Augusztus 7-e Szent II. Szixtusz pápa és vértanútársai emléknapja. II. Szixtusz (kb. 215 – 258. augusztus 6.) Róma 24. püspöke volt. Pontifikátusa 257. augusztus 30-án kezdődött, és kevesebb mint egy év múltán ért véget.

Valeriánus császár üldözése alatt tilos volt a keresztényeknek halottaik sírjánál összegyűlni. 258. augusztus 6-án Szixtusz pápát négy diakónusával együtt elfogták a Kallixtusz-katakombában, ahol éppen az Eucharisztiát ünnepelték, és mártírhalált szenvedtek. Fődiakónusával, Szent Lőrinccel együtt a III. század legtiszteltebb vértanúja.

(Forrás: Magyar Kurír)

SZENTEK ÜZENETE

Augusztus hónapban két csodálatos ünnepe van hazánknak: égi édesanyánk, Nagyboldogasszony és nagy királyunk, Szent István ünnepnapja. Szorosan összefüggenek a magyar lélekben, hiszen a szent király Szûz Mária kezeibe tette országát, nemzetünket. Tehát vissza kell tekintenünk, múltunkból kell erõt merítenünk, igaz útvonalat kell keresnünk életünk hajójának. Múltunk stabil, kereszténységünk erõs sziklaalapokra épült. Ilyen alapkõ volt II. Sixtus pápa. A keresztényüldözések idején a nagy tudású filozófust szentmise közben tartóztatták le, és lett rövidesen Krisztus mártírja. Egy olyan kor gyermeke volt, melyben a kíméletlen hatalom állandó zaklatásai mellett harcolnia kellett az egyház belsõ bomlasztója, az eretnekség ellen is. Õ tudta jól, hogy mikor kell megalapozott érveléssel, józan okfejtéssel hitvitába szállni, és mikor kell egy egyszerû nemmel akár az életét adni Krisztusért. Mindkét kiállás alapja: a hit. Az a szilárd hit, ami õt az egyház alapjának építõkövévé tette.

Korunk emberére annyira jellemzõ, hogy akkor beszél sokat, amikor az felesleges, és hallgat, amikor egy-két világos és egyértelmû szó elég lenne. Legyen példa elõttünk Szent II. Sixtus: tudjunk kiállni hitünkért, ha kell, világos okfejtéssel, higgadt magyarázattal, ha kell egyértelmû igennel vagy nemmel, ha kell, akár az életünkkel.

(NAGY JENÕ/Hitvallás)