Az irgalmasság szentévében a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye minden elsőcsütörtökön zarándoklatot hirdet a nagyváradi székesegyházba. Idén második alkalommal, február 4-én a várad-környéki esperesi kerület hívei léptek be a bazilika szent kapuján.

 

 

Az egyházmegye az elsőcsütörtöki zarándoklatok meghirdetésével arra hívja az embereket, hogy a szent kapun átlépve Isten irgalmasságára tekintsenek, és maguk is a megújulás útjára lépjenek.

 

A szentmise elején Böcskei László megyéspüspök Ferenc pápa Misericordiae vultus (Az irgalmasság arca) kezdetű bullája alapján hangsúlyozta: zarándoklatot vállalni azt jelenti, hogy kimozdulunk a megszokott, mindennapi környezetünkből annak érdekében és reményében, hogy jobban koncentrálni tudjunk arra, amit Isten üzen nekünk és tesz értünk, viszonozni tudjuk a szeretetét, és ezáltal megújuljunk, megerősödjünk a hitünkben, az Isten iránti ragaszkodásunkban.

 

Az evangéliumi részlet Szent Lukács könyvéből szólt. Elmélkedésében Rajna József főesperes, fugyivásárhelyi plébános felidézett egy történetet: egyszer kölcsönkapott egy könyvet, amikor azonban vissza kellett volna adnia, hiába kutatta, nem találta sehol. Már majdnem feladta a keresést, amikor másnap hirtelen meglett. Úgy fogalmazott: a megtalálás öröme még nagyobb, ha egy zarándokcsoport elveszett tagja kerül elő.

 

A főesperes ugyanakkor arról is beszélt: a Szentírás irgalmasnak mutatja be Istent, aki akárcsak egy gyöngéd apa a gyermekét, karjába vesz minket, szeret, védelmez bennünket, és segít nekünk olyannyira, hogy önmagát adta értünk. Emellett kegyes, vagyis lehajol a gyengékhez és szegényekhez, kész befogadni, megérteni és megbocsátani. Lassú a haragja, azaz megvan a képessége a nagylelkűségre, a hosszan tűrésre és a várakozásra, ellentétben velünk. Végül pedig, de nem utolsósorban, nagy a szeretetben és a hűségben, irántunk való aggódása még a bűneink miatt sem szűnik meg, megbocsát minden rosszat.

 

Rajna József hangsúlyozta: az irgalmasság éve Isten és ember találkozásáról is szól, amikor mi, a tékozló fiúk mennyei atyánk ölelő karjaiban találjuk magunkat. Minden célba érés, zarándoklat azonban erőfeszítést és áldozatot is kíván, az irgalom pedig azt feltételezi, hogy nyitott szemmel járva meglássuk a világ nyomorúságát, és meghalljuk a méltóságuktól megfosztottak segélykiáltását. Ahogy a szentév logója is ábrázolja, Jézus megmutatta számunkra a követendő utat, így az ő köntösét magunkra véve és a Szűzanya közbenjárását kérve nyugodtan bízzuk magunkat az irgalmas és kegyes Istenre, akinek öröme telik abban, ha rátalálunk – buzdított a főesperes.

 

Forrás és fotó: Erdély Online

Magyar Kurír