Tolvaly Ferenc, a TV2 volt vezérigazgatója óriásplakátokon adta hírül spanyolországi zarándokélményeit megörökítő, El Camino - Az út című filmjének és könyvének megjelenését. A médiavállalkozó ezzel jókora szolgálatot tett a legnépszerűbb európai kegyhely magyar barátainak, akik áprilisban avatták fel a Santiago de Compostelába, Szent Jakab sírjához vezető út hazai szakaszát. Az üzletember jóvoltából az elkötelezett keresztényeknél tágabb körben vált ismertté a zarándoklat mint a belső békéhez vezető földi és lelki út, illetve az évente közel százezer embert - köztük olyan hírességeket, mint Shirley McLaine vagy Anthony Quinn - vonzó ibériai városka.

EGYNAPI JÁRÓFÖLD

A "műfaj" reneszánszát jelzi, hogy a Camino spanyolországi, 800 kilométeres szakaszát évente több száz magyar járja meg részben vagy egészben. A Margitszigetről, Árpád-házi szentünk sírjától induló hazai, 170 kilométeres rövidebb út Mátraverebély-Szentkútig tart. A 830 kilométeres nyomvonal onnan visszafordulva számos kitérővel, a dunántúli szent helyek érintésével Mariazellig vezet, ahol csatlakozni lehet a Compostelába tartó úthálózathoz. "Ha valaki Budapestről az ősi úton szeretne Szent Jakab sírjához gyalogolni, négy hónapig tartana a zarándoklata. Egy magyar fiatalember készül most erre, és többen tervezik, hogy pünkösdkor elindulnak a hazai szakaszon" - mondta lapunknak Kató Csaba, a magyar Camino egyik kezdeményezője, jelezve: az utat egyvégtében csak a legkitartóbbak tudják végigjárni. A gyakorlat ugyanakkor azt mutatja, ki-ki megtalálja a módját, hogy - a legtöbben gyalog, kerékpárral, mások kerekes székkel vagy lóháton - legalább egyegy, általában spanyolországi részt bejárjon, és olyan is akad, aki az egész utat több részletben, évek alatt teszi meg.

A Caminót járt magyarok közé tartozik Bencsik János tatabányai polgármester, aki a 2004. december 5-i népszavazást követően határozta el, hogy ezúttal Csíksomlyóig gyalogol kiengesztelni az erdélyi honfitársakat a kettős állampolgárság elutasítása miatt. A fideszes politikus spanyolországi emlékeit és mostani élményeit Kiengesztelődés - Gyalogszerrel Csíksomlyóra címmel kötetben örökítette meg, majd fogadalmat tett: a Székelyföldig kiépíti a nyomába szegődő zarándokok éjszakai pihenését szolgáló szálláshelyeket. Amint a Heti Válasznak beszámolt róla, a katolikus Mária Rádiót vezető Szabó Tamással (az Antall-kormány privatizációs miniszterével) létrehozta a Mária Út Egyesületet, hogy az egynapi járóföldre, harminc kilométerenként kialakított "ispotályok" felállításával megteremtse a szállások hálózatát. "Egy nap alatt ugyanis ennél többet nem lehet büntetlenül megtenni" - figyelmeztet.

HOZZÁADOTT ÉRTÉK

A két, nyugatra és keletre vezető útvonal egyidejű, ám egymástól független létrejötte nyomán az alapítók hamar egymásra találtak. Bár egyelőre ki-ki a maga útját egyengeti, arra törekednek, hogy a szakaszok összekapcsolásával kép- tes hidat verjenek Európa két lelki központja, a Szent Jakab ereklyéjét őrző Compostela és a Szűz Mária emlékét ápoló Csíksomlyó között. Amint Kató Csabától megtudtuk, Az élet gyöngyei zarándokút nevet viselő kezdeményezésük keretében közel negyven szálláshelyet alakítottak ki, jellemzően egyházi intézményekben. Hollókőn és sok más helyen plébánia, Márianosztrán pálos rendház várja a zarándokokat, de a listán megtalálható református konferenciatelep, turistaház és humánökológiai oktatóközpont is. (A teljes lajstrom a www.eletgyongyei.info honlapon olvasható.) A legtöbb helyen nincs szükség előzetes bejelentkezésre, és ingyen vagy szerény, 500 és 1500 forint közötti összeg fejében fogadják a vándort. Egyetlen feltétel, hogy az illető ne autóval vagy busszal érkezzen, és valóban a lélek útját járja - amit a szervezőknél beszerezhető zarándokkönyvvel, illetve egy egyházi személy pecsétjével igazolhat.

Lassabban körvonalazódik a Csíksomlyóra vezető út menti szálláshelyek hálózata; Bencsik János azt mondja, a tervezett ötven helyszínnek eddig a tizedét találták meg. Szerinte azonban nem kell kapkodni, hiszen "a Szent Jakab útja több évszázad alatt alakult ki, így esetünkben sem lehet egy-két év alatt csodát várni. Legalább egy emberöltő kell a hálózat kiépítéséhez" - mondja. Mi több, úgy tartja, a házak megtalálásánál fontosabb, hogy a székelyföldi búcsú és a hasonló alkalmak a magyarság lelki megújulását szolgálják, amihez a szálláshelyek sora "hozzáadott kulturális érték" lehet.

A nevezetes pünkösdi búcsú látogatottságára eddig sem lehetett panasz: Magyarországról évente több tízezren keresik fel - általában autóbusszal - Csíksomlyót, és sok ezer azok száma is, akik a márianosztrai, egerszalóki és egyéb gyalogos zarándoklatokat végigjárják. A "lélekvándorlásra" szakosodott Makrovilág Utazási Iroda jelenleg is közel három tucat helyszínre szervez zarándoklatokat - a Szentföld felkeresésétől az eisenbergi csodás fűkereszt meglátogatásáig - , és másfél évtizedes múltra tekinthet vissza az irodával utazó zarándokok országos találkozója is. A kiemelt figyelmet mutatja az is, hogy az Európai Unió és egyes magyarországi intézmények fontos területként kezelik az egyházi turizmus ügyét. A Camino spanyolországi és francia szakasza a világörökség része, idehaza pedig legutóbb a vasvári kistérség írt ki pályázatot "a szakralitás tárgyi és eszmei emlékeinek hasznosítására", s ebben külön tétel volt a zarándokhelyek támogatása.

EGYHÁZI TURIZMUS

A vallási célú, szervezett és fizetett "helyváltoztatás" megítélése mindazonáltal felemás az egyházban. "Az egyházi turizmus egyre fontosabb szerepet játszik az egyének és a nemzetek életében. A turizmus tisztes etikája befolyással van a turisták viselkedésére. Fejleszti bennük a szolidaritás lelkületét, bátorítja őket, hogy ne csak saját magukkal szemben legyenek igényesek, hanem azokkal szemben is, akik az utazásukat szervezik" - mutatta fel az érem egyik oldalát a néhai II. János Pál pápa. Mások azonban a jelenség árnyoldalaira is figyelmeztetnek - köztük Beer Miklós, Vác katolikus püspöke, aki húsvétkor így nyilatkozott a Heti Válasznak: "Nincs jó véleményem a vallási turizmusról, mert nem érzem őszintének azt mondani, hogy mi annyira szeretjük a Jóistent, hogy drága pénzen külföldre utazunk miatta, miközben itthon is megannyi lehetőség volna az isten- és emberszeretet kinyilvánítására."

Akárhogyan is, nyilván meg lehet találni az arany középutat, s bizonyára a püspök sem a gyalogos zarándokokra gondolt, vezessenek akármilyen messzi országokba. A statisztika ugyanakkor azt mutatja, hogy még ez a - korábbi évszázadokban sokszor penitenciaként, a gyónás utáni feloldozás "utófeltételeként" alkalmazott - műfaj is kezdi elveszteni eredeti értelmét. A felmérések szerint Ausztriában a Caminót járók közel kilencven százaléka nem hitbeli indíttatásból, hanem turistaként vagy ilyen-olyan hátterű megfontolásból ered útnak, és a Compostelába érkező évi közel százezer vándornak is legfeljebb 20-30 százaléka hitvalló keresztény. A szervezők ma már arról panaszkodnak, hogy egyes jóléti államokból érkező, a kiszámíthatóságot szem előtt tartó vándorok nyomására hamarosan fel kell oldani az egyik fő szabályt, mely szerint nemhogy nem kötelező, de - a zarándoklét "Istennek kiszolgáltatott" voltának megőrzésére - tilos előre bejelentkezni egy-egy szálláshelyre.

Nem csoda, ha az egyház a zarándoklatot is egyre inkább missziós alkalomnak tekinti, és a spanyol szakaszon található mintegy nyolcvan szálláshely negyedének fenntartói tapintatos, ám kifejezett evangelizálásra használják a vendéglátást. Erre mutat példát az a gyakorlat, hogy ezeken az általában plébániai háttérrel működő helyeken gyakorta becsületkasszát állítanak fel, amelybe mindenki teherbírása szerint fizetheti be a szállás díját, akinek viszont a további úthoz anyagi segítségre van szüksége, elvehet a közösből. (A rendszer sikerességét jelzi, hogy bár tíz éve működik, még sosem zártak mínusszal.)

Magyarországon persze az elkényelmesedés veszélye egyelőre nem fenyeget. Az útjaink már megvannak, s a fákon a szokásos turistajelzések mellett - a hazai Camino esetében - gyöngykarikát idéző sárga pöttyök mutatják a helyes irányt. A még csak térképen megrajzolt "magyar lelki utak" életre keltése csak azon múlik, hogy lesznek-e, akik évről évre nekierednek, és akár Compostela, akár Csíksomlyó felé gyalogolva keresik Istent és/vagy önmagukat.