A vilniusi Szent Szaniszló és Szent László-székesegyház „ékszerdobozaként” ismert barokk kápolna oltárán elhelyezett ezüstkoporsóban találhatók Szent Kázmér herceg földi maradványai. Fölötte a hófehér stukkóábrázolások közepén a szent nyughelyére néző, mosolygó Szűzanya-ábrázolás. Ki is volt Szent Kázmér, és mi ihlette a firenzei mestereket a sajátos Szűz Mária-ábrázolásra?

Kázmér herceg 1458-ban született a krakkói királyi várban, I. Albert magyar király lánya, Habsburg Erzsébet és IV. Kázmér lengyel király második fiaként. A fiatal Kázmér nevelését a kor híres lengyel történetírójára, Dlugosz János kanonokra bízták, majd Callimachus Buonaccorsi ismert humanista lett tanítója.

Élete tizenhárom évesen vett fordulatot. Mivel anyai ágon a magyar királyi cím várományosa volt, az 1471-es Mátyás király elleni összeesküvés folyamán Vitéz János, Janus Pannonius és édesapja biztatására csapataival elindult Visegrád felé, hogy elfoglalja a királyi trónt. Kázmér herceget Nyitra váránál érte a hír az összeesküvés leleplezéséről (Vitéz János börtönbe került, Janus Pannoniusnak menekülnie kellett az országból). A királyi cím sikertelen megszerzését Kázmér isteni jelként értelmezte, és végleg lemondva a földi hatalom gyakorlásáról, életét még tudatosabban Istennek szentelte, és szüzességi fogadalmat tett.


A történtek után Kázmér élete nagy részét Vilniusban, a mai Litvánia fővárosában töltötte. Számos forrás megemlékezik arról, hogy napjait az Istennel való bensőséges kapcsolat töltötte ki. Életének két fontos eleme az Oltáriszentség imádása és a Szűzanya tisztelete volt. Legtöbbször titokban, már a hajnali órákban valamelyik vilniusi templom előtt imádkozott, és sokszor a hidegben kifáradva, összeesve találtak rá a templom bejárata előtt. Ruhája alatt gyakran vezeklőövet viselt.

A Szűzanya iránti mélységes tiszteletéről tanúskodik, hogy mindennap elimádkozta Szent Bernát „Mindennap mondd Máriának...” kezdetű imádságát. Az ima szövegét mindig magánál tartotta, és halála után vele együtt temették el. Az egyszerű nép jámborsága és igazságossága miatt szerette. A vilniusi keresztény hagyomány szerint a szent csodatevő képe is erről tanúskodik: a jobb kezén a XVIII. századi restaurálás folyamán egy újabb kézfej tűnt elő, mely az ismételt takaró festést követően mindannyiszor megjelent. A két kézfej annak jelképe, hogy Szent Kázmér halála után is adni akar a közbenjárását kérőknek.

Élete végét a tuberkulózissal küzdve töltötte, mely később halálát is okozta. A kor orvosai a betegség gyógymódjaként a szűz lányokkal való együttlétet javasolták. Kázmér ezt nem fogadta el, mondván: „Jobb Istennel, mint bűnben meghalni.” Huszonhat évesen, 1484-ben Grodno városában halt meg. Édesapja a szeretett városban, Vilniusban helyezte örök nyugalomra. Először 1521-ben kanonizálták, majd az okirat eltűnése nyomán 1602-ben VIII. Kelemen pápa vette fel a szentek családjába. A herceget, aki Litvánia fővédőszentje, az egyház március 4-én ünnepli.

A Szűzanya mosolyának oka Kázmér Isten előtti kedves élete, melynek egyik megfogalmazója az egykori humanista, Callimachus volt: „Vagy nem kellett volna megszületnie, vagy örökké kellett volna élnie.”

Istenünk, neked szolgálni uralkodást jelent. Szent Kázmér közbenjárására add, hogy mindenkor szentségben és igazságan szolgáljunk neked. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled és és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

Magyar Kurír
(ki)