Damasus valószínűleg 305 körül született Rómában. Liberius pápa diákonusa volt, akit hűségesen elkísért a számkivetésbe is, ahova Constantius császár űzte a pápát. Liberius halála után, 366-ban viharos pápaválasztásra került sor, amelynek következményei beárnyékolták Damasus pápaságának első felét.

Pápasága idején zárult le az ariánusokkal folytatott hitvita, maguk az ariánusok sok apró pártra oszlottak. A Szentháromságtan és a krisztológia kérdései a keleti teológusok – főképp Szent Atanáz, Nagy Szent Vazul, Nisszai Szent Gergely és Nazianzi Szent Gergely – munkássága során tisztázódtak, s Damasus elfogadta a tanításukat. Nagy Theodosius (379–395), akinek személyében a niceai hitvalláshoz hű császár került a keletrómai birodalom élére, 380-ban rendeletet adott ki, amellyel fölszólította a birodalom összes keresztényeit, hogy csatlakozzanak ahhoz a hitvalláshoz, amelyet az igazhitű püspökök személyes aláírása hitelesít, köztük Damasusé is.

Hit dolgában teljesen egyetértett az I. konstantinápolyi zsinattal (381), joghatósági intézkedéseiben azonban már talált kifogásolnivalót.

A szentmisében kötelezővé tette a latin használatát, s csak a Kyrie maradt meg a korábbi görög nyelv hírmondójának. Ez a rendelet magával hozta, hogy a szentmise olvasmányai számára gondoskodni kellett a Szentírás megfelelő latin fordításáról. A feladattal Damasus Szent Jeromost bízta meg, aki pápasága utolsó két évében a titkára volt, s aki a halála után a feladatot végre is hajtotta.

Nagy érdeme a vértanúk tiszteletének fölélesztése. Sok feledésbe merült vértanú sírfeliratát maga készítette el vers formában, és nagyon szép írással kőbe vésette, majd elhelyezték a vértanúk sírján. Különös gondot fordított Szent Lőrinc vértanú diákonus tiszteletére; minden bizonnyal tőle származik a gondolat, hogy Szent Lőrinc Róma városának patrónusa legyen.

384. december 11-én halt meg. A források alapján egy föltűnően energikus, tetterős ember rajzolódik ki előttünk, aki minden erejével harcba szállt a Niceában megfogalmazott hitvallás megőrzéséért. Hivatkozva a Péternek adott ígéretre: ,,Te Péter vagy, és én erre a kősziklára építem Egyházamat” (Mt 16,18), a pápaság tekintélyének növeléséért többet tett minden elődjénél.

Fáradhatatlan volt a liturgia rendezése és a vértanúk tisztelete dolgában. Személyes jámborságáról a források hallgatnak, még csak következtetési támpontokat sem adnak.

Ünnepe a 11. században terjedt el az egész Egyházban.

X

Diós István: Napi kenyerünk. Homiliák a szentekről:

Testvéreim! A ma ünnepelt szent, Damazusz pápa362 384. december 11-én halt meg, kb. 80 éves korában. Liberius pápa mellett volt diákonus, vele ment a számkivetésbe is, ahova Constantius császár űzte a pápát.
Damazusz elmúlt 60 éves, amikor pápa lett, s abban a csaknem húsz esztendőben, amíg Péter székében ült, az Egyház számára meghatározó jelentőségű döntéseket hozott.
Uralkodása kezdetét beárnyékolták a megválasztása körüli viták (egy kisebb csoport ellenpápát is választott) és az ariánusokkal kapcsolatos problémák. Ugyanis Damazusz idejében zárult le az ariánusokkal folytatott hitvita, melynek során a szentháromságtan és a krisztológia kérdéseit a keleti egyházatyák, Szent Atanáz,363 Nagy Szent Vazul, Nazianzi Szent Gergely364 és Nisszai Szent Gergely tisztázták, s Damazusz elfogadta tanításukat.
382-ben zsinatot hívott össze Rómába, mely fölelevenítette a püspökségek „Péter-féle” rangsorát. Ez a rangsor a római egyháznak az összes többi püspökséggel szemben elsőbbséget ad, hiszen Rómában halt meg a két apostolfejedelem, Szent Péter és Szent Pál, és sírjuk is ott van. A püspökségek között a második Alexandria, mert ezt Péter apostol parancsára Márk alapította, aki Péter tanítványa volt. A harmadik helyen áll Antiochia, mivel itt mind a két apostolfejedelem, Péter is, Pál is működött.
Damazusz határozottan visszautasította azt a törekvést, hogy Konstantinápolyt mint püspökséget a második helyre sorolják, csak azért, mert császári város. Ezzel egyszer s mindenkorra eldöntötte azt is, hogy az Egyház számára értékrendben világi szempontok nem érvényesülhetnek. Döntése nagyban hozzájárult a római püspökség tekintélyének növekedéséhez. Ettől kezdve honosodott meg a pápák szóhasználatában a „Sedes Apostolica – Apostoli Szentszék” megjelölés.
Damazusz tette kötelezővé a szentmisében a latin nyelv használatát (csak a Kyrie maradt meg a korábbi görög nyelv hírmondójának). Emiatt a szentmise olvasmányai számára gondoskodni kellett a Szentírás megfelelő latin fordításáról. A feladattal Damazusz Szent Jeromost365 bízta meg, aki pápasága utolsó két évében a titkára volt, s aki a munkát Damazusz halála után fejezte be.
Damazusz pápa nagy érdeme a vértanúk tiszteletének fölélesztése. Sok feledésbe merült vértanú versbe szedett sírfelirata tőle származik. Különös gondot fordított Szent Lőrinc vértanú diákonus366 tiszteletére; minden bizonnyal tőle származik a gondolat, hogy Szent Lőrinc Róma városának patrónusa legyen.
Ebben a szentmisében kérjük Szent Damazusz pártfogását a Szentatya számára, hiszen Damazusz pápa korának minden problémája jelen van ma is, kezdve a tanítás tisztaságának őrzésétől a nyelvhasználat kérdéséig: mi is zsinat után vagyunk, mely engedélyezte a latin nyelv helyett a nemzeti nyelvek használatát; és az átállás, a jó és helyes fordítások elkészítése nem kisebb feladat, mint annak idején Jeromosé volt.
És adjunk hálát Istennek azért is, hogy a katolikus Egyházhoz tartozunk, melynek feje Krisztus helyettese, sőt maga a földönjáró Krisztus. Szeressük ezt az Egyházat, Krisztus Egyházát, és imádkozzunk érte. Amen.