Boldogságos Szűzanya neve napját ünnepeljük, ami egyben Kegyhelyünk őszi búcsúja is (Csíksomlyó)

Az évközi 24. vasárnapon itt a csíksomlyói kegytemplomban a Boldogságos Szűzanya neve napját ünnepeljük, ami egyben Kegyhelyünk őszi búcsúja is.

  Mária Szent Neve tiszteletének elterjedésében óriási szerepet játszott a passaui Mariahilf, azaz a Mindenkor Segítő Szűz Mária kegyképének a tisztelete.
A történelmi följegyzésekből tudjuk, hogy IV. Mohamed török szultán vezette Bécs ostroma alatt I. Lipót német-római császár, magyar és cseh király és udvara Passauba menekült, és ott könyörgött a kapucinus Mariahilf-kolostor kegyképe előtt a keresztény győzelemért. 
A keresztény hadakat III. (Sobieski) János lengyel király (1674-1696) vezette, aki még hadba indulása előtt a Czestochova-i Mária kegykép előtt imádkozott a győzelemért. A keresztény csapatok a „Mária, segíts!” - kiáltással indultak csatába a törökök ellen és 1683 szeptember 12-én a lengyel király vezette sereg, 70.000 katonája döntő győzelmet aratott a török sereg 150.000 katonája felett, mely valóban isteni csoda volt.

  A győzelemért hálából I. Lipót császár felépíttette Bécsben a Mariahilf templomot. A pápa, Boldog XI. Ince (1676-1689) pedig szeptember 12-ét Szűz Mária Szent Neve ünnepévé nyilvánította hálából a Szűzanya közbenjárásáért, a kereszt diadaláért a félhold felett.
Mint ismeretes, a kahlenbergi győzelmet hamarosan, alig 3 évvel később követte Buda felszabadítása is, amelyet szintén Mária közbenjárásnak tulajdonítottak. A század pestisjárványai alatt is hathatósnak, foganatosnak érzik Mária segítségét. Ettől kezdődően szívesen választják az új templomok, kápolnák titulusául Mária nevét…

  De mit is rejt magába, mit jelent a héber Mirjam magyar megfelelője, a Mária név? A görög szentatyáknál három értelmezése szerepel szorosabb értelemben: Úrnő, megvilágosító, tengernek mirhája, illetve Szent Jeromos 'a tenger csillagának' mondja. A Mária név megfelelőit megtaláljuk tágabb értelemben az Üdvözlégy, a lorettói litánia és a többi imádságoknak a Boldogságos Szüzet megszólító invokációiban.

  Ezek az invokációk szebbnél szebb és tartalmasabbnál tartalmasabb kifejezésekkel szólítják meg a kegyelemmel teljes názáreti lányt, Máriát, Jézus anyját. Ha sorra vennénk mindegyiket és átgondolnánk, hogy mi is rejlik az egyes megszólítások mögött, igazából csak akkor döbbenhetnénk rá, hogy valójában kicsoda ez a szeretetreméltó, csodálatos, segítőkész názáreti lány, és az a csodatévő hatalom, amivel rendelkezik, honnan is ered?

  A mai alkalommal, az ő neve napján, a sok megszólítás közül, a lorettói litániából csak egyet szeretnék kiragadni, mégpedig a „Frigynek szent szekrénye”- invokációt.
Fontos tudnunk, hogy a bibliai kinyilatkoztatás Ószövetségi része előrevetíti az Újszövetségit, s az Újszövetségi beteljesíti az Ószövetségit… hogy az első századbeli keresztények és a korabeli zsidó nép ismerte fejből az Ószövetséget, s könnyen észrevette a kapcsolatot az ószövetségi írások között és aközött, amit az apostolok nekik hirdettek.
Az ószövetségi választott nép az Írások, a Biblia mellett még egy dolgot becsült nagyon, mégpedig a Szövetség Ládáját, a Frigynek szekrényét, ami számukra mindig Isten jelenlétét bizonyította, és amit a jeruzsálemi templom szentek szentjében őriztek a pusztai vándorlás után.
A Kivonulás könyvében (25 fejezet) olvashatjuk, hogy Isten azt parancsolta Mózesnek, hogy a pontos méretek alapján készítse el a szövetség ládáját és kívül-belül vonja be színarannyal, mert az Úr veszi birtokba, és a legszentebb tárgyakat helyezzék a ládába.
Az újszövetségi ember számára, a Frigy ládához hasonló szerepet tölt be a Boldogságos Szűzanya, ezért használja a Frigynek szent Szekrénye, megszólítást. Aki ismeri a teljes Bibliát, az mindjárt tudja, hogy milyen lényeges közös vonásokat fedezhetünk fel a Frigyláda és a Boldogságos Szűzanya között.

  A Láda tartalmazta: - Isten Igéjét kőbe vésve – a két kőtáblát, - a mannát, amit a pusztai vándorlás idején fogyasztott a választott nép és Áron főpap botját, amely kivirágzott (Szám 17,23).
Mária, az Újszövetség Frigyládája tartalmazta: - Isten Igéjét, aki a Szentlélek közreműködésével öltött szíve alatt testet, - Jézust, az örök élet kenyerét, - Jézust, az Örök Főpapot.
A Láda színarannyal volt bevonva kívül-belül, Isten Igéje miatt. Mária az Újszövetség ládája, a legtisztább edény, a szeplőtelenül fogantatott, hogy Isten Igéjét, a második isteni Személyt testében hordozhassa. A láda tisztelete soha sem vont el Isten tiszteletéből, viszont a tiszteletlenség a ládával szemben sértette Istent.

  Szent Lukács evangéliumában találhatók azok a párhuzamos részek, amelyek igazolják, hogy a Boldogságos Szűzanyát, Máriát hasonló tisztelet övezi, mint a szövetség ládáját.
A Kivonulás könyvében olvashatjuk: „Akkor felhő borította be a találkozás sátorát és az Úr dicsősége betöltötte a hajlékot” – a ládával együtt (Kiv 40,34). Szent Lukácsnál pedig ez áll Máriára vonatkozóan: „A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával” (1,35).
Aztán Sámuel második könyvében olvassuk, hogy: „Azon a napon félelem fogta el Dávidot az Úr színe előtt, s azt mondta magában: „Hogy jöhet hozzám az Úr ládája?”(2Sám 6,9). Szent Lukácsnál Mária idős rokona, Erzsébet ezt kérdezi: „hogy lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám?”(1,43).
Szintén Sámuel második könyvében az áll, hogy: Amikor az Úr ládája bevonult Dávid városába, Saul lánya, Michal kinézett az ablakon és meglátta, hogy Dávid király ugrál és forog az Úr ládája előtt (6,16). Szent Lukácsnál Erzsébet ezt mondja Máriának: „Lásd, mihelyt meghallottam köszöntésed szavát, az örömtől megmozdult méhemben a gyermek”(1,44).
Végül azt olvashatjuk Sámuel könyvében, hogy: „Az Úr ládája három hónapig maradt a Gátból való Obed-Edom házában”(2Sám 6,11). Szent Lukácsnál pedig „Mária még ott maradt – Erzsébetnél – három hónapig, aztán hazatért”(1,56).

  Mint látjuk az Írásokból következtethetünk arra, hogy Mária az újszövetség frigyládája.
Ahogy Isten biztosította a bárányt, Izsák helyett Ábrahám áldozatához, úgy Ő maga készítette az új ládát is, Máriát, a frigynek szent szekrényét. Így, mielőtt a Magasságbeli ereje beborította volna a názáreti szüzet, az angyal már mondhatta Máriának: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes!”- mert Isten megőrizte Máriát a bűn mocskától a szeplőtelen fogantatás által.
A Krónikák első könyvében láthatjuk, hogy milyen nagy tisztelettel övezték a választott nép fiai az Úr szövetségének ládáját, hogy milyen nagy pompával vitték át az Úr ládáját Obed-Edom házából Jeruzsálembe, hogy „Egész Izrael kísérte az Úr szövetségének ládáját örömujjongás és harsonazengés közepette, trombitaszó, cintányér, hárfa és citera kíséretében” (15,28). Jézus mondta egy alkalommal: „Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni” (Mt 5,17) – azaz beteljesíteni az ószövetséget. Bizonyos értelemben vonatkozik ez a szövetség ládájára is, talán éppen azért tűnt el az ószövetségi láda a babiloni fogság idején, hogy helyét átvegye az új, az új Éva, akiben Jézus anyját, Máriát tiszteljük.
A régi szövetség ládája tiszta volt és szeplőtlen, az újszövetség ládája, Mária is tiszta és szeplőtlen, azaz bűntelen. A bűnös emberiség nem érinthette az ószövetségi ládát, csak a leviták, az új ládát maga Isten őrizte meg a bűn szennyfoltjától. Ádám és Éva ősbűn nélkül született, majd bűnbe esett, viszont az új Ádám és új Éva mentes volt és maradt az ősbűntől s minden személyes bűntől. Ádám és Éva megkapta a halhatatlanság lehetőségét viszont Jézus föltámadása után felment a mennybe, Mária pedig fölvétetett a mennybe. A Jelenések könyve Máriát a Mennyek Királynőjeként írja le, akinek: „öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona” (12, 1). A zsoltáros az Üdvözítővel, az Ég Királyával kapcsolatban mondja: „jobbodon a királynő áll, Ofir aranyával ékesítve”(45,10).

  Fölmerül bennünk a kérdés, hogy a Boldogságos Szűzanya, akit boldognak mond minden nemzedék, és aki már célba ért, aki királynőként ott áll Isten jobbján, egyáltalán gondol-e ránk, az ő gyermekeire, akik ebben a siralomvölgyben élnek, vagy talán elfelejtett bennünket?
Azt hiszem miként az ószövetségi Eszter, aki a jólétben, a király palotájában sem felejtkezett el bajba jutott népéről, hathatósan járt közbe érte, úgy Mária sem feledkezik meg rólunk, ő is közben jár értünk, akik hozzá menekszünk, míg csak meg nem szabadulunk e siralomvölgyből.
Igen, Mária, akit a Frigynek Szent Szekrényeként emlegetünk, s egyben az Ég Királynője, nemcsak az Úr Jézus Édesanyja, hanem az emberek, azaz mindannyiunk közbenjárója is. Ezért van az, hogy a kánai menyegzőn, bár még nem érkezett el Jézus órája, mégse utasítja el az asszonyt, azaz édesanyját, Máriát, aki a botrány előtt álló, a szükségben lévő fiatal pár érdekében, azzal fordul Szent Fiához, hogy nincs boruk.
Mária közben jár értünk is, miként tette a kánai menyegzőn, de nekünk is azt mondja, amit a szolgáknak: „tegyetek meg mindent, amit csak mond”(Jn 2,5). Mivel a szolgák engedelmeskedtek, s megtették, amit Jézus mondott, ezért megtörtént a csoda, a víz borrá változott. A csoda a mi életünkben is megtörténhet, ha mi is megtesszük azt, amit Jézus mond, tanít nekünk az evangéliumokban.

Ennek tudatában, a Boldogságos Szűzanya neve napján hálás szívvel köszöntve őt, bizalommal eltelve szólítsuk, és kérjük éltünkre szerető édesanyai oltalmát és hathatós közbenjárását.
Vegyük komolyan Szent Bernát apát bátorítását, aki a következőket mondja: „te, aki megérted, hogy mindnyájan e világ folyamán inkább viharok között hánykolódunk, mint szilárd talajon járunk, ne fordítsd el szemeidet e csillag ragyogásától, ha nem akarod, hogy elborítson az áradat. Ha a kísértések szele ér, ha a gyötrelmek szirtjei között hajózol, nézd a Csillagot, hívd Máriát.

Ha a kevélység, a hatalomvágy, a mellőzés vagy a hiú vetélkedés hullámai között hánykolódsz, nézd a Csillagot, hívd Máriát. Ha a harag, a kapzsiság vagy a test vágyai fenyegetik lelked hajóját, nézd Máriát! Ha a bűnök félelmetessége megzavar, ha a lelkiismeret beszennyeződése megijeszt, ha az ítélet borzalmassága megrémiszt, ha a szomorúság feneketlen mélysége és a kétségbeesés örvénye elnyeléssel fenyeget, gondolj Máriára. Veszélyben, szükségben, kétségeidben gondolj Máriára, hívd Máriát.

Ne távozzék ajkadról, ne távozzék szívedből, és hogy közbenjáró imáját elnyerhesd, ne szűnj meg példáját követni. Ha őt követed, nem fogsz eltévedni; ha őt kéred, nem fogsz kétségbeesni, ha rágondolsz, nem térsz rossz útra; ha ő fogja kezedet, nem fogsz elbukni, ha ő védelmez, nincs mitől félned; ha ő vezet, nem fogsz elfáradni; ha ő kegyes hozzád, célba érsz.”

Szilveszter Barát (Csíksomlyó, 2013.)