Az Oszmán Birodalom ellensége: V. Szent Piusz pápa

Antonio Michele Ghislieri néven 1504. január 17-én született egy nemes, de szegény család gyermekeként Boscoban, a Milánói Nagyhercegségben (ma: Bosco Marengo, Piemont). Családja igyekezett a jövedelmezőnek ígérkező kereskedői pályára irányítani, de Antonio tizennégy évesen önszántából belépett a domonkosok közé, ekkor vette fel a Michele nevet is. A szerzetesrend Voghera melletti kolostorában kiváló neveltetésben részesült, és hamar elsajátította a domonkosok önmegtartóztató és puritán életvitelét. Később Vigevano majd Bologna domonkos kolostoraiban tanult, majd tanulmányai befejeztével 1528-ban pappá szentelték Genovában. Páviában tizenhat éven keresztül oktatta a rend novíciusait főként filozófiára és teológiára. Több domonkos kolostor vezetőjévé is megválasztották, ahol igyekezett megszilárdítani a Szent Domonkos által lefektetett erkölcsi fegyelmet és hitbéli buzgóságot. A domonkosok között hamar az egyik legismertebb szerzetessé vált, és többen példaképként tekintettek rá. Szerette a magányt, gyakran tartott penitenciát, éjszaka hosszú órákat töltött meditációval és imádsággal. 1550-ben Como városának inkvizítora lett, de idővel (1559-ben) Milánó és egész Lombardia főinkvizítorává vált. Hihetetlen lendülettel vetette magát a reformokba, és a rábízott területeken erős kézzel vetett véget minden eretnekségnek. Később IV. Piusz pápa Mondovi püspökévé nevezte ki, így Rómától távolabb került.

1566. január 6-án pápává választották, és az V. Piusz nevet vette fel. Piusz a megnövekedett napi teendők ellenére igyekezett megtartani szerzetesi szokásait. Ájtatos, erkölcsös életet élt, aki még a legsűrűbb napokon is legalább kétszer meditált és imádkozott. Térden állva könyörgött a katolikus egyház minden gondjának megoldásáért, és mindeközben nem vált meg a szerzetesi csuhájától sem. A domonkos szerzetesek fehér ruhájában jelent meg minden hivatalos eseményen, és csak tőle számítva lesz minden pápának fehér a ruhája.

Legfőbb célja volt, hogy a tridenti zsinat (1545-63) döntéseit és határozatait az egyház életében érvényre juttassa. A trónralépést követő rendeletek egymásutánja gyorsan megtisztította a pápai székvárost a legkirívóbb bűnöktől (prostítució és bikaviadalok betiltása, kocsmák, fogadók nyitvatartásáank szabályozása stb.). 1566-ban kiadta a zsinat által átdolgozott katekizmust, majd 1568-ban kiadta a Breviáriumot (Breviarium Romanum). 1570-ben megszületett a Missale, vagy más néven a Missa Tridentina, azaz Tridenti Mise. Pius ezt az új kiadást tette kötelezővé minden katolikus egyház számára, kivéve azokat, akik a misét az 1370-es évet megelőző rítusban tartották. Ez a hagyományos latin rítusként is ismert mise kisebb-nagyobb változtatásokkal még ma is érvényben van az 1970-ben megújított liturgia mellett, mint a római rítus rendkívüli formája.

A zsinati reformok kiadása után sem szünetelt Pius rendeletalkotó kedve, sőt hihetetlen mennyiségben ontotta a kúria a pápai döntéseket. 1567-ben rendeletben tiltotta meg az egyház nyereségszerzését. 1568-ban kiadta a híres In Coena Domini kezdetű bulláját, amelyben a Szentszék közvetlen Istentől eredő hatalmával igazolja a pápa jogi elsőségét minden világi uralkodóval szemben. 1569-ben újabb rendeletben korlátozta a zsidók mozgásterületét. Bullájában kitiltotta a zsidó vallásúakat a Pápai Állam teljes területéről Róma és Ancona kivételével. 1570-ben megerősítette a Keresztesek Társaságának privilégiumait, amely tulajdonképpen az inkvizíció segítségére létrejött fegyveres szervezet volt. Vitathatatlanul a katolikus dogmák közé vétette fel Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának bizonyságát, amelyet 1571-ben meg is erősített.

Külpolitikailag igen aktív pápa volt, jelentős befolyása volt Európa - így az akkor ismert világ - ügyeibe. Próbálta visszaszorítani a protestantizmus terjedését, illetve megszervezte az európai uralkodók török elleni szövetségét. Ez utóbbi leglátványosabb sikere a lepantói diadal volt. A legenda szerint 1571. október 7-én a győztes lepantói csata napján a pápa bíborosaival tanácskozott a Vatikánban, amikor váratlanul félbeszakította az ülést, az ablakhoz sietett és a következőt mondta: "Hagyjuk most ügyeinket, e pillanatban legfőbb feladatunk, hogy hálát adjunk az Úrnak a győzelemért, amelyet éppen most ajándékozott a keresztény seregeknek." Az ütközet sikeréért V. Szent Piusz pápa a szentolvasót imádkozta. E győzelem emlékére a Szűz Máriának, a Rózsafüzér Királynőjének ünnepét először már 1572-ben megülték, mert e győzelmet az egész keresztény világ a rózsafüzér imádságnak, ill. a Szűzanyának tulajdonította.

1572. május 1-jén halt meg több hónapos szenvedés után. Halálos ágyán a krónikák szerint a következőket mondta: "Kérlek Uram növeld fájdalmaim és türelmem!" A nagyszerű erkölcsökkel megáldott Pius nagy szolgálatot tett az egyháznak, uralkodásával utat mutatott az egyházi fegyelem és erkölcsi titsztaság felé, még ha néha erélyesen is juttatta érvényre igazát. Éppen ezen erényei miatt 1696-ban a domonkosok nagymestere, Antonin Cloche kezdeményezte szentté avatását. A nagymester egyúttal méltó síremléket is készíttetett Pius számára Pierre le Gros szobrásszal. 1698-ban helyezték el Pius ereklyéit a Santa Maria Maggiore-bazilika Sixtus-kápolnájában. V. Piust 1712. május 24-én emelte a szentek közé XI. Kelemen pápa.

Szent Kereszt Plébánia, Budapest