Sziléziai Szent Hedvig
Október 16.

Szent Hedviget ábrázoló miniatúra
1353-ból a Schlackenwerthe-kódexből

A bajorországi Andechs várában született 1174 körül, testvére volt Gertrudisnak, II. Endre magyar király feleségének. (Nem azonos Anjou Szent Hedviggel, Nagy Lajos lányával.) Szülei ötéves korában a kitzingeni bencés apácákra bízták, de csak taníttatás céljából, és számára is kiszemelték a rangos férjet, Henriket, a sziléziai herceg fiát. Bár Hedvig szívesen maradt volna a monostorban – legendája megjegyzi, hogy szívesen tanulmányozta a Szentírást, és a Szentlélek sugallataira különösen érzékeny volt –, 12 évesen mégis kivették a monostorból, és Henrikkel lengyel földre kellett távoznia. A kényszerítő körülmény ellenére házasságuk boldog volt, Hedvigből szerető feleség és jó édesanya lett, hét gyermeket nevelt fel. Ezután férje beleegyezett, hogy önmegtartóztató életet éljen. Amikor I. Boleszláv meghalt (1025), Henrik lett az utóda, akit I. Szakállas Henrik néven ismert a történelem. Legendájában olvasható: ,,A férje egyre több sikert ért el a kormányzásban, mert nemcsak támogatta felesége szent életét, hanem annak erényeit serényen követte is. S ha a törvény szerint alávetettje volt is a férjének, az erények és a jámborság útján a vezetője lett.”

Hedviget és családját sok nehézség érte. Lányának kérője Wittelsbach Ottó volt, akinek erőszakos természetére Sváb Fülöp császár figyelmeztette Hedviget és Henriket. Ám Ottó erről tudomást szerzett, és megölette a császárt. Ezért őt és támogatóit birodalmi átokkal sújtották. Echbertet és Henriket, Hedvig testvéreit, mivel támogatták Wittelsbach Ottót, Ottóval együtt lefejezték, Andechs várát pedig feldúlták. Hedvig testvérét, a már említett Merániai Gertrúdot 1214-ben megölték. Hedvig fiai, Henrik és Konrád között testvérháború robbant ki, ebben Konrád vereséget szenvedett, és lováról leesve meghalt. Férje 1238-ban esett el Lengyelország belső háborúiban. Legkedvesebb fia, II. Hitvalló Henrik a tatárok elleni 1241-es háborúban esett el.

Minden megpróbáltatás ellenére Hedvig jóságos és bölcs hercegnő maradt. Amíg férje élt, elkísérte országjáró útjaira, s ha az bírói székébe ült, mellette foglalt helyet. A legszegényebb és a legelhagyatottabb emberek is tudták, hogy számíthatnak a segítségére. Asztalánál mindig tizenhárom szegény evett. Másokkal mindig engedékeny volt, és bőkezűen adományozott, önmagával szemben viszont szigorú volt. Egyszerűen étkezett, mezítláb járt, annak ellenére, hogy gyóntatója cipőt készíttetett, és megparancsolta neki, hogy hordja. Hedvig hordta is – de a kezében. Ugyanakkor nagy belső szabadsággal tudott elegánsan megjelenni és az udvari szokások szerint viselkedni, étkezni, amikor erre volt szükség.

Gondolt a lányok nevelésére is, ezért alapította meg az országban az első női kolostort 1202-ben, Bambergből hívott nővéreket, hogy itt az élet elindulhasson.

Ide, a trzebnicei ciszterci kolostorba vonult vissza ő maga is fia halála után, de sohasem tett szerzetesi fogadalmat: a szemlélődő életet a hercegi udvaron keresztül végzett szeretetszolgálattal párosította. Élete hátralévő részében népén próbált segíteni: kolostorokat, kórházakat és különböző gyógyító intézményeket alapított. Különös tisztelettel viseltetett a papság iránt, és elmélyült eukarisztikus lelkisége is közismert.

Hedvig 1243. október 15-én halt meg a trzeb­ni­cai kolostorban. A kolostor templomában te­­mették el. Már akkor szentként tisztelték, a sírja körül történt csodák hatására hamarosan megindították a szentté avatását is. IV. Kelemen pápa avatta szentté 1267. március 26-án. Szent Hedvig Szilézia, Berlin, Boroszló, Trzebnice, Krakkó védőszentje, emellett a jegyesek és a bujdosók (száműzöttek) védőszentje is.

Összeállította Farmati Anna