Szent Béda egyháztanító – az angol történetírás atyja

Május 25-én Beda Venerabilisra, tiszteletre méltó Béda angolszász bencés szerzetesre emlékezik az Egyház. Egész életét kolostori környezetben élte le. Tudományos, történeti és teológiai műveket írt.

673-ban született az észak-angliai Northumbria királyságban. Korán árvaságra jutott; oblátusként szentéletű, tudós bencés apáthoz, Biscop Benedekhez került, aki négy évvel korábban alapította a wearmouthi Szent Péter kolostort. Béda tíz évesen Jarrow-ba, az újonnan alapított Szent Pál kolostorba került. Itt lett bencés szerzetes. E kolostorok gazdag könyvtárukkal Béda idején a tudomány híres központjává váltak.

692-ben, 17 éves korában diakónussá szentelték. A kolostori iskolában tanított. Legelső írásai tanítványai számára készültek: egy nyelvtan, valamint egy helyesírási és verselési tankönyv. Természettudományi tanulmányokat folytatott; földrajzi és csillagászati munkákat is írt.

Harmincéves korában szentelték pappá. Imádság, vezeklés, zsolozsmázás és a tudomány művelése töltötte ki idejét. Kora minden tudományát elsajátította. A gregorián zenével is foglalkozott. Tudott latinul, görögül és héberül. A koraközépkor legnagyobb hatású teológusa lett. Jelentős szerepe volt a szentírástudomány fejlődésében. Közel harminc éven át a Szentírás tanulmányozásának és tanításának élt. Negyvenhat munkát írt. Elsőként ő fordította le angolszász nyelvre Szent János evangéliumát.

Legismertebb munkája, a Historia ecclesiastica gentis Anglorum (Az angol nép egyházi története) nyomán „az angol történetírás atyjának” nevezik. Jeles nyelvészként és fordítóként ő ismertette meg honfitársaival a korai egyházatyák latin és görög nyelvű írásait, jelentősen hozzájárulva ezzel az angliai kereszténység fejlődéséhez. Megírta az első angol szentek, továbbá versben Szent Cuthbert és a kolostor első apátjainak életrajzát.

Nagy tiszteletnek örvendett. A korszak legnagyobb tanítója volt. Anglia megtérése, amelyet Canterburyi Ágoston 597-ben indított el, az ő életében ért véget, amikor Wilfried az utolsó dél-szászországi pogányt is megkeresztelte 686-ban.

A János-evangélium fordításának befejezése után halt meg 735. május 25-én, nagycsütörtökön Jarrow-ban; ott temették el. A XIV. században földi maradványait a durhami székesegyházban Cuthbert csontjai mellé helyezték. Béda koporsóját később a székesegyház nyugati felében lévő Galilea-kápolnába vitték. Sírja ma is itt látható.

Szent Béda ünnepét 1899-ben, XIII. Leó pápa kezdeményezésére fölvették a római naptárba, május 27-re. 1969-ben áthelyezték május 25-re. XIII Leó egyháztanítónak (doctor ecclesiae) minősítette. Már a IX. századtól hozzáillesztették nevéhez a Venerabilist, noha a Katolikus Egyház csak több mint ezer év múlva, 1935-ben avatta szentté.

Magyar Kurír