Hatvan éve, 1956. november 4-én verték le az ’56-os forradalmat és szabadságharcot. Az Új Ember katolikus hetilap egyik alapító munkatársának, Ijjas Antalnak az imájával emlékezünk.

Elesett hőseinkért

Urunk, ki láttad őket az utcai sortüzek előtt,
s a tűzzel telt ég alatt: Te láttad szívüket is,
s tudsz és lemérsz mindent,
ami első eszméléseik óta megtöltötte
e fiatal szívek poharát.
Ismerted lelkük minden zugolyát és mindazt,
ami gyermekkoruk óta történt velük
azokig a pillanatokig,
amikor önként odaadták életüket
övéikért és minden magyarért.
Kérünk, vedd majd a Te örök
fényességedbe őket éppen ezekért
a pillanatokért, amelyekben
oly dicső önzetlenséggel
meghozták életük legnagyobb áldozatát.

Ezeknek a pillanatoknak magaslatán
bizonyára mind tudták, hogy meg kell halniuk.
De a nemzet életének és lelkének szabadsága
drágább volt nekik, mint a saját életük.
Odaadták azt!
Kérjük, mossa le róluk
a Te szent Fiadnak vére mindazt,
amivel az emberi természet gyöngesége
folytán valamikor is érhette őket
a köznapi élet bármi apró gyarlósága.

Könyörülj rajtuk – miattunk és érettünk.
Könyörülj rajtuk: értünk haltak meg.
Hiszen Te magad akartad,
hogy minden áldozat, amelyet a kereszténységen
és a megváltott emberiségen belül
egymásért hoznak az emberek,
ott ragyoghasson a Szentek Egyességében.

Hallgasd meg most a mi imádságainkat,
amelyek Hozzád szállnak értük,
a te Szent Fiad vére által átjárt
eme Egyességből, oltáraid áldozatából,
templomainkból, otthonainkból,
szülők és hozzátartozók sírásából,
mindünk fájdalmából,
és egész nemzetünknek Téged érettünk is
engesztelni akaró szenvedéseiből.

Tisztítsd meg és szenteld meg őket
az örök életre, Szentlélek Úristen,
ki keresztségük óta fuvalltál
köröttük jóságoddal,
s aki haláluk pillanatában is ott lehettél velük
az utolsó, láthatatlan kegyelemmel!

Tedd a szívünket tevékennyé
az érettük való imádságra,
és az ő áldozatukért cserébe való
önmegtagadásokra.
Tedd a szívünket erőssé,
hogy engeszteljünk Tégedet azért is,
amik miatt a nemzet felelőssége is részes:
az ő halálukban.

Bűnbánó szívvel járulunk Eléd,
és azt is ígérjük,
hogy méltóak akarunk lenni haláluknak
erre az áldozatára.
A nemzet életéért mentek halálba –
add nekünk, Urunk, kegyelmeidet,
hogy haláluk által tisztább legyen
a nemzet élete.

Mindnyájunknak, akik élve maradhattunk,
add meg a személyeiken túl a nemzet
közéletében szükséges erényeket is:
a tisztességet és a tisztaságot,
a derekasságot és erősséget,
a közérdek szolgálatának alázatát
és egyenességét, a bátorságot
és az erős tettrekészséget.

Nekünk add íme azt,
amit helyettünk érdemeltek ki előtted
a halálukkal.
Hisz mégis csak a legtöbbet adták,
amit adhattak.
Fiatal életüket, amelyet nem
érinthet többé a testvér öröme,
a szeretett csókja, a gyermek gőgicsélése,
a napfény és holdfény s a virágok illata.

Járj közbe te is, Szűzanya,
mindnyájunk Édesanyja,
mindnyájunk közbenjárója,
Világ királynője,
Magyarország Nagyasszonya.
A Neked szentelt őszi hónapban estek el.
Abban a hónapban, amelyben életednek
Istennel együtt való titkait mondja el
a szentolvasó, az egész világon.

Kérünk azokra az emlékekre,
amelyek hozzájuk fűznek Téged!
Minden szentolvasó-tizedre,
amit bármikor is elmondtak neked.
Minden Úrangyalára és Üdvözlégyre,
amelyben az Angyal szavaival
köszöntöttek Téged.
Kiontott vérükre,
amely a neked oly kedves
Magyarországért ömlött.
Szilárdan akarjuk hinni,
hogy vérük által még drágább lett
ez az ország a Te Anyai szívednek.
E hét tőr átjárta szív
közbenjárása által enyhítsd
az anyai szívek fájdalmát.
Járuljon hozzá ezeknek
az anyai szíveknek fájdalma is
a bűnbánatunkhoz, megtisztulásunkhoz
és országunk sorsának jobbra fordításához.

Ámen!

(1956. november)

Fotó: Journality.com

Magyar Kurír