 10-én megérkezzenek Csíksomlyóra.

A zarándokok az út során számos településen megálltak már, eddig Kőszegen, Sárváron, Celldömölkön, Pápán, Bakonybélben a Szent Mauríciusz-monostorban, Majkon, Véretessomlón és legutóbb Budapesten. A falvakban és a városokban plébániai közösségek, iskolák, óvodák művészeti csoportjai fogadják őket, s mindenhonnan úti áldással mennek tovább.

Erdő Péter bíboros a zarándoklelkületről beszélt a budapesti találkozón: az emberek általában egy-egy kérésüket felajánlva indultak útnak. A középkorban a zarándokok általában a bűnbocsánat reményében tették meg az utat, amelyet vezeklésnek szántak. Ma életünk, családunk, nemzetünk számára kérünk segítséget fontos gondjainkban. E kérések beteljesülését kívánta a zarándokok számára a főpásztor, és arra kérte őket, otthonaikba visszatérve járjanak majd éber szemmel, hogy észrevegyék, ha változást történt az életükben, és figyelmesen kutassák, hogyan hallgatta meg Isten a kérésüket.

A zarándokút kezdeményezője a misszió új lehetőségeit felkaroló Mária Rádió volt, a szervezést pedig a Mária Út Egyesület vállalta magára – tudtuk meg Szabó Tamástól, aki mindkét szervezet elnöke. Az embereknek ma szükségük van újdonságokra, átütő élményekre ahhoz, hogy képesek legyenek a változásra. A zarándoklat erre kínál kiváló lehetőséget, hiszen a fizikai kihívás folyamatos megújulásra készteti az úton lévőt. Sokan gyalogosan indulnak neki a távnak, de a futás, a kerékpározás is felkelti az érdeklődést. A huszonhárom nap alatt megtett ezerháromszáz kilométer valóban nagy fizikai teljesítményt jelent, de a Mária Maraton sokkal több ennél – mondja Szabó Tamás. Hozzátartozik a küzdelem a kihívásokkal és a közösségi lét, de megadja a taposómalomból való kiszakadás, a mindennapi gondoktól való eltávolodás, a szabadulás élményét is.

Ez a mindössze tíz-tizenöt emberből álló, maroknyi csapat leképezi társadalmunkat. Vannak közöttünk vallásukat gyakorlók, és templomban még soha nem járt zarándokok is. A mi dolgunk, hogy alkalmat teremtsünk számukra a találkozások megszületéséhez. A többi mindenkiben magában történik. Mi adjuk a lehetőséget, és a Lélek az, aki megszólít, s működésének köszönhetően egy új út indulhat el az emberben – fogalmaz Szabó Tamás.

A találkozások nyújtotta élmények fontosságát hangsúlyozza az egyetemi alapképzését éppen most befejezett pécsi kerékpáros zarándok, Roll András. Úgy jelentkezett az útra, hogy senkit sem ismert a résztvevők közül, ám a tizedik napra már egy összekovácsolódott közösség tagjaként érkezett Budapestre.

A Mária Maraton teljesítése a futók számára jelenti a legnagyobb kihívást. Frank Tibor ultramaratonista általában százötven kilométert fut hetente. Most több mint három héten keresztül napi hatvan-hetven kilométert kell megtennie. Ez nagyon komoly megerőltetést jelent a szervezet számára, főképpen akkor, ha olyan nagy a hőség, mint az elmúlt két hétben. A fáradtság hullámokban jön, van, hogy csak a „szívem visz előre” – mondja Tibor két kritikus napra visszaemlékezve. De aztán újra és újra rácsodálkozik a tájra, megéli a közösség támogatását, figyelmét és az emberek nyújtotta meleg fogadtatást, amely mindig kizökkenti elcsigázottságából, és feltöltődést jelent számára – vallja a sportoló.

Megtudjuk, hogy futás közben egymást váltják a csendes, elmélkedéssel töltött szakaszok és a beszélgetések egy-egy baráttal, Veress Bélával vagy a hosszabb-rövidebb szakaszokra becsatlakozókkal. Tibor hozzáteszi: fontosak a magunkba zárkózások is, ilyenkor rendezi az ember a gondolatait. Amikor arra kell koncentrálni, hogy haladjunk, olyankor le kell tenni minden fizikai és lelki terhet, különben nem tudunk teljesíteni. Kell a meditáció, a számvetés is, annak tisztázása, hogy mit csináltunk jól, és mit kellett volna másképp. Aztán mindez letisztul, és megerősödik bennünk, hogyan tovább. A szellemnek, a léleknek és a fizikumnak egységben kell lennie, mert ha valamelyik gyenge, akkor elakadunk. Sokat jelentenek az esti beszélgetések is, amelyeket a csapat lelkipásztora vezet. Ilyenkor átbeszéljük, hogyan éltük meg a napot, és megosztjuk egymással az élményeinket. Ez erősíti a közösséget, és erőt ad a folytatáshoz. Akárcsak az, hogy a kritikus napokon, amikor fáradtan megérkezünk, vannak, akik örömmel várnak, tapsolnak, átölelnek. Olyan ez, mint amikor az autó tankját teletöltik a benzinkúton. Ez történt velünk most Budapesten is.

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír